Cseh–Csengey-redivivus ez

Cseh–Csengey-redivivus ez

Másnap – és mi most itt vagyunk

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

Amikor Cseh Tamás és Bereményi Géza az 1980-as években több éven át „szüneteltette a dalírást”, egy időre Csengey Dénes író lett a dalnok társa. Közös dalaik egy része került közönség elé a Cseh Tamás-életmű kiemelkedő Mélyrepülés előadásain és az abból a műsorból készült lemezen. A barátságnak nem, de a közös alkotómunkának korán véget vetett Csengey politikusi munkája, közben Cseh Tamás Bereményivel kezdte újra a dalírást. Aztán 1991-ben, 38 éves korában meghalt Csengey, és évtizedekig csak a Mélyrepülés album és pár kalózfelvétel emlékeztetett a közös alkotói időszakra.

Csengey irodalmi munkássága – hiába a digitális irodalmi akadémiai tagság – amúgy nincs az azt megillető helyen, most, halálának harmincadik évfordulóján azonban mintha lenne valami változás, egy új kötetben megjelentek monodrámái, előkészületben van verseinek és dalszövegeinek kiadása, és létrejött egy előadás is a Cseh Tamással közös munka fennmaradt anyagaiból. Az író fia, Csengey Balázs az elmúlt években a Cseh Tamás Archívumban és az otthon őrzött hagyatékban kutatva jó pár szöveget és régi kazettákon több felvételt is talált. Utóbbiakról kiderült, hogy a Cseh Tamás Bartók Béla úti lakásán vagy éppen Csengeynél Keszthelyen felvett anyagok, amelyekben szövegek, félkész dallamfoszlányok, dúdolgatott ötletek és a két szerző kommentárjai sorakoznak. Nem csupán pár dal, ami lemaradt a Mélyrepülésről, hanem egy (vagy több) műsornyi anyag is akár.

Ebből szerkesztett Csengey Balázs Beck Zoltán és Szűcs Krisztián főszereplésével és Bérczes László rendezésében egy estet Másnap címmel. Az előadás az Ördögkatlan fesztiválra készült, ősbemutatója is a 2021-es Katlanban volt, ősszel pedig az újbudai B32 Galéria és Kultúrtér színháztermében kezdték játszani.

„A Zoli és Krisztián által befejezett dalok régiek is, mégis maiak, hiszen most nyerték el végső formájukat. A rekonstruáló, alkotó folyamatot követően a fiúk a dolgok mélyére ásnak a színpadon, így elevenedik meg és ér össze múlt és jelen a dalokban” – írja a műsorfüzet. Elsőre azt hihetnénk, időutazásba csöppentünk, ami úgy igaz, hogy közben meg is téveszt. Amikor Csengey azt írja, „ugye harminc éve a nagy vizsgán / mind megbuktunk, mind feleim, / ugye máig bűzlik a romlott bor / meg a bárány vére az ing elején”, akkor a dal keletkezési idejéből, 1986-ból könnyen visszaszámolunk 30 évet egy nagyon „nagy vizsgáig”, 1956-ig. De 2021-ben hallva a dalt, az a mából is visszanézettet velünk, mondjuk, a rendszerváltásig. Így hallom, ahogy a dalban egy hangkitartós teljes szünetet tartva énekli ezt a két dalnok, és a pillanatnyi szünet után ítéletet mond, mégpedig többes szám első személyben: „megbuktunk” és „bűzlik a romlott bor” is „meg a bárány vére” is.

Az előadás elején, a színen mintha a Mélyrepülés kellékei lennének. Másnapos reggel, tegnapi kávé, Csengey-kötetet olvasgat Szűcs. Beck részéről el is hangzik a kérdés, hogy „miben vagyunk most?”, amire Szűcs a Mibenlét című dallal válaszol. Ez a Csengey-vers esszenciája mindannak, amit a tragikusan fiatalon elhunyt író tudott és érzett a saját koráról, generációja lehetőségeiről, a feladatokról és a lehetőségekről. A harc nélküli feladás szánalmasságáról, amikor a „maradék magyarnak” mellén nem golyó ütötte lyuk tátong, hanem csak „foszlik az ing”. A dal végére az az ing már nem is a mellén, csak a könyökén foszlós, ki tudja, talán a sok asztalnál búsongva könyökléstől, a halogatásoktól, a tehetetlenségtől. Nem vagyok benne teljesen biztos, hogy mindez ne lenne érvényes ma is.

