A Mexikóban őshonos nagy büdöske nyomait sikerült kimutatnia a Washingtoni Állami Egyetem (WSU) kutatóinak több maja tárolóedény felszínén – jelentette cikkében a Heritage Daily. A kutatók összesen 14 miniatűr kerámia tárolóedényt vizsgáltak, amelyeket spirituális, gyógyászati célzattal használhattak több mint ezer évvel ezelőtt. A leletekre a mexikói Yucatán-félsziget északi csücskében fekvő Mérida városának környékén bukkantak. Két edényre még az elemzést végző csoport vezetője, Mario Zimmermann talált rá egy lakópark építése előtt végzett tereprendezés során 2012 tavaszán.
Zimmermann és régészek egy csoportja GPS-szel osztotta fel a területet egy sakktábla-szerű rácsra. Ezután feltörték a sűrű dzsungelt, keresve az ősi épületek kis halmait és egyéb árulkodó jeleit, ahol néha olyan fontos emberek maradványait találják, mint a sámánok. Így bukkantak rá az ominózus kerámiákra.
A régészeti szakportál beszámolója szerint a szakemberek újfajta biokémiai vizsgálati módszert dolgoztak ki, hogy könnyebben tudják azonosítani a különféle pszichoaktív, és nem pszichoaktív növényi összetevőket. A metabolomikus analízissel az anyagcsere-termékeket érintő vegyi folyamatokat, a specifikus, sejtszintű folyamatok által hátrahagyott kémiai ujjlenyomatok tudják szisztematikus vizsgálat alá vonni. Korábban csak néhány növényi összetevőt – például a nikotint, az anabazint, a kotinint vagy a koffeint – tudták csak kimutatni, az új módszerrel azonban megsokszorozódik ezen anyagok száma.
A mexikói kollégákkal végzett közös elemzések a vágott és szárított dohány mellett nagy büdöske jelenlétét igazolták. Ugyan a Mexikóban őshonos növényről eddig is sejtették, hogy tudatmódosításra használhatták, ám ez az első alkalom, hogy ezt maja régészeti közegben is sikerült megfogni. A szakemberek rekonstrukciója szerint a dohányt nagy büdöskével keverték, hogy jobban tudjanak zsibbadni. (A növény egyébként manapság világszerte közkedvelt kerti virág, parkokban dísznövényként ültetik.)
Az edények tartalmának elemzése tisztább képet fest a maják ősi droghasználati gyakorlatáról. A kutatás egyúttal utat nyit a jövőbeni vizsgálatok számára, és könnyebben tudják majd elemezni, mit szívtak, rágtak vagy szippantottak a korabeli maják és más Kolumbusz előtti őslakos társadalmak. „Noha az már megállapítást nyert, hogy a dohány az Amerikába érkező európaiak előtt is általánosan elterjedt volt, a gyógyászati vagy vallási célokra használt egyéb növényekre vonatkozó bizonyítékok nagyrészt felderítetlenek maradtak” – mondta Zimmermann.
A szakember arról is beszélt, hogy kutatócsoportjuk jelenleg is több mexikói intézménnyel tárgyal, hogy hozzáférést nyerjenek a régió régebbi kerámia tárolóedényeihez, hogy azokon növényi maradványokat keressenek és elemezzenek. Egy másik kutatási programjuk, amelyet jelenleg folytatnak, pedig az ókori emberi fogakon megőrzött szerves maradványokat vizsgálja.
– Tágítjuk a régészettudomány határait, hogy jobban kivizsgálhassuk az emberek mély kapcsolatait a pszichoaktív növények széles skálájával, amelyeket az emberek a világ minden táján fogyasztottak, és továbbra is fogyasztanak – mondta Shannon Tushingham, a WSU antropológia professzora és a témáról a Scientific Reports nevű szaklapban megjelent tanulmány társszerzője. „Számos ötletes módja van annak, hogy az emberek kezeljék, használják, manipulálják és elkészítsék az őshonos növényeket és növénykeverékeket, és a régészek csak most kezdik megkaparni a felszínét annak, hogy mennyire ősiek is voltak ezek a gyakorlatok.”
A majákkal kapcsolatban az elmúlt időben két új felfedezést is tettek az egyik legismertebb városukat, a mai Guatemala területén fekvő Tikalt vizsgáló régészek. Előbb felvázoltak egy modellt, miért hagyhatták el lakói a IX. század végén a várost. A Cincinnati Egyetem kutatói szerint IX. század közepén jelentkező szárazság miatt a medencékben elszaporodó két – korábban kékmoszatként ismert – cianobaktérium egyre ihatatlanabbá tette vizet, illetve a testfestéshez használt vörös cinóberből szépen-lassan higany-szulfiddal szennyeződtek a tározók.
Az elnéptelenedést azt sem tudta megállítani, hogy – mint szintén kiderült – az egyik víztározóban zeolit és kvarchomok felhasználásával olyan károsanyag-szűrőt fejlesztettek ki nagyjából kétezer éve, amelyet majd csak a XX. században használnak víztisztításra.
Ha a történelem érdekli, akkor Időgép rovatunkat érdemes figyelnie! A Tudomány rovatunk cikkeiért pedig ide kattintson!
