Egy rendes kiskert kincseket rejt. Ha olyan helyen fekszik ez a kiskert, ahol a kora hetvenes évek parcellázásai előtt bő negyedszázaddal háborús ütközetek, légi csaták zajlottak, akkor különösen. (A közelmúltig legalábbis biztosan így volt, a kockaházak születésével a varázs múlik.) Tűzszerész mesélte, földből kiforgatott bombagyanús tárgyhoz riasztották őket, kiderült, ártalmatlan vasdarab. Ám a telektulajdonos idős házaspárral váltva pár szót felfigyeltek a kamra mellett egy kerekded valamire.
– Hát az meg micsoda? – kérdezték.
– Hát a kaszakő – felelte az öregúr.
Éles kézigránátnak bizonyult.
Irány a Balaton! – nagy tavunk vidéke a második világháború idején nagy légi csaták helyszíne volt, a vizet navigációs pontként is használták a támadó erők. 1944. december 6-án is a tó irányából támadták a Liberatorok (micsoda eufemizmus) Sopront, történetesen nagyszüleim házasságának napján. Nem így képzelték a napot, a menyasszonyi ruha megsemmisült, a belvárosi Szent György-templom találatot kapott, így a központtól távolabb, a hegyoldalban mondták ki a boldogító igent a pap és két tanú társaságában, aztán menekült, ki merre látott.
Magyarország légterében háromezernél is több gép sérült meg annyira, hogy lezuhant vagy kényszerleszállást kellett végrehajtania – olvashatjuk a Balatoni Múzeum tájékoztató anyagában: a keszthelyi intézmény ad otthont a Feltámadás a hullámsírból – repülőgéproncsok új élete című időszaki tárlatnak. A múzeumot amúgy is érdemes meglátogatni borúsabb napokon, nem is csupán a természettudományok szerelmeseinek, lévén most két, a XX. század legnehezebb éveivel foglalkozó gyűjteményt is a látogatók elé tárnak. A másik kiállítás a Székely Nemzeti Múzeum műtárgyaink világháborús tortúráját mutatja be látványos módon. Sajnos le kell lőnünk a végét: 1945 márciusában a menekített anyag jelentős része a Balatoni Múzeum megannyi értékével együtt a zalaegerszegi vasútállomáson egy szovjet légitámadás következtében megsemmisült.
De vissza a hetvenes–nyolcvanas évekhez: legvidámabb barakkos túlzások nélkül a mélymagyar minimalizmus csodáit pillanthatjuk meg mindjárt a jókora előcsarnokban. Akad itt budiajtó, amelyet a közelben lezuhant B–17 Flying Fortress repülő lemezeiből alkotott meg a falusi mester, majd rögvest mellette nem is olyan régen még csirkeól bejárataként szolgáló kiskapu, melynek forrása egy IL–2 Sturmovik csatagép. Ezeket az alkatrészeket mind szorgos kezek gyűjtögették a háború után a térségben, avagy szedték ki a vízből. Utóbbi eset ritkább, hiszen a Balatonba esett gépek maradványai remek süllőfészkekké váltak, így a helyi nagy öregek inkább titkolták hollétüket, jól van az úgy alapon. Fotókon nézhetjük végig a világháborúban Magyarországot támadó és védő gépek sorát, köztük csepeli Messerschmitteket, a képernyőn pedig riportfilm fut a honvédség nagy leletmentő akcióiról.
Ha már nagy vizek, ugorjunk át a Dunakanyarba, Zebegénybe, a Hajózástörténeti Múzeumba. A tárlatot Farkas Vince (1919–2007) néhai kapitány állította össze, 1984-ben nyílt meg. Akadnak itt az alapító készítette profi hajómodellek, eredeti dunai navigációs eszközök és az egzotikus utakon gyűjtött vagy másoktól beszerzett faragványok, preparátumok, még tigris is. A kilencvenes években találkozhattam még az öreg hajóssal, többször megfordultam azóta ebben az egyre roskatagabb épületben. Egészen magával ragadó hely, ám sorsa kétséges, pénz, pénz, pénz, nos, az nincs, pedig meg kellene valahogy menteni az egészen egyedi gyűjteményt.
Na de hogy jön ez a vadászgéproncsokhoz? Úgy, hogy a kertben furcsa vízi alkalmatosságot pillantunk meg, s mint vezetőnktől megtudjuk, a kajakszerűséget Mig vadászgép két elhagyott üzemanyagtartályából eszkábálta össze az alkotó. Ha repülni nem is tudott, a vízen fennmaradt, akár a kacsa. Aztán, hogy mi lesz a sorsa a Kecskemétről nemrég ellopott Mig–29-es alkatrészeknek, még nem tudhatjuk, talán majd ötven év múlva feltűnnek dohányzóasztalként egy avantgárd lakberendezési múzeumban valahol Kramatorszk külsőn.
A roncsok sorsát feldolgozó keszthelyi kiállítás szeptember 30-ig, a Műkincsek a bombazáporban című 2026. április 30-ig látogatható. További érdekességek és praktikus információk a Balatonimuzeum.hu és a Hajozasimuzeum.hu oldalon olvashatók.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2025/37. számában jelent meg szeptember 12-én.
