Hetvenöt éves korában elhunyt Sir Roger Scruton, a kortárs brit konzervatív filozófia egyik legismertebb, nagy életművet a háta mögött hagyó képviselője.
Scruton tavaly jelentette be, hogy rákkal küzd. Felesége, két gyereke és két testvére gyászolja a január 12-én, vasárnap elhunyt filozófust.
Roger Vernon Scruton 1944. február 27-én született az angliai Lincolnshire-ben. Szülei bár keresztény neveltetést kaptak, de inkább csak humanistának mondták magukat, így a vallás nem volt náluk meghatározó. Scruton viszonya nehéz volt apjával, erről később többször is írt. High Wycombe-ban végezte el a gimnáziumot, ahol különösen matematikából, fizikából és kémiából jeleskedett. Eredményei miatt a Cambridge-i Jesus College-ba vették fel, ahol természettudományokat tanult. Nem sokáig, fél év után ki is rúgták, miután az iskola színpadát egy darabja során, ráadásul egy félmeztelen lány jelenlétében lángra lobbantották. Édesapja viszont nem emiatt, hanem már a Cambridge-i felvételi miatt nem szólt hozzá többé.
Végül filozófiából diplomázott 1965-ben, majd franciaországi egyetemeken kezdett tanítani. Itt ismerkedett meg első feleségével, Danielle Laffitte-tel. A PhD tanulmányait már ismét a Jesus College-ben kezdte meg, és a Cambridge-i Peterhouse kutatója lett 1969 és 1971 között. 1968 májusában testközelből figyelte meg a francia diáktüntetéseket, a tiltakozások viszont csak feldühítették és elkeserítették. Konzervativizmusának első megnyilatkozásai tehetőek erre az időszakra.
Művészet és képzelet című doktori disszertációját 1973-ban védte meg, a dolgozat pedig első, egy évvel később megjelenő könyvének szolgált alapjául. Az építészet esztétikájával kezdett foglalkozni, ami szerinte mindig is sajátos helyzetben állt a művészetfilozófiával, illetve a klasszikus esztétikával. Az építészet esztétikája című kötete 1979-ben jelent meg, ezt követően pedig a Birkbeck College-ban tanított filozófiát. Elmondása szerint itt ő volt az egyetlen konzervatív, leszámítva azt a nőt, aki az ételt szolgálta fel az intézmény társalgószobájában. Konzervatív elköteleződése már ekkor gondot okozott neki egyetemi előmenetelét illetően, viszont meg is alapozta hírnevét, későbbi – jobboldalon való – elismertségét. 1980-ban megírta A konzervativizmus jelentése című kötetet, ami még nagyobb vitát váltott ki, az inkább baloldali elköteleződésű akadémikusok pedig igyekeztek őt körön kívül tudni.
Ez a fajta büszke kívülállás, be nem hódolás később is meghatározta Scruton pályáját, aki még az utóbbi években is vihart tudott kavarni egyes nyilatkozataival. A brit építésügyi minisztérium bizottságából például azt követően tették ki tavaly, hogy Soros György magyarországi birodalmáról beszélt, és megvédte Orbán Viktort a bírálatoktól. Kijelentéseit Scruton nem volt hajlandó visszavonni, Theresa May akkori kormányfő pedig elhatárolódott tőle. Később viszont a New Statesman azt közölte, rosszul idézte Scruton szavait, a filozófust pedig visszavették a bizottságba. Orbán Viktorral egyébként régóta baráti viszonyt ápolt, egy hónappal ezelőtt pedig a miniszterelnök Londonban tüntette ki a filozófust. Utóbbi ott már kerekesszékben jelent meg. Fél évvel korábban számolt be róla, hogy rákja van, a betegség pedig végül erősebbnek bizonyult.
Sir Roger Scrutonnak pályája során több mint ötven könyve jelent meg, és tagja volt egy sor tudományos szervezetnek, például a Brit Akadémiának. Az építészet esztétikája mellett foglalkoztatta a bor filozófiája, könyvei jelentek meg Szexuális vágy és A zene esztétikája címmel, néhány éve pedig a konzervatív zöld filozófiát alapozta meg. 2001 és 2009 között a New Statesmanben írt rendszeresen a borról, Iszom, tehát vagyok című kötete pedig 2009-ben jelent meg. Még operákat is jegyzett, 2005-ben például Violet címmel. A dohányzásról is többet írt, bár kritika érte azért, hogy eközben pénzt fogadott el a füstölés népszerűsítéséért a Japan Tobacco Internationaltől. Könyvet jelentetett meg az anglikán egyházról is, a hit fontos volt számára. A vallásosság mellett érvelt, úgy vélve, hogy történelmünkben példátlan az a fajta szekularizáció, ami a kortárs Európára jellemző.
Részt vett a konzervatív The Salisbury Review megalapításában, majd közel húsz évig a lap szerkesztője volt. Elmondása szerint konkrétan ez az újság volt az, ami betett a brit akadémiai karrierjének. A nyolcvanas években heti jegyzetei jelentek meg a The Times-ban. Az esszékötetek mellett több regényt írt, és még mezőgazdasági tanácsadó céget is alapított. Első feleségétől 1979-ben vált el, 1996-ban pedig elvette Sophie Jeffreys építészettörténészt. Tőle született két gyereke 1998-ban és 2000-ben.
A nyolcvanas években szerepet vállalt a kelet-európai kommunista államok földalatti akadémiai hálózatának kiépítésében. Erőfeszítéseiért 1998-ban elnyerte a Cseh Köztársaság érdemérmét, 2016-ban pedig filozófiai és közoktatási eredményeiért lovaggá ütötték.
