„Amilyen nagy alkotások örökítik meg nevét az egyes New York-i épületek emlékkövein, olyan egyszerű és szerény modorú ember Emery Roth” – írták egyszer Róth Imréről, aki hátrahagyva szülőföldjét, Manhattan nagyhírű építésze lett.
1871-ben született a Kassa melletti Gálszécsen nyolcgyermekes családban. Vendéglős apja halála után a család elszegényedett, így édesanyja Pestre küldte Imrét, aki épphogy megszokhatta volna Pestet, amikor a rokonok úgy döntöttek, próbáljon a fiú szerencsét Amerikában. Eredetileg Chicagóba készültek a családi ismerőssel, de amikor New Yorkban kiszálltak a hajóról, a barát inkább egyedül akart nekivágni az ismeretlennek. A kamasz fiú egy ideig a keleti parti metropoliszban lődörgött. Ekkor még nem is sejthette, hogy pár évvel később az ő tervei nyomán épülnek majd fel New York szimbolikus épületei.
Egy idő után aztán ő is továbbállt, és Chicago felé vette az irányt: a pályaudvaron ismerkedett meg egy Biebel nevű német borbéllyal, aki ki akarta tanítani a fiút a hajvágó mesterségre, a sors azonban közbeszólt. A Grand Army of the Republic 1884-ben az illinois-i Bloomingtonban konvenciót hirdetett, amelyre Biebelnek mint kiszolgált katonának is el kellett mennie. Magával vitte a kis Imrét, aki a katonák cipőpucolójaként kereste ekkortájt a kenyerét, miközben egyre csak rajzolta portréit a körülötte lévő emberekről.
Biebel, látva a fiú tehetségét, azt tanácsolta, tanuljon építésznek, ráadásul a tanulmányait is finanszírozta. Szorgalmának és tehetségének köszönhetően hamar felívelt a kis Imre karrierje: 1893-ban műszaki rajzoló lett a chicagói Burnham & Root építészirodánál, amely az 1893-as chicagói világkiállítás minden építkezését bonyolította. Imre nappal a terveken dolgozott, esténként pedig a chicagói egyetemen tanult matematikát, geometriát és konstruktív építészetet. Tanulmányait kitüntetéssel fejezte be.
A világkiállításon találkozott a korszak egyik kiemelkedő amerikai építészével, Richard Morris Hunttal, aki el volt ragadtatva a magyar fiú tehetségétől, és helyet biztosított neki New York-i irodájában. Egyik első munkája a kedvelt New York-i magyar étterem, a Cafe Boulevard áttervezése volt, amellyel az ottani magyar közösség bízta meg. Ahogy nőtt a hírneve, Róth lakóházak és hotelek tervezésére kezdett összpontosítani. 1898-ban megalapította saját cégét, és felvette az angolosabb Emery Roth nevet. Ő tervezhette az art nouveau stílusú Hotel Belle claire-t, amely hamar az egyik legnépszerűbb luxusszállóvá vált.
Amerikai irodalmi körútja során például Maxim Gorkij is szeretett volna itt megszállni feleségével, az asszonyról azonban kiderült, hogy nem is a felesége. „Szállodánk a családok szállója” – ezzel utasította vissza a hotel igazgatója Gorkijék foglalását. Sorra jöttek az újabb megrendelések: a Beverly szálloda, a Fifth Avenue Hotel, a Fashion Tower nevű iroda és gyárépület, a Hearst újságpalota, az Adath Jeshurun of Jassy, illetve a Temple B’nai Israel zsinagóga.
Bár egyre jobban prosperált a cég, Emery Rothnak súlyos egészségügyi problémákkal kellett megküzdenie. 1918-ban zöld hályog miatt egyik szemére megvakult, majd a spanyolnáthát is elkapta.
A nehézségek leküzdése után újult erővel vetette bele magát a munkába, a húszas évekre gyakorlatilag Emery Roth építészirodája lett a legnagyobb a városban. Ő alkotta meg a város ma is ikonikusnak számító épületeit, a Central Park mellett álló Berresford Hotelt vagy a város első ikertornyát, az Eldorádó-házat. Az általa tervezett 42 emeletes Ritz Tower Hotel nemcsak amiatt volt precedensértékű, mert újraértelmezte mindazt, amit addig a sokemeletes építészetről gondoltak, hanem mert új irányt jelölt ki a lakóépítészetben is.
Emery Roth 1930-ban a szintén magyar származású illusztrátorral, Willy Pogánnyal együtt tervezte a brooklyni St. George Hotelt, amelyet saját korában a világ legnagyobb szállodájaként tartottak számon. A New York-i magyar reformátusok kérésére Emery Roth építhette az első New York-i magyar református egyház templomát, amely a bécsi szecessziós stílust egyesíti magyar népi motívumokkal.
Roth zsenialitása abban rejlett, hogy tökéletesen ötvözte a klasszicista stílusjegyeket a modernista formákkal, nem mellesleg pragmatikus üzletember is volt, aki soha nem okozott csalódást a befektetőinek. Úgy tartotta, karrierjét főleg a feleségének köszönheti: „1891-ben egy Amerikában született magyar leánnyal, Grossman Ellával esküdtem meg. Feleségem nemcsak élettársam, de segítőtársam és gazdaságilag is sokat segített nekem. Amikor 25 dollárt kerestem hetenként, feleségem abból is 5-6 dollárt félrerakott. Bármilyen kis összegű jövedelemre tettem is szert, feleségem a jövedelem tekintélyes százalékát takarékba tette. Valahányszor építkezések vállalásánál előzetes kiadások fedezésére nagy pénzösszegekre volt szükségem, sohasem kellett bankokhoz vagy hitelintézetekhez fordulnom. Feleségem minden összegű pénzt előteremtett. Sose voltam pénzzavarban, és adósa sem voltam soha senkinek. Ez az én karrieremnek a titka” – mondta 1931-ben az Amerikai Magyar Népszavának adott interjújában.
Róth Imre mindig arra vágyott, hogy fiai vigyék tovább mindazt, amit ő megteremtett. Julian és Richard Emery Roth & Sons néven működő tervezőirodájához olyan épületek köthetők, mint a General Motors Building, az egykori World Trade Center vagy a Citi group Center.
Érdekli a történelem? Itt olvashatja Időgép rovatunk cikkeit, illetve a Magyar Hangban minden hónap első péntekén olvashatja az Időgép mellékletet is!
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2021/17. számában jelent meg, április 23-án.
