Z generációs sodródás és az időskori demencia első jelei: erős filmekből a 10. Friss Hús Rövidfilm-fesztiválon sem volt hiány. Néhány kedvencünket szedtük össze.
A Z generációs életérzés megmutatását ígérte Ladányi Jancsó Jákob friss rövidfilmje, és számítottunk is a kifejezetten aktuális üzenetre. De még így is meglepő, mennyire friss, ráadásul erős munka született. A rendező tehetsége megmutatkozott ugyan korábbi rövidfilmjein (A naprendszer legkisebb bolygója, Amikor a Hold a Kos jegyében jár), de kifejezetten kiugrónak eddig egyik sem bizonyult. Az elveszíthető dolgok szeretete viszont emblematikus, nagyon is időszerű mű, olyasmi, amely méltán érdemli ki a a különböző díjakat. Nemcsak hazai viszonylatban, ugyanis az influenszervilág trendi álérzékenysége, valóságos kegyetlensége egészen hasonlóképp működik tőlünk nyugatabbra. A Freeszfe bécsi lehetőségei remélhetőleg elhozzák azt is, hogy világszerte sokan ismerik majd meg Jancsó Miklós és Mészáros Márta unokájának filmjét. Az idei Friss Húson megkapta a legjobb élőszereplős rövidfilmnek járó díjat, teljesen megérdemelten.
Az elveszíthető dolgok szeretete egy Slavoj Zizek-idézettel indul: szabadnak hisszük magunkat, mert szavaink sincsenek annak kifejezésére, mennyire nem vagyunk azok. (Emlékezetből idézve.) A film hősei pedig valóban a maguk urai, hivatalosan legalábbis: különböző projektekbe vágnak, végtelenül kreatívak igyekeznek lenni, kihasználnak minden egyes, bizarrabbnál bizarrabb lehetőséget. Valójában elveszetten kóvályognak, érzelmeiket kifejezni képtelenek, a szeretetnyelv hiányát pedig a másik megalázásán keresztüli feszültségcsökkentéssel pótolják. Életveszélyesnek tűnő produkciókba vágnak, de valójában semminek nincs tétje náluk, a szadomazo szexmunkának épp annyi, mint a prankingbe fulladó Tell Vilmos-játéknak. Nagyjából ilyenek lesznek a FOMO hősei kicsit idősebb korukra, ha trendibbre veszik a figurát, és valamiféle megélhetés után néznek. Szereplőink viszont náluk szánalomkeltőbbek, mert már láthatólag érzik, életük mennyire kilátástalannak tűnik. Egymásban sem bíznak, maguknak is folyamatosan hazudnak, esténként pedig a szomszéd szobában nézik laptopjukon azt, ami épp eléjük kerül: mikor pornót, mikor Furby-játékok összezúzását.
Lehetne annyira rémisztő film ez, mint a FOMO volt, de kiszámíthatatlansága, abszurditása miatt inkább lesz szórakoztató, közben mégis elkeserítő. Szorítani kezdünk a szereplőknek, különösen Szőke Abigél főhősnek, hogy találjon kiutat a Z generációs sodródásból, fedezzen fel bármit, amiért érdemes élni, küzdeni. Ehelyett maradnak számukra a vegansághoz hasonló trendi gesztusok, az Instagramra feltöltött, cinikus-önironikus mondatok. Bele akarnak halni mindenbe, közben mégsem gondolnak semmit komolyan – de hova fognak így jutni öt-tíz éven belül? Fontos film Az elveszíthető dolgok szeretete, az Akik maradtak-ban és a Reggelim a vacsorádban című rövidfilmben is remeklő Szőke Abigél, illetve Baki Dániel játéka egyaránt erős, emlékezetes.
