Szinte teljesen eltűnt a Magyar Rádió irodaháza a Pollack Mihály téren. A részleteiben jelentős építészeti és eszmei értékkel bíró komplexumot a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) 300 milliárd forintból megvalósuló új campusának építése miatt távolítják el a városképből. A központi tömbből már csak az egykori atombunker áll, amelyet a Rákosi-rendszerben elpusztíthatatlanként építettek meg, kérdés, hogy mire megy vele az Orbán-rendszer. Ahogy arról már írtunk, a tervezett campus honlapján található látványterv szerint, a vasbeton épületet ugyancsak eltüntetnék a Pollack Mihály térről, és erre következtethetünk a bontási dokumentációból is. Ez utóbbiból az is kiderül, hogy az állam egy év alatt letudná a munkálatokat, ami a bunker jelenléte miatt nehezen lesz kivitelezhető. Mivel a monstrumot egy nukleáris csapás átvészelésére tervezték, a kézi vagy kisgépes bontás fel sem merülhet, és robbantani sincs értelme, hiszen azzal aligha tehetnek nagy kárt a szerkezetben. Ráadásul a korabeli statikai vizsgálatok szerint a szomszédos épületek – a bunker közvetlen közelében magasodó Esterházy-palota, valamint a Múzeum utca sarkán álló Károlyi-palota – előbb omlanának össze, mint hogy a vasbeton kocka megrendülne.
Nem véletlen, hogy az ötvenes években felhúzott vasbeton monstrumot a mai napig nem próbálták meg elbontani. A 60-as évek közepén Nánási Sándort bízták meg az egész épülettömbre kiterjedő terv elkészítésével, az ő elképzelései között egyebek mellett az Esterházy-palota bontása is szerepelt: a helyén egy 13 emelet magas toronyházat húztak volna fel. S bár ezt a tervét 1970-ben megvétózták, addigra már elkészült – szintén Nánási munkájaként – a központi irodaépület, amely óvatosan körülölelte a bunkert, mintegy magába fogadva azt. Ennek az épületnek hűlt helye, már csak a bunker áll, mellette befóliázva az Esterházy-palota, másik oldalán pedig az ugyancsak bepólyált Károlyi-palota.
A Nemzeti Múzeum mögött fekvő, a Múzeum utca–Pollack Mihály tér–Bródy Sándor utca–Szentkirályi utca által határolt terület sorsáról 2020 márciusában döntött a kormány. Az egyetemi campusra kiírt tervpályázaton másfél évvel később, 2021 novemberében hirdettek győztest. A Pikó András vezette Józsefvárosi Önkormányzat 2023-ban ideiglenes védelem alá helyezte az épületegyüttest, így akadályozván annak lebontását, ám a kormány felülírta a kerületi vészmegoldást, a munkálatokat így idén júliusban megkezdték. A leendő campus 53 ezer négyzetméternyi területébe rengeteg funkciót beleterveztek. Lennének itt könyvtárak, kutatólaborok, műszaki kutatóközpontok, de helyet kapna benne egy 200 férőhelyes kollégium, egy fitneszközpont és egy sportcsarnok is. A tervekből a környékbeliek szerint egy kifejezetten zsúfolt, többemeletes épületekből álló komplexum képe rajzolódik ki, mely körülbelül 4000 hallgatót szolgál majd ki.
A bontás kiabálással, lökdösődéssel és „gázolási kísérlettel” indult szeptember 2-án, ám ahogy Lázár János építési és közlekedési miniszter akkor fogalmazott, „az egyház a megbízónk”, ezért a beruházás nem tűrt halasztást. Hiába tiltakoztak a helyi civilek, az egykori rádiósok és az építész szakma egy része, a legendás épületegyüttesnek nem kegyelmeznek.
A Bródy Sándor utcai épületből már 1928-ban sugároztak adást, a világ első stúdiópalotája a következő évtizedek során számos épülettel bővült, a fénykorban negyven stúdióban folyt a munka. A magyar zenekultúra szentélyének tartott 6-os stúdiót Dohnányi Ernő zeneszerző és a tervező, a Nobel-díjas biofizikus, Békésy György jelenlétében adták át, 1935-ben. És a Magyar Rádió épületében mondta el búcsúbeszédét Pacelli bíboros, a későbbi XII. Pius pápa, az Eucharisztikus Világkongresszuson, 1938. május 29-én. Az egyházi méltóság eredetileg a szabad ég alatt celebrált volna misét, ám a hirtelen támadt vihar elmosta az eseményt, így a rádió stúdiójából köszöntötte a híveket. Az egykori legendás helyszínekkel együtt most ezt is eldózerolják.
Szabó István építész 1949-ben átadott Pagodája az épület (egyik) középpontja volt. „Itt születtek új együttműködések, és itt készítettük elő a vendégekkel a műsorokat. Emellett a magyar szellemi élet találkozási helyeként is szolgált: zenészek, színészek, humoristák, történészek, tudósok közül mindenki szívesen ült le itt egy kávé mellett beszélgetni” – mesélte korábban a Magyar Hangnak Ránki Júlia szerkesztő, műsorvezető. A Pagoda mára végleg eltűnt.
Civil szervezetek és a Józsefvárosi Önkormányzat évek át sikertelemül próbálta megakadályozni a bontást – még Ferenc pápát is bevonnák az ügybe –, a kormány rendre felülírta a kísérleteiket. Így fordulhatott elő az a helyzet is, hogy párhuzamosan zajlanak a munkálatok az azok megakasztása érdekében, a civilek által indított perrel. Vagyis elképzelhető, hogy mire a bíróság (esetleg) megállapítja, hogy a bontási engedély jogszerűtlen volt, már nem marad semmi, amit az ítélettel meg lehetne menteni. Nem először folyamodott a kormány ehhez a trükkhöz, és az is szimbolikus gesztusnak tűnik, hogy a budapesti épületek sorsáról a Hajdú-Bihar Vármegyei Kormányhivatal dönthet, a nyáron ugyanis oda irányították az nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházás ügyét.
