Gyerekkorában a nagymamája vitte a templomba, és az oltár jelentette számára az első színházi élményt – mesélte a Kultúrtájb podcastan Gálvölgyi János. A Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész elmondta, ahogy a színes ruhában miséző papot nézte, ő is szeretett volna fent lenni az oltárnál, nem pedig lent, a „közönség” között. Ezért ministrált, és ez vezette a színpadra is: „nem a hitem vitt a templomba, hanem az átkozott szereplési vágyam”.
Ki a kedvenc mai humoristája? Mi a véleménye az SZFE-n induló zsidó színészképzéséről? Mi köze a nyilvános vécéknek a budapesti olimpiához? Hogyan viszonyul a paródia a „komoly” színészi munkához? Ezekről is szó volt a másorban.
