Az orosz származású, Kossuth-díjas El Kazovszkij a XX. század második felének talán egyik legeredetibb és leghatásosabb magyar festőművésze volt, mégis mintha mindig idegen maradt volna. A Leningrádban született Elena Kazovszkaja a hatvanas években költözött családjával Magyarországra, a budapesti Képzőművészeti Főiskola festő szakán végezte tanulmányait, mestere Kádár György és Kokas Ignác volt.
Kutyák, balerinák, torzók, hattyúk – visszatérő motívumai El Kazovszkij festészetének, akinek expresszív magánmitológiájában a görög és archaikus toposzok is különleges helyet foglaltak el. El Kazovszkij a hetvenes évek végén indította el performance-sorozatát, a Dzsan-panoptikumot, amelyben a színpadi teret, a mozgást, a szöveget és a zenét a hagyományos festői és szobrászi szemlélettel próbálta meg ötvözni. A színházzal mindig is szoros viszonyt ápolt: jelmezterveket készített többek közt Goldoni, Brecht, Hrabal, Beaumarchais, John Ford, Mészöly Dezső és Vörösmarty Mihály darabjaihoz.
A művész születésének hetvenedik, és halálának tizedik évfordulója alkalmából Alföldi Róbert rendezett tárlatot az Átrium Színház galériájában. „Már tíz éve. Ennyi ideje halt meg El Kazovszkij festőművész. És barát. (…) Nagyon érdekelne, hogy mit festene mostanság, ebben a zűrzavarban. A kutyát – farkast persze. De még magányosabban? Hova lehet még fokozni a magányt? Egyébként meg pont oda jutottunk, ahol a magányos farkas – kutya van a képein. Már húsz éve. Valamit tudott” – emlékezett barátjára Alföldi.
Az ingyenes tárlat 2019. január 20-áig látható az Átrium nyitvatartási idejében
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 29. számában jelent meg, 2018. november 30-án.
Hetilapunkat keresse az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat a lapban? Itt megtudhatja!
