A lovaglás egyik legkorábbi bizonyítékára bukkantak Kazahsztánban

A lovaglás egyik legkorábbi bizonyítékára bukkantak Kazahsztánban

Harckocsis egyiptomi íjász Kr. e. 1355-ből (Forrás: Kairói Múzeum)

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

Az eddig véltnél jóval korábban lettek a lovaglás mesterei az emberek egy nemzetközi kutatócsoport szerint, amely az Kr. e. 2. évezredi andronovói kultúra síremlékeit Kazahsztánban tanulmányozva jutott erre a következtetésre, írja az MTI. Az orosz, kazah és amerikai tudósok alkotta csoport a kazahsztáni Liszakovszk város közelében lévő Novoilinovszkij-2 bronzkori temetkezési helyen végzett újabb kutatásokat, ezt a régészeti lelőhelyet már több évtizede tanulmányozza Emma Uszmanova, a Karagandai Állami Egyetem régésze.

A térségben mintegy 3500 éve élt az andronovói kultúra népe, ennek a kultúrának az egyik jellegzetessége volt a pásztorkodó állattenyésztés, a lótenyésztés kialakulása. Az állatokat már nemcsak élelem céljára tartották, hanem kocsik húzására és lovaglásra. A temetkezési helyen talált lómaradványok ezt megerősítették. A Journal of Archaeological Science című folyóiratban megjelent tanulmányukban a kutatók felhívták a figyelmet az eltemetett állatok korára: a csődör mintegy 20, a kanca mintegy 18 éves volt. Ősi kantármaradványokat is találtak a sírokban.

A kutatók új feltevése szerint az állatokat feláldozva eltemették azon ember mellé, akit egész életében kísért. „A szénizotópos kormeghatározás által több évtizedes pontosággal állapíthattuk meg a síremlék lehetséges korát. Összevetve ezeket az adatokat az általunk már ismertekkel, arra a következtetésre jutottunk, hogy a lovaglást, azaz a lovak használatát katonai célokra, jóval korábban gyakorolták, mint az számos kutatók korábban vélte” – idézte Igor Csecsuskovot a Phys tudományos-ismeretterjesztő hírportál. A Dél-urali Állami Egyetem kutatója szerint „a mi anyagaink azt jelzik, hogy fegyveres lovasok, akik lóhátról harcoltak, nem később, mint Kr. e. 1600 körül megjelenhettek az eurázsiai sztyeppéken”.

Csecsuskov lehetségesnek nevezte, hogy „a temetkezési helyen katonai elitet temettek el, amelynek hatalma a közösség tagjai és a szomszédok fölött a lovagláson és a harci tudáson alapult. A lovasnak jelentős előnye volt a gyalogharcossal szemben. De lehetséges egy másik magyarázat is, ez az elit a kollektívában egy közvetítő szerepet töltött be konfliktusokban, ezért volt hatalma és magas társadalmi rangja. Metaforikusan, ezt az elitet a bronzkor seriffjének is nevezhetjük”.

Ha a történelem érdekli, akkor Időgép rovatunkat érdemes figyelnie! A Tudomány rovatunk cikkeiért pedig ide kattintson!