Mindent meg kell változtatni, hogy semmi ne változzon. A Lampedusa-idézetet csak még ismertebbé tette A párduc megfilmesítése, Luchino Visconti monumentális alkotásának 1963-as bemutatása. A főszerepekben olyan mára legendássá vált színészekkel, mint Burt Lancaster, Alain Delon vagy épp Claudia Cardinale.
Utóbbi érkezett most Magyarországra, de nem először: három éve a miskolci Cinefesten vehetett át életműdíjat. Ezúttal a II. Budapesti Klasszikus Film Maratonra érkezett, A párduc mellett pedig beválogatták a programba a Volt egyszer egy vadnyugatot, a 8 és 1/2-et és a Gohát is. Utóbbit 1958-ban mutatták be, ez a film jelentette a színésznő debütálását. „Még nem is igazán akartam ezzel az egésszel foglalkozni, amikor tizenévesen, Tuniszban forgatni kezdtem Omar Shariffal” – idézte fel a csütörtöki, fővárosi sajtótájékoztatón a világsztár, aki idén áprilisban töltötte be a 80-at, de a rá mindig is jellemző közvetlenségből mit sem vesztett, ahogy munkabírásából sem.
Claudia Cardinale és Klaus Maria Brandauer is Budapestre érkezik
Szeptember 4. és 9. között kerül sor a II. Budapesti Klasszikus Film Maratonra.
A délelőtti eseményre várakozva a Hercegprímás úti hotel előtt kávézgatott, és az esemény után is dedikált, beszélgetett az érdeklődőkkel. A pályára lépését illetően is kerek évfordulót ünnepelhet, a hatvan év alatt pedig, ahogy a sajtótájékoztatón is elmondta, 175 filmben bukkant fel. (Igaz, az IMDb ennél kevesebbről, 123-ról tud, amiben benne vannak a tévéfilmek és sorozatok is.) Fél évszázad alatt, ha minden talán nem is, de rengeteg dolog változott a világban és a filmiparban. Az állandóságot viszont rendületlenül képviseli Claudia Cardinale.
Pedig, ahogy 2015-ben a Magyar Nemzetnek is elmondta, tényleg nem színésznőnek készült. „Volt egy csodálatos, szőke, kék szemű lánytestvérem, aki színésznő szeretett volna lenni. Nagyon vágyott rá, ezért sem gondoltam én is hasonlóra. Aztán sajnos úgy alakult, hogy mindössze egy filmben szerepelt, majd feladta a színészetet. És nagyon dühös volt, hogy én váltottam valóra az ő álmát” – mesélte akkor.
Persze, valószínűleg húga is hamar megbékélt, látva a szédületes karriert, amit testvére befutott. A korszak legnagyobbjaival, Sergio Leonéval, Federico Fellinivel, Luchino Viscontival dolgozott együtt. Míg utóbbi nagyon komolyan vett mindent, elmondása szerint Leone sokszor a forgatókönyvet sem tartotta magánál, inkább az adott pillanatra bízva a dolgokat. A kedvencei, ahogy egy kérdésre válaszolva elmondta, azok voltak, akikkel négyszer is dolgozott együtt: Belmondo, Delon, Mastroianni. A legnagyobb dicséretet viszont A Rózsaszín Párduc forgatásán kapta színésztársától, David Niventől, aki azt mondta: a spagetti után ő Olaszország legnagyobb találmánya.
Nem maradhatott ki a nyilvánosságra került zaklatások ügye sem, amiről Cardinale már többször nyilatkozott korábban. Az UNESCO női jogokért felelős jószolgálati nagyköveteként is dolgozó színésznő, nem meglepő módon, örül neki, hogy többen állnak ki a történetükkel, mint korábban. De a sajtótájékoztatón hozzátette: küzd másokért is, köztük a melegekért, a kambodzsai gyerekekért és azokért, akikért mondjuk az Amnesty International is.
Rákérdeztünk, hogyan látja jó barátja, Brigitte Bardot megszólalását. Utóbbi ugyanis jóval kritikusabb volt több nőtársánál, és nevetségesnek, egyben álszentnek tartotta a metoo-mozgalom kiállását. Cardinale láthatóan inkább a közös pontokra igyekezett koncentrálni. Megjegyezte, dolgoztak is együtt korábban (az 1971-es Les pétroleuses-ben szerepeltek közösen), sőt, Bardot játszott már abban a filmben is, amit elsőként látott Tuniszban. Igaz, Bardot is változott, amióta lett mellette egy férfi – jegyezte meg a színésznő ironikusan.
Rákérdeztünk a tavalyi Cannes-i plakátügyre is. Akkor a francia sajtó nagyon felhorgadt azon, hogy a fesztivál hivatalos poszterén jóval vékonyabbra retusálták Cardinale 1959-es képét. A színésznő viszont nem látott akkor ebben problémát: ez csak mozi, és különben sem kell realistának lennie ezeknek a képeknek, jegyezte meg. Úgy látja, hogy manapság nagyobb az igény az életszerűségre? – kérdeztük, de a színésznő már csak nevetett az ügyön, ragaszkodva hozzá, hogy semmit nem retusáltak rajta. „Én igenis ilyen vékony voltam” – mondta.
Ezek után komolyabb témára váltottunk, az újabb olasz filmes generációról, többek közt a Teljesen idegenekkel nagy sikert arató Paolo Genoveséről kérdezve őt. A párduc színésznője megjegyezte: bár Scorsese és Woody Allen is nyilatkozták, mennyit hatott rájuk az olasz film, de ma mégis rendkívül nehéz anyagi helyzetben van a helyi filmkészítés. Igyekszik így személyesen is segíteni, és most is egy fiatal rendezőnővel, Anna Scaglionéval forgat közösen.