Az idei Friss Húson már egymás mellett indultak a Színház- és Filmművészeti Egyetemen maradók, illetve a Freeszfe-hallgatók filmjei. Így pedig nyilván elkerülhetetlen, hogy sokan összehasonlítgassák az egyes munkákat, és az SZFE-ügy megítélése mentén gondolják egyiket jobbnak, másikat rosszabbnak. Izgalmas lenne legalábbis felmérni, ki hogyan vélekedik egy mai SZFE-s munkáról, ha nem tudja, hol készült, és miként, ha látja a stáblistán a mostani színművészetis oktatók nevét. Annyit itt elmondhatunk, hogy színvonalas munkák akadnak mindkét kategórián belül, ahogy persze felejthetőbbek is. A maradók (vagy most oda jelentkezők) nyilván nem tehetnek a történtekről, és a távozók filmjeiben sem a rendszerellenes lázadás üzenetét érdemes mindenáron keresni. Ettől még persze nem érdemes relativizálnunk sem a történteket: a mostani helyzet elkerülhető lett volna, ha a kormányhoz közel állók nem döntenek úgy, hogy ideje magukhoz ragadni a hatalmat. Mindezt akár azon az áron is, hogy teljesen szétverik az eddig jól működő egyetemet.
A fesztivál másik emlékezetes munkája Gyimesi Domonkostól a Ma még nem. Az időskori demenciáról készültek már megrendítő filmek, legutóbb épp az egészen innovatív megközelítésű Az apa. A Ma még nem azért is olyan fájdalmas, mert épp a változást kapja el. A címben is jelzett váltást „ma még nem” és „most már igen” között: az egyik nap még rendben lévőnek tűnnek a dolgok, aztán egyszeriben minden megváltozik. Láthatjuk a lány kezdeti értetlenségét, amikor idősödő édesanyja kezdi összekavarni a dolgokat, és utóbbi zavarát is, miközben próbál küzdeni a felejtés ellen. A film legerősebb részei egyértelműen az anya és lánya közti jelenetek. Milyen az, amikor először fel sem tűnik, mi a probléma, majd egyre nyilvánvalóbbá kezd válni, hogy életetek egy újabb, kevésbé szívderítő szakaszába lépett? Hogyan kezdjük rögtön magunk előtt is tagadni, hogy baj van? És a legszívszorítóbb belátás: többet már nem bízhatunk abban, hogy urai leszünk a helyzetnek. Ezt persze sokan nem ismerik fel, adott esetben nem is tudják, vagy csak nem szeretnék. Van viszont, amikor már képtelenek vagyunk elfedni, és iszonyú erő kell a felismeréshez, hogy jobb többet nem kockáztatnunk a beszámíthatóságunkat illetően. Magyar Éva érzékeny alakítása különösen emlékezetessé teszi a filmet.
Gyimesi Domonkos egy másik filmje is szerepelt az idei versenyprogramban. A Köszönöm, hogy maradtál már az új SZFE-n készült MA vizsgafilmként, és bár valamivel elmarad a Ma még nem-től, de szintén érzékeny, szerethető produkció. A sztori szerint Ábel hosszú útra indul, hogy először találkozzon az interneten megismert potenciális barátnővel, útközben viszont egy stopposlány mindent felkavar. A rövidfilm előnye, hogy visszafogottan építi fel a váratlanul kibontakozó érzelmi kötődést, miközben azt is érzékelteti, hogy a távkapcsolatból nem feltétlenül lesz élete szerelme. Ehhez képest kicsit szirupos a film zárlata mind a korábban úgy várt találkozás kifutását, mind a véletlenül felfedezett segítséget illetően. Major Erik és különösen Nagy Katica alakítása viszont feledtetik ezt a problémát, élmény őket a vásznon figyelni.
