Iszlámról és antiszemitizmusról robbant ki értelmiségi vita
Nemes Jeles László (Fotó: Fazekas István)

A franciaországi antiszemitizmusról, az iszlám következményeiről, bevándorlásról és előítéletekről robbant ki vita magyar értelmiségiek között. Hasonló egyet nem értésekről korában hosszabb cikket is közöltünk: nagyon nincs konszenzus hazai baloldaliak és liberálisok körében sem arról, hogyan kell értékelni a gázai helyzetet, illetve az antiszemitizmus és az iszlám viszonyát.

Nemes Jeles László már szeptember eleji interjúnkban is véleményt nyilvánított a kérdésben: „a politikai iszlám történetét ismerve tudható, hogy ez egy elég specifikus, vallásba bújt politikai ideológia. Kifejezetten totalitárius. Ha ezt értenék, nem így gondolkodnának róla. A keleti országokból menekülteket is védené mindezek belátása. A Nyugat, különösen a politikai elitje, egyre inkább rózsaszín ködben él.”

Nemes Jeles László: A Nyugat egyre inkább rózsaszín ködben él
Lakner Dávid

Nemes Jeles László: A Nyugat egyre inkább rózsaszín ködben él

Nemes Jeles László a drogosként kezelt nézőről, az általa eddig leginkább befogadhatónak tartott új filmjéről és Európa behódolásáról. Interjú!

A Saul fia és az Árva rendezője ezúttal Veiszer Alinda műsorában fejtette ki véleményét, különös tekintettel a francia helyzetre. Korábban több évig kinn is élt, viszont szerinte radikálisan megváltozott az ország, amit elsősorban a bevándorlókhoz köt. Szerinte a politikai iszlám az egész nyugati világra óriási kockázatot jelent, „most már a megsemmisítés szintjén vagyunk”. Szerinte abszolút az történik, amitől a Behódolással nagy vihart kavaró Michel Houellebecq is óvott. Úgy látja, ez azoknak is rossz, akik odamennek és integrálódni szeretnének: „van, aki nem azért jön el Algériából, hogy Algériába menjen”. Szerinte hihetetlen az agresszió ma az emberek között, egyes külvárosi iskolákban pedig a II. világháború történetéből kihagyják a holokausztot. Ez a muszlim gyerekek miatt történik szerinte, „mert azt nem tolerálják, levágják a fejét a tanárnak vagy átszúrnak egy kést a szívén. Most konkrétan tanárokat vernek meg. Polgárháború küszöbén vagyunk.” Szerinte a magyarországi antiszemitizmus ahhoz képest, ami most ott megy, kiskutya. Ezt úgy helyesbítette, hogy „van egy jó tradíciója persze itt is”.

Mindezzel szállt vitába Schilling Árpád rendező, aki feleségével, Sárosdi Lillával hét éve települt Franciaországba. Schilling a Facebook-oldalán azt írta, valamennyire megismerte a francia vidéket és fővárost, egészségügyi- és iskolarendszert, adminisztrációt és politikai klímát. Szerinte miután egy volt gyarmatosító nagyhatalomról van szó, nem meglepő az etnikai sokszínűség, ez pedig csak azt lepheti meg, aki burokban élte az életét, és semmiféle empátiát vagy érdeklődést nem tanúsít a korábban rabszolgaként kezelt népek iránt. Szerinte Franciaország csak a királyától szabadult meg, de a „fennhéjázó, arisztokratikus arroganciájától soha”. Ez nyilvánul meg szerinte a francia, Putyin támogatásától fűtött szélsőjobboldalon is. Ahogy Orbán, úgy elmondása szerint Marine Le Pen is bevándorlókkal riogat. Schilling hosszan ír a bevándorlókat ért évszázados, méltatlan bánásmódról. Úgy látja, mindezzel együtt Franciaországban elképzelhetetlen, hogy a kormánypárt egy zsidó nagytőkés arcát és nevét használja kampánycélra azzal, hogy „terroristákat akar szabadítani a franciák nyakába”. Ahogy szerinte az is, hogy színes bőrű emberek fotóit használják elrettentés céljára, vagy hogy tanárokat rúgjanak ki polgári engedetlenség miatt. Ez azért is van szerinte, mert Franciaországban létezik még baloldal, amely utcára megy akkor is, amikor terroristák öldökölnek a Charlie Hebdo szerkesztőségében, és akkor is, ha „emberek millióit terrorizálják Gázában”.

