
Életének 98. életévében, január 13-án elhunyt Békés Itala Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő – olvasható a család közleményében, amelyet az Örkény Színház juttatott el lapunknak.
Békés Itala 1927. március 23-án született Debrecenben. Művészcsaládban nőtt fel, az író Békés István és a színésznő Rita Furlani gyermekeként. Számos tévé- és mozifilmben, rádiójátékban szerepelt, de játszott pantomimet, készített egyszemélyes színházat, tánctanító lemezt, gyermekelőadást és sanzonestet is. Pályáját az Úttörő Színházban kezdte, 1958-tól négy évtizeden át a Madách Színház tagja volt, majd az Örkény Színházban dolgozott. 95 éves koráig játszott, generációjának egyik legsokoldalúbb és legtehetségesebb művésze volt.
Emlékezetes késői szerepét az Örkény Színházban Csehov Meggyeskert című darabjában Firsz, az inas figurájaként, nagyvásznon pedig Enyedi Ildikó Testről és lélekről című filmjében, takarítónőként alakította. A Színházi Adattár 101 bemutatóját tartja számon. Itala elkötelezett pedagógus is volt, a kilencvenes években saját tehetséggondozó műhelyt alapított. A Gondolatiskola megelőzte a korát: reformpedagógiai módszereivel és egész embert nevelő szemléletével fiatalok százainak szerzett életre szóló, meghatározó élményeket. Tanított a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Írásra barátja, Örkény István bíztatta. Három könyve jelent meg, köztük az önéletrajzi, három kiadást megért Hogyan lettem senki? című kötet. 1964-ben Jászai Mari-díjban, 2010-ben Kossuth-díjban részesült, 2021-ben Budapestért díjat kapott. Italától néhány kedvenc sorával, egy Weöres Sándor-idézettel búcsúznak a közleményben: „Létrehozni a velem született s a szerzett képességtől telhető legjobbat, ha cipőt szegelek, ha fát ültetek, ha verset írok: ennyit kívánok önmagamtól”.
Lapunk a színésznővel 93. születésnapjakor interjúzott: Békés Itala volt akkor a legidősebb aktív színésznő Magyarországon. A művésznot kérdeztük a járványidőszakról, Örkény István tanácsáról és arról is, mit gondol az SZFE ügyéről. Szóba került idős kora, amellyel kapcsolatban azt mondta: „Major Tamás azt mondta, nem mindenki él addig, amíg meg nem hal. A változás a legfőbb inger. Van, aki már ötven éves korában feladja, ettől idősek, nem a kortól. Vajdai Vili meg azt mondta, a tehetség az nem megy nyugdíjba. Talán azért is kapok ilyen sok meghívást fiatal rendezőktől, mert haladok a korral. A kíváncsiság is fiatalon tartja az embert. Na meg a torna. Így az időt sem érzem soknak, ha rólam van szó, csak az orvos. Mert ha valami fáj, akkor mindegy, hogy húsz- vagy kilencvenéves koromban, ugyanúgy fáj. Csak fiatalon még van remény a gyógyulásra, öregen már ritkán.”