Erős animációs mezőnnyel is bír az idei Friss Hús, kezdve a Candide egyik alkotója, Turai Balázs új kisfilmjével. Az Amok rá jellemző módon kaotikus és eszeveszett lett, a történet felfejtésével nem feltétlenül érdemes vesződni – illetve hát bele lehet látni rengeteg mindent. Negyed órányi gegparádéra érdemes készülni Batman-nel, törpékkel és pszichológusnak állt majommal, meg mindennel, amit csak el tudunk képzelni. Kevesebb a kapaszkodó ezúttal, mint a Róma bukása esetében volt, de a végeredmény ezúttal sem egyszerűen őrült, hanem legalább annyira metaforikus, elemzésért kiált.
Bucsi Réka szösszenete, az Intermission, illetve Bárány Dánieltől a Vacsora már inkább a látvány miatt izgalmas néznivalók. Mindkettő erős koncepcióval rendelkező, aprólékosan kidolgozott és szemkápráztató film. Utóbbiban egy családi vacsora fordul torzsalkodásba, a résztvevők pedig megkettőzik magukat, hogy kicsinyített másaik fojtsák meg a másikat, szó szerint, egy kanál vízben. Szépen kidolgozott abszurd történet, ha a vége felé már kicsit fárasztó is, és inkább csak várjuk, mikor oldódik békévé az egyre inkább elfajuló veszekedés. Bucsi Réka öt perces filmje eközben egymásba fonódó görbéket táncoltat szuggesztíven, izgalmasan. Teszi ezt kellő hosszúságban: ennél több már sok lenne, de ennyi kell ahhoz, hogy a végére valóban már-már történetté kezdjen fonódni a vizuális orgia. Ulrich Gábor legutóbbi animációja, a Dűne juthat eszünkbe róla. Így lesz egy egyszerűnek tűnő ötletből egyedi, emlékezetes munka.
Budavári Balázs neve a bulvármédiából lehetett ismerős, Eke Angélával való kapcsolatáról sokat cikkeztek az elmúlt pár évben, és szerepeltek a Love Bistro című gasztro-reality-ben is. Budavári közben elvégezte az SZFE televíziós műsorkészítői szakát, Perfect Match című rövidfilmje viszont, bár 2020-as, de helyt kapott az idei Friss Hús versenyprogramjában. Kifejezetten erős versenyző, minthogy a története sablonosnak messze nem mondható. Az Egy makulátlan elme örök ragyogását is eszünkbe juttató rövidfilm szerint a jövőben létezik egy program, ami a különféle kedveléseink, netes megszólalásaink alapján megtalálja a hozzánk leginkább passzoló partnert. Az eredmény viszont hiába közel száz százalékos, és van meg az összhang rögtön a felek között, úgy tűnik, mégis valami hiba csúszik a gépezetbe. Budavári filmjének így sikerül elgondolkodtatnia egy olyan korban, amikor az újabb generációk egyik kapcsolatból a másikba sodródnak, keresve valakit, akit az ég is nekik teremtett. Lehet, hogy valakivel sokkal kevésbé egyezünk, és nem ugyanazok a dolgok érdekelnek minket, mégis sokkal jobban tudjuk ettől még szeretni? A 21. század elején ezt is újra kell tanulnunk. A Perfect Match-ben is a fiatal színésznemzedék két ígéretes tehetségét, Nagy Katicát és Vilmányi Benettet láthatjuk.
