A józan ész a tizennyolc éves korunkra összegyűjtött előítéletek gyűjteménye – mondta egyszer Albert Einstein, s ezt a gondolatot napjainkban is gyakran hangoztatják fizikusok, amikor olyan, józan ésszel csak nagyon nehezen elfogadható tételeket magyaráznak, mint az általános relativitáselmélet vagy a kvantummechanika. És valóban, a természet mintha úgy alakította volna az emberi agyat, hogy időben elmenekülhessünk a vadállatoktól, védekezzünk a zord környezet kihívásaival szemben, megtaláljuk az éltető táplálékot – ebbe pedig igen nehézkesen fér bele a téridő görbülete vagy a valószínűségi hullámok. De éppen ezért izgalmas a modern tudomány, amely mostanra rengeteg területen jutott el odáig, amire korábban még a sci-fi írók sem mertek volna gondolni.
Ezeket a gondolatokat gyűjtötte össze Jim Holt nemrég megjelent, Amikor Einstein Gödellel sétált című művében, amelyben a filozófus szerző egy sor tudományterületről gyűjtötte össze a józan ész számára nehezen elfogadható igazságokat. Csak egy példa: napjaink embere valahogy úgy látja az időt, mint Isaac Newton. A nagy fizikus az időt egyfajta kozmikus ingaóraként fogta fel, az a természet többi részétől függetlenül, közönyös autonómiában ketyeg. Ám ennek az áramlásnak az érzete csupán egy illúzió – állítja a kortárs fizika, Newton pedig éppannyira áldozata volt ennek az illúziónak, mint mi, többiek. Időfelfogásunk terén a forradalmat Einstein kezdeményezte, aki 1905-ben bebizonyította: az hogy egy megfigyelő két, különböző helyen történő eseményt egyidejűnek vél, a mozgásállapotuktól függ.
Vagyis nincs univerzális „most”, és ha az egyidejűséget elvetjük, a pillanatok múltra, jelenre és jövőre való felosztása is értelmét veszti. Így azok az események, amelyekről az egyik megfigyelő úgy ítéli, hogy a múltban történtek, egy másik számára még a jövőben találhatók, ezért a múlt és a jelen egyformán meghatározott, egyformán reális kell, hogy legyen. Persze az Einstein halála óta eltelt évtizedekben a fizika még radikálisabban felforgatta mindennapi időfogalmunkat. A relativitáselmélet megfagyott téridejéről például kiderült, hogy tátongó lyukak – fekete lyukak – találhatók benne. Ha az idő eltorzul a fekete lyukak körül, akkor teljesen el is tűnhet a skálák legkisebbikén, ahol a téridő szövete feloldódik valami kvantumhabban, amelyben az eseményeknek már nincs meghatározott sorrendjük.
De a szerző bevezet minket a kvantummechanikába, a csoportelméletbe, Turing kiszámíthatóság-elméletébe, Gödel nemteljességi tételeibe is, ahogy elkalandozhatunk vele a magasabb dimenziók, a fraktálok és más, elképzelhetetlen világokba is. A mű azonban nem csak azért izgalmas, mert olyan területeket mutat meg, amelyek józan ésszel csak nehezen fogadhatók el. Jóval fontosabb ennél, hogy nem csupán továbbgondolásra ösztönzi az olvasót, hanem arra is, hogy a könyvnél is jobban mélyedjen el a részletezett tudományterületek világában. Ilyen formában Jim Holt műve talán a felnőttek legjobb tankönyve is lehetne.
Jim Holt: Amikor Einstein Gödellel sétált. Ford.: Jakabffy Éva, Jakabffy Imre. Typotex Kiadó, 2019. 5500 Ft
