Nyolcvanéves korában, szerdán elhunyt Szomjas György filmrendező, közölte a Magyar Filmművészek Szövetsége. Az alkotó otthonában, szerettei körében távozott. Temetését szűk családi körben tartják.
A Talpuk alatt fütyül a szél, a Kopaszkutya és a Roncsfilm rendezője rövid- és dokumentumfilmekkel mutatkozott be, majd a nyolcvanas évekre az egyik legfontosabb magyar filmessé vált. Utolsó munkáját 2011-ben mutatták be, pályája végén sikerült még elkészítenie a Kopaszkutya Kettőt.
Szomjas György 1940. november 26-án született Budapesten. Elvégezte a Piarista Gimnáziumot, majd a Budapesti Műszaki Egyetemen tanult építészmérnöknek. A rá következő években, 1964 és 1968 között már a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt, utána pedig a Balázs Béla Stúdió vezetőségi tagja, a szociológiai filmprogram kezdeményezője lett. 1995-ben lett a Magyar Film- és TV-művészek Szövetségének főtitkára, 1999-ben pedig az Európai Filmakadémia tagja. Balázs Béla-díjat 1986-ban, Kossuth-díjat 2005-ben vehetett át, 1996-ban pedig Kiváló művész lett.
Első színművészetis vizsgafilmjét Fejek egymás között címmel készítette el, majd azt gyorsan követte a Vertikális motívum és a Szabad szombat. Szerepelt a három évvel később Svédországba távozó Herskó János filmjében, a Szevasz, Vera! című alkotásban, hogy aztán megrendezze az első magyar eastern-t Talpuk alatt fütyül a szél címmel. Az 1830-as évek betyárvilágában játszódó mű fontosabb szerepeit Đoko Rosić, Bujtor István, Bordán Irén és Szilágyi István játszották.
A soron következő Rosszemberek is western volt, majd jött Szomjas legismertebb filmje, a P. Mobil és a Hobo Blues Band tagjaival közösen készített Kopaszkutya. A filmben ugyan egy kitalált rockzenekart láttunk, de a közönség könnyedén azonosíthatta Schustet Lórántot, Földes Hobo Lászlót vagy Deák Bill Gyulát a filmben megformált karakterekkel, főleg, hogy a valódi keresztnevükön játszottak. Földes tartott is tőle, hogy nehogy összekeverje a közönség a filmbeli Colorado rockzenekart a Hobo Blues Banddel.
A nyolcvanas években aztán olyan újabb filmszatírákat készített Szomjas, mint a Könnyű testi sértés vagy a Falfúró, majd következett 1992-ben a szintén nagyon népszerűvé váló, a Corvin-negyed helyszínén forgatott Roncsfilm. A rendszerváltás idején játszódó filmben egy nyolcadik kerületi ivó vendégeit láttuk, amint isznak, kártyáznak, duhajkodnak, végül pedig már túszejtési akciókba bonyolódnak, egy PB-gázzal elkábított disznó pedig egyenesen kidurran.
A rendező később olyan filmeket tett még le az asztalra, mint a Csókkal és körömmel, a Vagabond és A Nap utcai fiúk. Még elkészítette a Kopaszkutya Kettőt, majd 2011 után már nem filmezett, bár nem is vonult vissza, közönségi finanszírozásból szerette volna megrendezni a Roncsfilm folytatását. A Magyar Nemzetnek 2016-ban elmondta: a Gólya és a wellness disznó nem kifejezetten a Magyar Nemzeti Filmalap profilja, így ott nem is próbálkozott. – A Roncsfilm epizódjaiban a rendszerváltás utáni időszak zavarodottsága jelent meg. Az emberek egymásnak mentek, kést szúrtak egymás oldalába, a szabadság hirtelen mámora mindenkit összezavart. Erre utalt a film egyik mottója is: „mi van, ha győztünk?” Ma már más a helyzet. Úgy érzem, mostanra bekeményedtek a dolgok. Mindenki a másikat hibáztatja a saját bajáért, mindenki a felelősöket keresi. És ha úgy érzik, megtalálták, be is vágnak neki egyet. Persze a teóriájuk legtöbbször hamis, de a csapás az már valódi – fejtette ki akkor interjúnkban a rendező.
Büszkén jelentette ki, hogy őt szerinte egyik oldal sem érzi a sajátjának, „valahol középen tántorgok”. Amióta belépett a Balázs Béla Stúdióba, egyeztetőembernek tartotta magát, akinek feladata, hogy kizárja a politikát, és ne engedje egymásnak feszülni a kollégákat.