Idén két új könyvét is olvashatjuk Háy Jánosnak. A Ne haragudj, véletlen volt hivatalosan karanténnapló, de sokkal távolabb merészkedik a szerző életében (ha mondhatunk ilyet egy irodalmi mű esetében). Megrázó lett a kötet, minthogy Háy most először beszél benne felesége, Eszter három és fél évvel ezelőtti haláláról. A régóta várt új regény, A cégvezető pedig generációk életén kalauzol keresztül. Az írót a két köteten túl kérdeztük a Térey-ösztöndíjáról, a szekértábor-harcokról és a koronavírus-járvány miatti korlátozásokról a járvány várható kifutásáról is.
Rengetegszer kerültem olyan helyzetbe, hogy belecsúszhattam volna politikailag érintett történésekbe – ezt mondta a Magyar Hangnak adott interjújában Háy János, akit idén megjelent köteteiről kérdeztünk. És arról, sikerült-e elkerülnie azokat a törzsi ellentéteket, amikről A cégvezető című regényben is esik szó. Háy hozzátette, azok közé sorolja magát, akiket egyik esszéjében morzsamagyaroknak nevezett, „akik a szeleteléskor lemorzsolódtak innen is, onnan is.”
A cégvezető az író elmondása szerint egyébként nem a rendszerváltás társadalmi változásainak története, hanem sorstörténet. A különböző szekértáborharcokról pedig úgy látja: „Az emberek betegesen ragaszkodnak hozzá, hogy közéleti kérdésekben megnyilvánuljanak, s hogy a megnyilvánulásukkal valamilyen akol tagjai lehessenek, ahol úgy hiszik, biztonságban vannak. Holott a politikának a hatalom megszerzése és megtartása a célja, s azért sodorja az embereket a látszatbiztonság gettóiba, hogy optimalizálja a szavazatszámot. Azon a skálán, ahol én gondolkodok az emberi létről, nem a közélet és nem a közélet szereplői osztják a lapokat.”
Szóba került a tavaszi karanténidőszak is, minthogy Háy ennek során írta másik kötetét, a Ne haragudj, véletlen volt című naplót. Utóbbitól, mármint a naplóírástól elmondása szerint viszont mindig idegenkedett, nem is tervezte korábban ilyen jellegű kötet megírását, mert általában csak annyira érdekli a privát élete, hogy mit tud belőle egy-egy munka megírásához felhasználni.
És hogy mit gondol a tavaszi időszak intézkedéseiről, a járvány jövőjéről? Háy szerint „a világ még egyszer nem állhat le. Ezért a kormányok, hogy a kompetenciájukat és a felelősségüket bizonyítsák, egymásnak ellentmondó intézkedéseket hoznak, Magyarországon éppúgy, mint bárhol a világban. Az vicces, hogy az emberek úgy kezdtek el működni, hogy csak ússzuk meg a koronát, és akkor örökéletűek leszünk. Számomra talán ez a legérdekesebb érzelmi fejlemény, hogy a halálfélelmünk mennyire ráterhelődött egy betegségre, s hogy ez mennyiben katalizálja azt a hitet, hogy csak ezt ússzuk meg, és akkor végül is elbántunk a vén kaszással.”
Mennyire jellemzőbbek ma a különféle törzsi szembenállások Magyarországon, mint húsz vagy harminc éve? Háy János is megkapta azt a Térey-ösztöndíjat, ami idén felkavarta az állóvizet. Mit gondol erről az elismerésről? Miért nevezte szükségnaplónak a karanténkötetét? És fel tudta-e benne dolgozni a traumáit, lehetséges-e ez egyáltalán írással? Nehéz elfogadni annak tanulságát, hogy aki él, az éljen? Az ezekre adott válaszok is kiderülnek Háy Jánossal készült interjúnkból, amit lapunk október 16-án megjelent, 2020/42. számában olvashatnak.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/42. számában jelent meg október 16-án.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában! És hogy mit talál még a 2020/42. számban? Itt megnézheti!
