Kádár (1945-ig hivatalosan Csermanek) János szellemi-lelki fejlődésében meghatározó, logikailag szorosan összetartozó az a három eseménysor, amelynek nyomán belsőleg legalábbis meghasonlott a kommunista mozgalommal vagy annak moszkvai irányítóival. Mindhárom kerek évforduló: 1944 novemberében szökött meg titokzatos fogságából, 1954-ben szabadult a börtönből, és 1989-ben távolodott el végleg elvtársaitól (és ők is tőle).
Csermanek János miután megmosdott a kútnál, gyors mozdulattal átbújt a parasztudvar kerítésén; bevárta társait, majd a nagy kavarodásban futólépésben megindultak a Duna-part felé. A többiektől (jórészt szerb partizánok voltak) hamar elbúcsúzott, majd a rá jellemző leleményességgel – olvassuk számos egykori kultuszépítő méltatásban és visszaemlékezésben – kiváló menekülési tervet gondolt ki. Valahonnan deszkát kerített, feldobta a vállára, és elindult Budapest irányába. Az égadta világon senkinek nem jutott eszébe feltételezni a cipekedő, mesterembernek tűnő férfiról, hogy az illegális kommunista párt éppen szökésben lévő vezetője lenne.
Az élettelen testté váló Kádárné a Vígszínházban | Magyar HangCsermanek-Kádár szerencsésen megérkezett Dorogra, néhány órát ott dekkolt (más források szerint mindez Tokodon történt), majd egy hajnali munkásvonattal berobogott a fővárosba, illegális kapcsolatához, ahol kimerültségében 24 órán át aludt. Hamarosan sikerült felvennie a kapcsolatot párttársaival. Az első szovjet katonákkal 1945 januárjában Hungária körúti búvóhelyén három elvtársa társaságában találkozott először. (A három elvtárs nem akárki volt: egyikük a félszeg, ám furfangos szabó, az ÁVH későbbi hírhedt parancsnoka, Péter Gábor, a másik pedig a Nagy Imre-perben kis híján halálra ítélt Donáth Ferenc. Kádár ekkoriban – bár kényelmes-óvatos embernek tartotta – tudásáért kifejezetten tisztelte Donáthot, a tekintélyes, a mezőgazdasággal (is) foglalkozó politikus pedig az „értelmes prolit” értékelte Kádárban. Kapcsolatuk Donáth élete végéig, a nyolcvanas évekig megmaradt.)
Kádár 1944-es fogságáról és szökéséről a róla elnevezett korszakban valóságos legendáriumot állítottak össze leginkább a korabeli elv- és harcostársak visszaemlékezései alapján. Ők azonban közösen hallgatták el mindazt (elsősorban a mozgalom érdekében, olykor óvatosságból), ami Kádár elfogásában és börtönben töltött hónapjait illetően kínos lehetett és mindmáig rendkívül homályos, és netán összefüggött Kádár 1951-es koncepciós perének vádpontjaival.
(...)
A teljes cikket keresse a Magyar Hang november 8-án megjelent 2019/45. számában!
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/45. számban? Itt megnézheti!