„Igen, történt olyan, hogy egy szélsőséges elmebeteg – nem a gyerekek szülei – levágta egy tanár fejét fényes nappal a nyílt utcán. Borzalmas tragédia ez, az egész országot megrázta. Tüntetések, szolidaritási akciók tömegei zajlottak, amelyben részt vettek a muszlim közösségben többségben lévő mérsékelt imámok és követőik is. Franciaország lakosságának kb. 13 százalékát adják a muszlim hívők. Ennek a kb. 13%-nak a 10%-a tekinthető szélsőségesnek” – közölte Schilling. A tizenkét éves fia osztálytársainak többsége ugyanakkor muszlim arab, közülük kerülnek ki a barátai, és van köztük olyan is, aki semmiféle együttérzést nem tanúsít a palesztin arabok iránt, viszont elég jól tanulnak, és nincsenek különösebb magatartásbéli problémáik.

Megosztja a magyar zsidó értelmiséget Gáza
R. Kiss Kornélia

Megosztja a magyar zsidó értelmiséget Gáza

Mit jelent a humanizmus, és van-e helye egy évszázados konfliktusspirálban?

„A politikai iszlám létezik, és léteznek szélsőséges terrorista sejtek, és vannak merényletek is, és ártatlan áldozatok. A zsidóság számtalan helyen nem érzi magát biztonságban, és ez nem csak a muszlimok, de minden nem zsidó felelőssége is. De bizony muszlim arabok is élnek rettegésben szerte a világban, gondoljunk csak a rohingjákra, akiknek száműzött arabok voltak az ősei, és akik 1982 óta üldözöttek Burmában, mai nevén Myanmarban, és akiknek ma már Bangladesben, a világ legnagyobb gettójában kell szenvedniük, embertelen körülmények között. Körülbelül egymillió emberről van szó, akiket azért üldöztek és gyilkoltak, mert muszlimnak születtek” – tette még hozzá a rendező, aki bejegyzésében hosszan írt még muszlimok és bevándorlók helyzetéről, a magyarországi cigányság megítéléséről vagy arról, a politika hol és miként kezeli ezeket az ügyeket.

Schilling posztjára reagált a Szombat oldalán Gábor György vallásfilozófus. Publicisztikájában Nemes Jelessel ért egyet, szerinte a franciaországi zsidó közösség mindennapi közérzete megrendült. Szerinte ugyancsak tény, hogy Magyarországon ezzel szemben nem tapasztalható fizikai antiszemitizmus.

„Franciaországban a zsidók félnek, mert az állam gyenge. Magyarországon a zsidók nem félnek, mert az állam autoriter. Az előbbi életveszély, az utóbbi erkölcsi csapda – de nem ugyanaz a kategória” – szögezte le Gábor György, aki hosszan reagált a Saul fia rendezője és Schilling Árpád egyes állításaira. Gábor úgy látja, a gyarmatosítás magyaráz, de nem ment fel, ahogy szerinte az is téves, hogy a francia közigazgatási szigor felsőbbrendűségi érzetből fakadna. Marine Le Pen szerinte egy tünet, míg Orbán a rendszer. Az, hogy Franciaországban elképzelhetetlen egy zsidó nagytőkés arcát és nevét használni politikai kampánycélra, szerinte igaz, de „nem azért, mert a francia társadalom annyira erkölcsös, hanem mert a holokauszttagadást törvény tiltja, és az állam rendőrségi ügyként kezeli.” (A Soros-kampány ugyanakkor, tesszük hozzá, nem tekinthető holokauszttagadásnak.) Gábor György hosszú cikkében, melyben egyéb állításokra is reagál, hozzátette még, hogy Franciaországban valóban létezik baloldal, de leginkább önmagával harcol.