Könyvespolc rovatunkban ismert embereket kérdezünk, mit olvasnak; ezen a héten: Finy Petra író-költőt.
Nyáron majd több időm lesz olvasni, képzeljük sokszor. Nálam ebben az időszakban is zsonglőrködni kell az olvasásra szánt órákkal, hiszen többnyire munkaolvasásban vagyok. De ilyenkor azért én is többet olvasok a saját kedvemre. Elsősorban verseket, ha tehetem. Szőcs Petra A gonosz falu legszebb lakói c. kötetében a holtak gyakran vitálisabbak, mint az élők. Sokat lehet tőlük tanulni az életrevalóságról. Korpa Tamás Házsongárd live c. könyve lidérces szürrealizmusával, szabálytalanságával fogott meg. Fehér Renátó Torkolatcsönd c. kötetének gyengéd radikalizmusát és nyelvi kérlelhetetlenségét szeretem. A kötetnyitó verset különösen. Szabó T. Anna Vagyok című gyűjteményes kötete pedig egyszerűen kihagyhatatlan.
Prózai művek közül saját örömömre Zoltán Gábor Levegőt venni című kötetét olvastam többek között. A szerző előző könyveit is szerettem, izgalmas volt felfedezni benne az Orgia vagy a Szomszéd előzményeit. Márton László A kárpótlás című regénye szikár érzékletességgel mutatja be egy diszfunkcionális család működését, és a toxikus rendszerből való kitörést. A kedvencem viszont egy régebbi kötet volt, melyet születésnapomra kaptam egy számomra nagyon kedves embertől. Ez Nagy András Kedves Lukács című kötete, melyet nemcsak azért olvastam izgalommal, mert anyai örökségként kaptam a Balázs Béla iránti rajongást, aki Lukács György barátja volt, hanem érdekes kísérletnek tartom egy szerelem rekonstruálását. Egy olyan szerelemét, mely nélkülözött minden evilági tényezőt, és csak gondolati szinten valósult meg. Lírai, pasztell tónusú mondatai bármikor idézhetők, annyira szépek.
Érdekes jelensége volt az idei nyárnak, hogy fiatalkori olvasmányok is felkerültek a könyvlistámra. Fekete István Tüskevár című regényével gyerekkoromban nagyon meggyűlt a bajom, idén nyáron viszont fergeteges vezetett túrán vettem részt a Kis-Balatonnál, ami arra inspirált, hogy vegyem elő újra a könyvet. Nem bántam meg. Lenyűgöztek Fekete könnyed, plasztikus mondatai. Dávid Ádám Millennium Expressz című könyvét már olvastam, most a lányomnak is olvastam fel belőle, és a szöveg azóta sem kopott meg: az infotainment egyik jeles kötete ez, sok osztályban tenném kötelezővé. Készülő regényemhez, melyben a fiúbarátság hangsúlyos szerepet kap, újraolvasom Ottlik Géza Iskola a határon című kötetét. Most is ugyanolyan elementáris erővel hat rám ez a próza, mint annak idején.
Muszáj megemlítenem azt a kötetet, ami az utóbbi időben a legnagyobb hatást gyakorolta rám. Ez nem más, mint Martin Amis Találkozások Háza című könyve Pék Zoltán remek fordításában. Líra, dráma és történelem olyan tökéletes arányú elegye, amivel nagyon ritkán találkozom.
Munkaolvasásaim, vagyis a 21. Század Kiadó várható megjelenései közül Werner Herzog Dereng a világ című regényét (Szijj Ferenc fordításában) emelném ki, melyben a világhírű rendező annak a japán katonának a történetét írja, aki 30 évvel a második világháború után is folytatta a harcot. Poétikus, mégis nagyon bőrközeli szöveg ez. Paul Auster A magány feltalálása című esszéregénye a szerző saját apjához, nagyapjához és önnön apaságához való viszonyát írja le impresszív tömörséggel, érzékenységgel. A kötet először jelenik meg magyarul, Hegyi Pál fordításában.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2022/32. számában jelent meg augusztus 5-én.
