Aki zenélni akar, tegye! – Kalapács 60

Aki zenélni akar, tegye! – Kalapács 60

Kalapács József

Fotó: Norbert RADO

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

Augusztus 12-én a Budapest Parkban, nagykoncerttel ünnepli hatvanadik születésnapját Kalapács József. A dalszerző-énekest a Pokolgéptől az Omenen, a Kalapácson és a Hard és Kardon átívelő, négyévtizedes pályájáról, a nyolcvanas évek rocker szubkultúrájáról, a hatalom figyelméről és terveiről kérdeztük.

– Hogy jött a metál zene? Hogy emlékszik az első impulzusra?
– Hirtelen jött, de fokozatosan. Először a korai hard rock és blues zenék neveltek, abból is főleg a magyar bandák. P. Mobil, Korál, Hobo, kicsit talán még a Piramis is. Aztán megláttam a kezdeti Pokolgépet és rögtön tudtam, hogy ez az én zeném, pedig azt sem tudtam, mi az.

– A hazai rock és annak különböző irányzatai a nyolcvanas években bontogatták szárnyukat és erősödtek meg, létrejöttek a zenekarok rajongótáborai és a sajátos szubkultúrák, amelyek kiérdemelték a hatóságok figyelmét is. Hogyan emlékszik vissza ezekre az időkre? Milyen közösség jött létre és tapasztaltátok-e a besúgók jelenlétét?
– Igazából már a '70-es években nyíltak azok a szárnyak. A hatóságok figyelmét pedig elsősorban a gyülekező közönség keltette fel leginkább. Munkahellyel kellett rendelkeznie mindenkinek és nem lehetett gyülekezni, ha csak nem május 1. volt. A koncertek körül kialakuló közösség nagyon eklektikus volt, mégis egyforma lendülettel tolult mindenki a koncertek felé, ez viszont gyülekezéssel járt. 

– Hogyan élték meg a három T, a tilt, tűr, támogat rendszerét? Milyen hatással volt ez a munkásságukra?
– Nem volt már annyira erős a régi rendszer. Volt, ahol betartották a tiltó hozzáállást, volt, ahol nem. Ahol nem lehetett, ott nem játszottunk, de a legkisebb falvakba is elmentünk egy jó koncert miatt. Valójában művészibb a dal is, ha burkoltabban tartalmazza lázadó szemszöget, úgyhogy némi hatással volt ránk az akkori, szigorúbb rendszer.

– Pokolgép, Omen, Kalapács, Hard és Kard – ha ki lehet emelni, melyik alkotói időszakra tekint vissza a legszívesebben? Miért?
– Ebben nem lehet igazságot tenni. Mindegyik korszakban jól éreztem magam.

– Augusztus 12-én koncerttel ünnepli a 60. születésnapját. Mire készülhet a közönség?
– Nagyon nagy merítésre életművem legjobb dalaiból a lehető leginkább eredeti felállásban, ami csak megoldható egy nagyon remek szórakozóhelyen.

– Milyennek látja a mai könnyűzenei, rockzenei szakmát? Mit tanácsol a fiataloknak?
– Nekem tetszik egy csomó új banda és nagyon komoly technikai tudás van a kor fiataljaiban. Derűlátó vagyok a magyar rockzenét illetően, jó kezekben van a staféta. Mit tanácsolhatnék? Aki zenélni akar, tegye! A zenében a legjobb dolog maga a zenélés, aki rálépett az ösvényre, menjen végig rajta! 

– Milyen tervei vannak a következő évekre? Korábban nyilatkozta, hogy a zenélés mellett könyvön is dolgozik.
– Rengeteg terv lüktet bennem, új dalok, ötletek kavalkádja, de hogy mi valósul meg és mi jön előbb a sorban, nem tudom.