Elhunyt Tótfalusi István író-műfordító

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

Nyolcvannégy éves korában elhunyt Tótfalusi István író-műfordító, közölte az elsők közt Csepel honlapja. A szerző a kerület díszpolgára volt, egyébként József Attila- és Füst Milán-díjas író, költő, nyelvész és szerkesztő is.

1936. december 8-án született Tóth István néven, tanulmányait az ötvenes évek végén az ELTE-BTK magyar-angol szakán végezte. Pályája nagy részében a Móra Ferenc Könyvkiadó felelős szerkesztője volt, először 1959 és 1980, majd 1984 és 1996 között. Eközben két évig az Interpress Magazin szerkesztőjeként is dolgozott.

Megírta Csokonai Vitéz Mihály életregényét, jegyzett nyelvészeti és ifjúsági ismeretterjesztő műveket, illetve etimológiai vagy épp szótörténeti szótárakat. A legismertebb viszont műfordítói tevékenysége volt. Nemcsak magyarra fordított, de idegen nyelvre is fontos műveinket, többek közt Babits Mihálytól, Füst Milántól, Pilinszky Jánostól, Kányádi Sándortól, Gergely Ágnestől vagy Weöres Sándortól.

Ő fordította Kurt Vonnegut több regényét, a Pán Pétert, Lewis Carroll-tól az Alice Tükörországban-t, J. R. R. Tolkien-tól A hobbitot vagy Vladimir Nabokovtól a Gyér világot. T. S. Eliot, Anthony Burgess, Astrid Lindgren, Edgar Allan Poe vagy Percy Bysshe Shelley egyes műveinek magyarra ültetése szintén az ő nevéhez kötődik.

– Mindig is az volt az ambícióm, hogy amit én tudok, azt tudja meg más is. Végül is angol szakot végeztem, tehát valami pedagógus is szorult belém, bár sosem tanítottam. Úgy gondolom, hogy ami érdekel, arról talán mások számára is tudok írni, így született az Operamesék, a Bábel örökében című könyvem, ami fiataloknak szól a soknyelvűségről. A díj természetesen mindig jól esik, és nem esik jól, ha nem értékelik a munkámat. Így, bár a Könyvek könyve, amit életem legjobb munkájának tartok, kapott egy ilyen díjat, sem a közönség, sem a szakma részéről nem volt nagy visszhangja. Nekem az a legnagyobb elismerés, ha használják ezeket a szótárakat, lexikonokat – mesélte a Dunatükör folyóiratnak adott 2002-es interjújában. Mint mondta, nem vállal el olyan feladatot, amihez nincs kedve, „a munkámban hedonista életet élek.”