Január végén lett egyéves a Freeszfe Egyesület, amelyet a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) modellváltása miatt tiltakozó, majd az intézményt elhagyó tanárok és diákok alapítottak meg. Az egyesület egy olyan szabad intézményt szeretett volna megteremteni, ahol az SZFE 155 éves hagyományaihoz hű színdarabok, filmek, novellák, látványtervek és egyéb művészeti alkotások jöhetnek létre.
– Létrejött az a szuverén, szellemi alkotóműhely, amelyet célul tűztünk ki magunk elé. Tény, hogy nem olyan látványos a munkánk, nincs olyan tűzijáték, mint amikor a szőnyegbombázás zajlott és mi ellenálltunk. Ez egy csendes építkezés, de rengeteg olyan dolog történt velünk ez alatt az egy év alatt, amelyre talán nem is lett volna mód, ha nem megyünk át az ide vezető tragikus-hősies időszakon – értékelte az elmúlt időszakot Upor László dramaturg, műfordító, a Freeszfe Egyesület tagja, a modellváltás előtti SZFE rektorhelyettese.
A Freeszfe az oktatási tevékenysége egy részét – a „kimenekített” hallgatók esetében – az Emergency Exit program keretein belül végzi – amely az Európai Parlament Európai Polgár díját is megkapta. A programban részt vevő külföldi egyetemek elismerik az egyesületben zajló oktatást, ezáltal menekülőutat és diplomát biztosítanak azoknak a hallgatóknak és oktatóknak, akik az intézmény modellváltása és annak körülményei miatt nem látták biztosítottnak a tanszabadság és az autonóm alkotómunka feltételeit az új egyetemen. – A külföldi intézményekkel való együttműködés nem csak addig szól, amíg az utolsó, volt SZFE-s diák megkapja a diplomáját. Mindannyiunk szándéka, hogy hosszútávon folytassuk a kooperációt, ezért igyekszünk közösen kidolgozni egy nem „intézményesített” intézményi működést – hangsúlyozza a Freeszfe oktatója.
Szeptemberben új képzéseket is indítottak – művészeti kommunikáció, színház és performansz, személyes színház, színházcsináló –, ezek tandíjasak, és mivel nem akkreditált oktatási intézményként működnek, így a tanulók a képzések végén tanúsítványt kapnak. – 120-150 közöttire tehető azoknak a száma, akik a régi Színművészetiről jöttek át az egyesületbe, hozzájuk csatlakozott még nagyjából ötven új hallgató. A tanárok számát nehéz megbecsülni: nagyon sokan hagyták ott az egyetemet, közülük majdnem mindenki valamilyen formában tanít a Freeszfe-n. De a művészeti és szellemi életből is rengetegen vesznek részt időlegesen az itt folyó munkában, tartanak órát egy-egy kurzuson vagy mesterképzésen – részletezi Upor László. – Nagyon jó volna, ha előbb-utóbb lenne egy saját helyünk, ami otthona lehetne ennek a műhelynek. A Közép-európai Egyetem (CEU) úgy döntött, néhány tantermét felajánlja nekünk a budapesti, belvárosi campusán. Ezeket a filmes hallgatók használják, de néhány új kurzusunk helyszínéül is szolgálnak. A CEU Konferencia Központ kollégiumi szobákat, valamint próbatermet bocsátott a rendelkezésünkre, illetve van még egy bázisunk a Marczibányi téri művelődési házban is.
A Freeszfe működésének támogatására tavaly decemberben árverést rendeztek, amelyen 19 millió 20 ezer forint folyt be, amelyet diplomafilmek, vizsgaelőadások készítésére fordítanak, illetve folytatják a megkezdett munkát. A felajánlások közt volt többek között Tarr Béla Sátántangó című filmjének eredeti munkakópiájának képanyaga, Nagy Ervin bőrkabátja, amit a Tanár című sorozatban viselt, Básti Juli Mása-könyve a Három nővérből, Nádasdy Ádám irodalomórája, Geszti Péter dedikált, kézzel írt A Pál utcai fiúk dalszövege, Gergye Krisztián akvarellje, Závada Pál, Parti Nagy Lajos, Darvasi László és Faludy György kéziratai, filmes forgatókönyvek, dedikált színházi példányok és könyvek, kulisszajárások.
Mint azt Upor Lászlótól megtudtuk, a tanárok a mai napig nem kapnak honoráriumot a munkájukért. – Úgy véljük, a legfontosabb, hogy a hallgatókkal való közös munka rendben tudjon haladni. Továbbra is számítunk a civil támogatókra, és újabb aukciókat is meg fogunk hirdetni, már a tavasz folyamán, mivel annyi felajánlás érkezett a decemberi árverésre, emellett pedig uniós támogatásokat is megpályázunk.
A FreeSZFE Egyesület tagja szerint egészen egyedülálló, ami az elmúlt másfél évben történt velük. – Jó volna azt mondani, hogy az országunk, népünk legújabb kori történetében bőségesen vannak olyan helyzetek, amikor egy közösség kiállt saját magáért és megvédte a függetlenségét. De sajnos nem sok ilyenről tudni. Ezért is muszáj a velünk történtek minden percére, fordulatára emlékezni és frissen tartani azt, hiszen tudjuk, hogyan válnak hamissá a történetek körülöttünk. De mégsem szabad ebben élni, visszakívánni azokat a pillanatokat, amikor ott álltunk a barikádon. Azzal kell törődni, hogy holnap milyen munkát tudunk majd elvégezni.
A magyar kulturális élet helyzetét tragikusnak látja Upor László, aki szerint durva, agresszív térfoglalásokkal roncsolták szét a szövetét. – Bármi változzék is, hiába építik újra az intézményeket, az emberi, közösségi szellem lerombolását egykönnyen nem lehet semmisé tenni. Hosszú és fájdalmas folyamat lesz, amíg újra jó levegő fújja majd át a kultúránkat. Persze ez nem jelenti, hogy nincsenek most is nagyszerű alkotók és művek, de egészét tekintve, az oktatástól kezdve a különféle művészeti ágakon át borzasztó állapotba került a kultúra.
