Életének kilencvenegyedik évében meghalt a Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész, Harkányi Endre. A legendás színész pályafutása több mint hat évtizedet ölelt fel, emlékezetes alakításai és felejthetetlen szinkronszerepei révén maradandó nyomot hagyott a magyar kultúrában.
Az Index értesült a szomorú hírről, miszerint a magyar színész 90 évesen elhunyt. Korábban a Blikk számolt be róla, hogy a 2023-as hasi embóliából való felépülése után idén januárban ismét kórházba kellett szállítani Harkányi Endrét. Otthonában elesett, combnyaktörést szenvedett, és azonnal megoperálták.
Harkányi Endre 1934. március 26-án született Budapesten zsidó családba. Szüleit még gyerekként elvesztette, édesanyja a deportáltás áldozata lett, édesapja az ukrajnai munkaszolgálatból ugyan hazatért, de betegen, hamarosan meghalt. Harkányi Endre 1957-ben lett színész, bár a rokonsága kezdetben ezt nem támogatta színpadi vágyait. Az szerették volna, ha valamilyen szakmát tanul, ezért el is kezdte az esztergályosi képzést, ő azonban mégis beadta jelentkezését a Színház- és Filmművészeti Főiskolára.
A színészi világ nem állt távol tőle, hiszen kiskamaszként évesen már önmagát játszotta Radványi Géza 1947-ben készült Valahol Európában című, háborús árvákról szóló filmjében. Radványi filmjében ez volt a híres mondata: „Könyörgöm, akasszuk fel!” A Film-Színház-Muzsika 1977-ban megírta, hogy Harkányi Endrét az utcáról vitték be próbafelvételre a Józsefváros valamelyik szűk és sötét mellékutcájából, és sem akkor, sem később a forgatás alatt sem jutott eszébe soha, hogy színész legyen – írja az Index.
A Valahol Európában forgatása után több nevelőotthont is megjárt. Úgy érezte, hogy sok mindent el akar mondani az embereknek, ezért kezdett verset szavalni, színészkedni. Ezt követően képezte is magát Lakner Bácsi gyermekszínházában. Végzett színészként a debreceni Csokonai Színházban lépett színpadra (1957–1960), majd három évre a budapesti Petőfi Színházhoz szerződött. Ezt követően ment a Vígszínházhoz (1963–1968), majd tizenegy évre a Mikroszkóp Színpadhoz, hét évet a József Attila Színházban dolgozott, majd 1984-ben visszatért a Vígszínházhoz, ahol 1993-ig volt a társulat tagja, amikor is egy évre a Művész Színházhoz szerződött, hogy aztán 2015-ig ismét a Szent István körúti teátrum tagja legyen.
Többször kölcsönözte hangját Louis de Funés-nak és Danny de Vitónak is. Részt vett a Bálint Ágnes által írt Futrinka utca című bábsorozat készítésében, a Vízipók, csodapók című rajzfilmsorozatban az ő hangján szólalt meg a Keresztes pók. A Mézga család című rajzfilmsorozatban Mézga Gézának kölcsönözte a hangját.
Munkásságát több díjjal is elismerték, 1962-ben Jászai Mari-díjat, 1982-ben érdemes művészi címet, 2005-ben kiváló művész címet vehette át. 2008-ban a Halhatatlanok Társulatának tagja lett, 2010-ben a nyíregyházi Vidor Fesztiválon Életmű Díjjal jutalmazták. Ebben az évben művészi életútja elismeréseként átvehette a legrangosabb állami művészeti kitüntetést, a Kossuth-díjat.
Amikor 1977-ben megkérdezték tőle, hogy szerinte a színház mire való, így felelt: „Hogy embereket formáljon, neveljen: a színpadon és a nézőtéren. Előrevettem a színpadot, mert a vasfüggöny mögötti emberi hitel, felelősségérzet nélkül fabatkát sem ér a munkánk. Ezért nem hiszek a rendező-színész elsőbbség hamis kérdésfeltevésében. Úgy gondolom, a rendezői munka hit a darabban és szeretet és hit a színész iránt, aki vele együtt és nem egymás ellenében egy ügyet képvisel... Idetartozó gondolat, egykori főiskolai tanárom mondása: nincsenek csodák. A színház olyan, amilyenek mi magunk vagyunk. S ha valaki arra kíváncsi, milyenek vagyunk: jöjjön el a színházba.”
