Boldizsár Ildikó szerint hiteles válaszokat adhat a gyerekeknek a nagy vihart kavart mesekönyv

Boldizsár Ildikó szerint hiteles válaszokat adhat a gyerekeknek a nagy vihart kavart mesekönyv

Boldizsár Ildikó (Fotó: Gálos Viktor)

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

A Meseország mindenkié kötet szövegei olyanok, mint más műmesék, az itt-ott megjelenő didaxis (tanítás) pedig nem zavaró – erre jutott Boldizsár Ildikó gyerekkönyvíró és egyben meseteraeuta, miután elolvasta a nagy vihart kavart kötetet. Ismert, a meleg királyfit is bemutató könyvet a Mi Hazánk politikusa, Dúró Dóra darálta le, majd a szélsőséges párt tüntetett is a kötet ellen. A vitában még Orbán Viktor is megszólalt, kifejtve, hogy a magyarok türelmesek a homoszexualitással, de van egy vörös vonal: hagyják békén a gyermekeinket. Azt nem részletezte, miért említi két külön csoportként a magyarokat és a melegeket, ahogy azt sem, pontosan mivel is hagyják békén a gyerekeket.

Boldizsár Ildikó szigorúan szakmai szemmel nézte a könyvet, és részletezte közösségi oldalán, milyen mesék találhatóak benne. Ez alapján egyetlen meleg királyfis történetről van szó, és olvashatunk még bántalmazó istenség elől menekülő nőről, barna bőrű Hófehérkéről, egy a kisbabáját elvesztő asszonyról, szegényeken segíteni akaró hősről és depressziós, idős nagypapáról is.

A szerző szerint „a mesék hangneme, stílusa legalább olyan változatos, mint a tematikája, köszönhetően annak, hogy a szerzők között megtalálható most először publikáló, gimnazista szerző éppúgy, mint több kötettel rendelkező, befutott író. Egyik mese jobban sikerült, a másik kevésbé. A történetek jól mesélhetők, bár engem az örökbefogadós Vaslaci kissé erőltetetten népies nyelve alaposan próbára tenne”. Mint írta, a mesék nyilván nem valamiféle kollektív tapasztalat lenyomatai, hanem irodalmi alkotások, egy-egy írói világkép termékei.

A pedagógiai szempontok kapcsán pedig kifejtette: „szülőként, pedagógusként, segítő szakemberként a mi felelősségünk megítélni, hogy kinek, mikor, mit, hogyan és miért mesélünk”. – Aki szeret a gyerekek kérdéseire hiteles válaszokat adni, annak jó eszköz lehet. Nem ez az első könyv, amely hasonló témákat érint. Aki eddig sem nyúlt efféle könyvekhez, megteheti, hogy ezután sem fog – szögezte le. Példaként azt hozta fel, ő sosem mesélt Grimm-meséket a gyerekeinek, és az unokáinak se fog.

– A könyvben szereplő meséket 9-11 éves gyerekeknek mesélném, ha a fenti témák bármelyike kérdésként megjelenne közöttük. Az óvodásoknak túl hosszúak és bonyolultak ezek a mesék, kivéve talán nagy kedvencemet, a háromfülű Trivadarról szóló mesét – fejtette ki.

A könyv kapcsán egyre inkább elszabadulnak az indulatok, ismeretlenek már könyvesboltok bejáratait is felcímkézték, amivel szemben tiltakozott a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése.