Hetvenhét éves korában elhunyt Fehér Márta filozófus, a magyar tudományos élet fontos alakja. A halálhírről magyar filozófusok számoltak be a Facebook-oldalaikon. Az ELTE BTK oktatója, a Széchenyi-díjas Ludassy Mária írta Marosán Bence Péter filozófus posztja alatt, hogy Fehér Márta öccsétől értesült a történtekről.
Fehér Márta elsődleges kutatási területe a tudományfejlődés volt. Sokat foglalkozott Polányi Mihály életével, másokkal együtt jegyzett tudásszociológiai szöveggyűjteményt, illetve kötetet Thomas Kuhn amerikai tudománytörténészről.
A filozófus 1970-ben védte meg az Eötvös Loránd Tudományegyetemen (ELTE) doktori értekezését. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen 1989 és 1999 között volt a Filozófia és Tudománytörténet tanszék vezetője. Vendégprofesszorként oktatott az Interuniverzitetski Centar Dubrovnikban, valamint a St. John’s és a Rutgers egyetemeken. Polányi Mihályról még filozófiai folyóiratot is főszerkesztett Polanyiana címmel. Az International Studies in the Philosophy of Science szerkesztőbizottsági tagja volt. Olyan köteteket írt, mint A tudományfejlődés kérdőjelei, A tudományfejlődés-elméletek története vagy a Changing Tools, Case Studies in the History of Scientific Methodology. Kurátorként dolgozott a Soros Alapítványnál is.
A Kurdy Fehér János által készített beszélgetésben, ami a 2000 folyóirat 1993. januári számában jelent meg, Fehér Márta arról beszélt: középiskolásként még egyiptológusnak készült. Rokonai viszont lebeszélték róla, „mert a hatvanas években egy nőnemű egyiptológus nem sok sikert arathatott volna.” Ezután fordult érdeklődése a természettudományok, a matematika és a fizika felé. El is végezte az ELTE matematika-fizika szakát, de hiányérzet maradt benne, „a természettudományok metafizikai és tudományfilozófiai területén némi filozófiatörténetet és valami marxizmusnak nevezett egyveleget oktattak csupán.” Azután megismerkedett Altrichter Ferenccel, Bence Györggyel és Nyíri Kristóffal, akik elindították az angolszász analitikus tudományfilozófia irányába. Azóta is a tudomány működésének kérdéseivel foglalkozott.
Azzal szemben ugyanakkor szkeptikus volt, bölcsebbek lettünk-e a tudomány fejlődése által. Mint ugyanebben az interjúban vallotta: „a természettudományos tudás által a bölcsességünk csak nagyon kevéssé nőtt. Ugyanis, a természettudományos tudás a 17. század óta, mióta a mai értelemben vett természettudományos tudás alapjaiban és jellegében tekintve létrejött, szándékosan lemond arról, hogy értékítéletet hozzon. Tehát az értékek ügyében nem nyilatkozik, feladatául csakis a világ leírását, értékmentes, elfogulatlan leírását tekinti. Még a társadalomtudományok is azt az attitűdöt próbálják kialakítani, hogy teljesen értékmentesek, elfogulatlanok legyenek, és hogy ne orientáljanak semmilyen irányban bennünket az életünk döntő és fontos kérdéseiben. A tudomány magunkra hagy bennünket a világgal szemközt. Ugyanis a természet- és társadalomtudományos tudás éppen hogy egy olyan világleírásra törekszik 300 éve, amelyből a megfigyelő ki van zárva; olyan világkép kialakítására törekszik, amelyben a látó szem nincs benne. Ezért aztán nem lettünk bölcsebbek. Okosabbak lettünk, ami azt jelenti, hogy a külvilággal jobban tudunk bánni. Azt hiszem, inkább elfelejtkezünk számos igazán emberi és igazán belső dologról. Ugyanis a modernnek nevezhető természettudományos szemlélet az emberhez is kívülről közeledik. Az embert is tárggyá, objektummá teszi, és úgy tud róla valamit mondani. Lásd modern orvostudomány, modern pszichológia, pszichiátria.”
Fehér Márta volt az, aki 2015 augusztusában arra kérte Széchenyi-díjas tudóstársait, hogy ne vegyenek részt Orbán Viktor invitálására a Pesti Vigadóban rendezett díszvacsorán. Mint írta ugyanis, a kormányfő rendelkezései visszatérően megsértik az egyetemi autonómiát, adminisztratív eszközökkel korlátozzák a kutatás és oktatás szabadságát. Felhívásához viszont nem sokan csatlakoztak, Radnóti Sándor és Ludassy Mária jelezték egyetértésüket.
„A vezető kutatók nagy része érdekelt abban, hogy a saját egzisztenciája mellett őrizze az általa vezetett csoportok és a tanítványok biztonságát. Ezt úgy tudja megtenni, ha elfogadja a politika gazdaságilag is motivált ajánlatait, ennek megfelelően cselekszik, vagyis azt oktatja, azt kutatja, amit elvárnak tőle. A megalkuvás fejében kap erkölcsi és anyagi támogatást, viszonzásul nem kritizálja a kormány döntéseit. Akik viszont nem állnak be a sorba, azt érzékelik, hogy a tudomány művelése ma egyre költségesebb. Bőrükön tapasztalják, hogy Magyarország nem fordít elég pénzt a tudásipar fejlesztésére, aminek a következménye lesz az ország tartós gazdasági lemaradása. Ezt belátva, a tehetséges kutatók tömegével hagyják el az országot. Akik maradnak, a legtöbbször nem azt csinálják, amihez a legjobban értenek” – fejtette ki Fehér Márta 2015 szeptemberében a 168 Órának adott interjúban.