A két mai dalnok életre kelti, újraéli, bizonyos pontokon beteljesíti a Ki az? Ki az? című dal szövegét. „Ki az, ki az, aki lennénk, ha volnánk? / Ki az a nagyszerű képzelt személy, / akivé születtünk volna, / ha vágyunk el nem vetél?” – ez egyként idézi Cseh Tamásék nemzedékét és a Csengeyvel közös alkotómunkát. Ha utóbbira vonatkoztatjuk a kérdést, akkor maga az est egy lehetséges válasz, hiszen az évtizedek óta magnókazettákon lappangó felvételekből, daltöredékekből, jegyzetlapokon megbúvó szövegfoszlányokból, dalkezdeményekből és vázlatokból egy csengeys-csehtamásos és eközben mai előadás születik. Cseh–Csengey-redivivus ez, új életre kel, visszatér, ami véglegesen soha el nem tűnt.

Mindehhez az kell, hogy a két zenész egyszerre legyen alázattal az iránt, amit megfog, megragad, és legyen szuverén, mai alkotó, aki megszüntetve teremt, szétszedve épít és a maga képére formál. Az előadás dramaturgiája szerint innentől koncert következik, nagyszerű dalokkal, olyanokkal, mint a Jancsó-filmek és Hernádi Gyula-regények címeiből írt Szerelmem, Elektra (aminek dallama a Cseh Tamás utolsó lemezén szereplő Bárány az üres lakásban-ból ismerős), a Szanatórium 86, a Radnótit idéző Utolsó ecloga és az egyébként eddig is ismert Most lenne időben. Szűcs zongorázik is, Beck balalajkázik, szájharmonikázik, játszanak, mókáznak, ki-kikacsintanak a szerepükből, nem akarnak színésznek látszani, nem akarnak Cseh Tamások lenni, így válnak hitelessé és csehtamásosodnak és persze csengeydéneseződnek.

Az előadás pedig hozza a minden Bérczes-rendezésben olyan jól működő dinamikát: nevetés közé csap be egy drámai pillanat, feszültséget old és felemel egy tréfa, egy geg vagy épp egy emberi mondat. A kerettörténethez a Távmondat című rövid dallal térünk vissza, ami így szól: „Másnap, / hát tudod te, mi az, hogy másnap, / a fiúk a dolgok mélyére ásnak. / Gerincedre, / e hajszálkeresztre / észrevétlenül felfeszülsz. / Majd ledőlsz.” A fináléban újra halljuk felvételről Cseh Tamást, de most nem egyedül énekel, hanem Csengeyvel mennek végig sorról sorra az Új palotás című dalon. Elsőre játssza épp az énekes, szabódik, az író biztatja, épp születik egy dal, „hoppá, vettük”, halljuk a felvételről, vettem én is, bólogattam már a katlanos ősbemutatón, és bólogatok most is, az őszi előadáson.

„Én felléptem, lépek légben. / Járásomat végzem juharfa hegyéből, / tornyok ablakából, szeretőm szeméből, / szeretőm szemében arany árnyék vagyok, / eltűnőben onnan is vagyok” – szólnak az utolsó sorok, a legutolsó ismételgetve, egyre halkabban, végül már hallhatatlanul suttogva. Vagytok, vagytok, mondom magamban, Csengey is van, Cseh Tamás is van, és nem tudom eléggé megköszönni az alkotóknak, a közreműködőknek, hogy lett, hogy van ez az este.

Másnap – és mi most itt vagyunk. In Memoriam Csengey Dénes. Zenés színházi előadás. Szerző: Cseh Tamás és Csengey Dénes. Előadó: Beck Zoltán és Szűcs Krisztián. Rendező: Bérczes László. Ördögkatlan Produkció, B32 Galéria és Kultúrtér. Következő előadás: 2021. február 15.

Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2021/46. számában jelent meg, november 12-én.

Kötöttfogás Extra

Fizessen elő a Magyar Hangra!

Friss lapszámunk

Támogasson minket!

Keresés

Árnyék podcast – Szilveszteri különkiadás