Füzes Dániel rövidfilmje, a Jászberényi Sándor novellája alapján készült Hogy ne győzzünk a rendező előző munkájára emlékeztet minket. A Szokásjog egy fiatal fociultra sorsfordulóját mutatta meg, és ezúttal is olyan fiatalokat látunk, akik életében mindennapos az erőszak, ezzel együtt megalázás és megaláztatás, a nagy és kis hal klasszikus esete. Rögtön az elején azt látjuk, amint egy tipikus iskolai bully épp a gyengébben vezeti le a feszültséget, ám ekkor felbukkan nála jóval fajsúlyosabb haverja, aki rögtön fel is függeszti a „játékot”. Füzes ezúttal is tökéletesen mutatja be a kallódó fiatalok közti hierarchiaharcok jelentőségét, a közösség erejét és azt a pillanatot, amikor egyikük elbizonytalanodik, meddig is érdemes követni a társait. Látszólagos barátságok csak ezek, amelyek bár dac- és védszövetségnek állítják be magukat, de mindig az erősebb fél körüli gravitációt jelentik csak. A gyengébbek pedig behódolnak, jobbára kedvetlenül, de végül talán magukkal is elhitetve, hogy szívesen mennek a másik után, és a társaságukban ők is a bátrak, az erősek, a félelem nélküliek közé tartoznak. Ahogy a film címe is jelzi, végül mégsem fog győzni egyikük sem, mert, hogy a Baljós árnyakból vett bölcsességet idézzük: mindig van egy nagyobb hal. Ha pedig bekerülünk az erőszakspirálba, végül már magunkat fogjuk büntetni mindazért, amiről már közben is tudtuk, hogy teljesen értelmetlen, önpusztító módon csináljuk.
Az idei Friss Hús kínálatából két filmet emelünk még ki zárásul. Szelestey Bianka rendezése, a Hajszálrepedés fájdalmas családi dráma egy kapcsolat végéről, és arról, hogyan mutatkozik ez meg családi környezetben. Sok jót ne reméljünk: bár elsőre bíznánk benne, hogy a konfliktust talán szeretteink elsimíthatják, de végül mindig csak azt kapjuk, hogy feszengve figyelik a történteket, majd amikor jó tanácsokat próbálnak adni, azzal még talán csak rontanak is a helyzeten. Vermes Dorka filmje, az Alba Vulva pedig az Anyák napja után ismét a női szerelmet és annak „láthatatlanságát”, tabusítását helyezi a középpontba. Mindezt az említett filmnél is szebb, művészibb módon mesélve, különböző képzettársítások segítségével megmutatva, milyen is az, amikor végre magunkra, testi-lelki egységünkre figyelünk, és olyan dolgokat is észreveszünk, amelyeket addig igyekeztünk elfojtani, félresöpörni.
A X. Friss Hús Budapest Rövidfilmfesztivál díjazottjai:
Magyar versenyfilmek:
Legjobb magyar élőszereplős rövidfilm – Ladányi Jancsó Jákob: Az elveszíthető dolgok szeretete
Legjobb magyar animációs rövidfilm – Hárshegyi Vivien: Felhők felett
Legjobb színésznő – Magyar Éva (Ma még nem)
Legjobb színész – Kuru László Ádám (Egy csapat vagyunk)
Különdíj:
Vermes Dorka: Alba Vulva
Fábián Nikolett: Nyugvó köd
Magyar Játékfilmrendezők Egyesületének díja a legjobb magyar kisjátékfilmnek – Karácsony Péter: Lesen
Nemzetközi versenyfilmek:
Legjobb nemzetközi rövidfilm – Saulius Baradinskas: Techno, Mama
Elismerő oklevél – Kevin T. Landry: Woodpecker
Közönségdíjak:
legjobb nemzetközi kisfilm – Olmo Omerzu: The Last Day of Patriarchy
legjobb nemzetközi dokumentumfilm – Becz Péter: I Miss You, Marius
legjobb film a Queer szekcióban – Vermes Dorka: Alba Vulva
legjobb film a @Midnight szekcióban – Michiel Blanchart: You're Dead Helen
Szakmai díjak:
Lovas Nándor-díj a pitchfórum legjobb filmötletéért – Dezső Bálint: Marcival minden rendben
Magyar Játékfilmrendezők Egyesülete zsűrijének díja: a KRAFT Rental által felajánlott eszközbérlési lehetőség 1 millió forint értékben (pitchfórum) – Villányi Dániel: Szerbusztok, gyerekek
Paprika Studios különdíja – Villányi Dániel: Szerbusztok, gyerekek
JUNO11 különdíja – Csánki Zsófia: Lokál – Csepel Unleashed
