Finom, mégis kiszámíthatatlan ritmusú vonaljáték, plaszticitás, élénk mozdulatok és tekintetek, beszédes arckifejezések, levegős, nagyvonalú tájábrázolás – a magyarországi középkori művészet egyik meghatározó alkotójának, M. S. mesternek ezek a fő ismérvei, személyét azonban a mai napig rejtély övezi.
Hirdetés
Utoljára három évtizede, 1997-ben szenteltek átfogó tárlatot itthon M. S. mester művészetének, akkor az apropó legismertebb alkotásának, a hazai reneszánsz legszebb oltártáblájának (Vizitáció) restaurálása volt, az azóta eltelt időszak kutatási eredményei és a korszerű technikai vizsgálatok azonban teljesen új megvilágításba helyezik a művész alakját, a hazai kutatóknak – Endrődi Gábor, Pattantyús Manga és Sarkadi Nagy Emese művészettörténész – ugyanis az eddigiekhez képest sokkal konkrétabban sikerült felrajzolniuk az európai festészet és grafika területén betöltött szerepét, az új feltételezések szerint például Albrecht Dürer, Jörg Breu, Hans von Kulmbach és Lucas Cranach is közvetlen hatással volt M. S. mester művészetére.
A Szépművészeti Múzeum most nyílt, nagyszabású kiállításának kiindulópontja a selmecbányai Szent Katalin-templom egykori főoltára (1506). Közel háromszáz évvel a retábulum szétbontása óta most először láthatók együtt ezek a táblaképek, köztük a húsvét ünnepéhez kapcsolódó négy festmény, a Krisztus az Olajfák hegyén, a Keresztvitel, a Kálvária és a Feltámadás is, melyeket a 150 éves esztergomi Keresztény Múzeumban őriznek. Az oltárt alkotó, részben megcsonkított táblaképek (az eredeti nyolc közül ma csak hetet ismerünk) sokáig lappangtak, csak a XX. század első éveiben kerültek elő: a Vizitáció a tópataki plébánia szénapadlásáról, a Jézus születése a hontszentantali templomból, a négy passiójelenet a szentantali kastély ura, Philipp von Coburg herceg tulajdonából. A Királyok imádása a műkereskedelemből jutott a lille-i szépművészeti múzeum gyűjteményébe.
A tárlat megpróbál átfogó képet nyújtani az M. S. mester stílusát meghatározó művészeti régiókról, illetve arról a történelmi időszakról, a Jagelló-korról – amikor az itáliai reneszánsz és a délnémet késő gótika művészete egymással párhuzamosan élt együtt a Magyar Királyságban – és miliőről, amelyben M. S. mester alkotott.
A selmecbányai oltáron kívül eddig csupán egyetlen művet tulajdonított a művészettörténet M. S. mesternek, a monogrammal ellátott Szabadban zenélő szerelmespár című chiaroscuro technikával készült rajzot, amelyet a párizsi Musée du Louvre-ban őriznek. A rövid ideje az életmű részének tartott alkotás tökéletes lehetőséget nyújtott a további vizsgálatokhoz, hisz a grafikai műfaj feltételezi az egyéni, műhelytársaktól mentes alkotást. A rajztechnika, valamint a selmecbányai oltár stílusának összevetésével ma már hat újabb rajzot tulajdonítanak M. S. mesternek, ezek többsége Nürnbergben készülhetett.
A stíluskritikai alapokon nyugvó új attribútumok közül kiemelkedik a bécsi polgár, Paul Vinck és felesége, Anna Heckl epitáfiuma, amely egykor a bécsi Szent István-székesegyházban (Stephansdom) függött. A tollrajzok és az oltárképek motivikus egybecsengése erősítette meg a feltételezést M. S. mester alkotói mivoltát illetően. A mű születésének körülményei támpontot nyújtottak működésének feltérképezéséhez is: ezek szerint valószínű, hogy a mester műhelye az 1500-as évek első évtizedében már Bécsben működött, és innen tett eleget a selmecbányai megbízásnak is.
A kiállítás foglalkozik a bécsi Szent István-székesegyház korábban Dürernek, illetve Hans von Kulmbachnak is tulajdonított, a legújabb kutatások szerint azonban M. S. mester által festett, három szentet ábrázoló falképegyüttesével, de látható Alexius Funck és Margarethe Stainer 1520-as években készült bécsújhelyi epitáfiuma is. Ezeket összevetve a kutatók arra következtetnek, hogy tartós bécsi kötődése miatt egy bizonyos Michel Schröter lehetett ezeknek a képeknek az alkotója, azonban az írásos forrással dokumentált, fennmaradt művek hiányában ez a feltételezés hipotetikus.
A kiállítás roppant átfogó és részletgazdag képet ad erről a rejtélyes figuráról, de a művészettörténeti kutatások teljes megértése miatt mindenképp érdemes tárlatvezetéssel végigjárni, anélkül sok megválaszolatlan kérdés maradhat a laikus szemlélőben.
M. S. mester és kora. Szépművészeti Múzeum. Július 20-áig
Ez a cikk a Magyar Hang 2025/16. számában jelent meg április 18-án.
