Boulevard, sugárut, korzó – a főváros egyik legimpozánsabb útjának, a mai Andrássy útnak a helyén a Terézvárosban 150 éve keskeny utcák, földszintes házak és melléképületek sorakoztak, a Felsőerdősoron túli krumpliföldeket víkendházak szegélyezték. A modern főút kiépítésére egészen az 1870-es évekig kellett várni. Pedig Kossuth Lajos már a szabadságharc előtt ábrándozott róla: „Mi szép és kényelmes leend, ez árnyas fasorok közt a Lánchídtól kezdve egész a Városerdőig mintegy parkban sétálni s kocsizni, kikerülve a szűk, ronda Király utcát” – írta 1841-ben a Pesti Hírlapban.
Néhány évtizeddel később víziója valósággá vált: Pest, Buda és Óbuda 1873-as egyesítése előtt a főváros népessége jelentősen megnőtt, emiatt szükségessé vált a tervszerű városrendezés megkezdése. A sugárút későbbi névadója, Andrássy Gyula miniszterelnök 1868-ban kezdett a város fejlesztésének ügyével foglalkozni, ennek egyik fontos része lett a belvárost és a Városligetet összekötő útvonal, melyet a párizsi Champs-Élysées mintájára szerettek volna létrehozni. (Kossuth elképzeléseit, a Lánchíddal való egyenes összeköttetést a már épülő Bazilika miatt azonban nem lehetett megvalósítani.)
Nyolcszög tér
Andrássy Gyula felkérésére Reitter Ferenc mérnök készítette el a Budán és Pesten végrehajtandó legfontosabb városfejlesztési teendőkről és várható költségeikről szóló terveket. A feladatok elvégzésére és összehangolására a Fővárosi Közmunkák Tanácsának létrehozását javasolta, ennek főmérnökeként pedig kidolgozta a főváros fejlesztésére 1871-ben kiírt nemzetközi pályázat követelményeit, a városrendezési elveket, de irányította az új beruházások kivitelezését is.
A leendő Sugárútra vonatkozó pályázatok közül a Közmunkatanács a Könyök utcai vonal mellett döntött. A tervezett út hossza több mint két kilométer volt, az útépítés költségét 1 millió, a kisajátításokét 7,2 millió forintra tervezték, az eladható telkeket 4,9 millióra becsülték. Az Országgyűlés végül 1870-ben fogadta el a Sugárút tervét, a törvénycikket Ferenc József december 26-án írta alá, és erre a célra 3,3 millió koronát és 4,9 millió forint hitelt adott.
A kisajátítások 1871-ben kezdődtek meg, a következő évben létrejött a Sugárúti Építő Vállalat, és a kor neves építészeit kérték fel, hogy készítsék el a három részre tagolódó és fokozatosan szélesedő Sugárút útvonalát szegélyező épületek tervrajzait. 1872-ben láttak hozzá az építkezéshez a Nyolcszög tér (a mai Oktogon) feltöltésével, illetve 34 földszintes ház lebontásával. A Városliget és a Jókai tér közti szakasz 1873-ban nyílt meg, az első látványos épületegyüttes az Oktogonnál 1873-ra készült el, az ekkor kitört gazdasági válság azonban később lassította a munkálatokat.
A világ egyik legpompásabb vonala
„A jövő utcáján, a sugárúton, nincs most valami nagy tevékenység. Burkolják az utat fával (s maholnap ki is érnek vele az útvonal végére, a váci boulevardig,) a Hermina-tér körüldeszkázott területén építik a dalszínházát, s az alap kőfalaival annyira elkészültek már, hogy maholnap a felszíni munka fog folyni, s a nyaralók sorában, a szép négy ligetkén túl, látunk egy pár telken összehordott deszka-állványanyagot, jeléül, hogy ott is építkezni fognak. Mindez, persze, kevés ahhoz képest, ami kiépítendő még e nagy vonalon volna. (...) Ami ki van építve, az octagonon innen és túl, máris pompás képet nyújt. Igazi nagyvilági vonal lesz ez, melyben gyönyörködni fog a jövő, míg a jelen emberei közül igen sokan sóhajtva néznek rá, mert hisz ki tudná hányan adták meg az árát annak, hogy e tájon (szomszéd utcákban is) telket vettek, szépítettek nagydrágán s most a telek, épület felét sem éri. (…) Mindamellett a sugárútból mégis lesz valami: a világ egyik legpompásabb vonala, csakhogy több év múlva, mint hittük. A »műcsarnok« (művészek háza) külsőleg már majdnem egészen kész s a sugárútegyetlen olyan épülete, mely nem több egyemeletesnél. Homloklépcsője, stilszerű oszlopzata, faragványai, ékítései szépen hirdetik, hogy ez műépület. Kár, hogy nem magában áll s nem nagyobb. S az is kár, hogy valamivel alacsonyabb, mint a hozzá ragasztott s célszerűleg épített mintarajztanoda. (…) Mindamellett – a látvány egyenetlenségei dacára is – érdekes végig sétálgatni ma is a sugárúton, mely kínnal vajúdik, de nagyszerű szülemény lesz” – írta 1876 júliusában a Fővárosi Lapok. Ez év augusztusára elkészült az útvonal teljes műszaki előkészítése és kivitelezése, augusztus 20-án pedig ünnepélyes keretek között átadták a Sugárutat. Az úttestet a lovak patáinak védelmében fakockákkal, a járdát aszfalttal burkolták.
„A sugárúton, hir szerint, Coburg Fülöp herceg három háztelket vett a Révay utca felé eső soron, hogy ha a dalszínház falait félig már kiépítik, ott a maga számára palotát építtessen. Tán lesznek a főurak közül, kik e példát követni fogják. Eddig a főranguság nem igen mutatott kedvet a sugárútemelésére. Gr. Zichy Viktor is csak bérlője s nem tulajdonosa a városligeti sarkon eső szobros, grafitos nyári kastélynak. Eddigelé főleg tőzsérek, társulatok építkeztek az uj nagy vonalon. Gr. Andrássy Gyula, noha a sugárútterve az ő legsajátabb gondolata, eddigelé – mondja a »F. L.« – nem ért rá, vagy nem birta bevonni ama gazdagabb főurainkat, kiknek a fővárosban még nincs palotájuk, a sugárútiránti tényleges érdekeltségbe” – olvashatták 1876 júliusában a Hon hasábjain.
Az átadáskor még csak 40 villa készült el, de néhány év alatt a környéket ellepték az eklektikus neoreneszánsz stílusú paloták. Az Andrássy út mentén épült fel a Fonciére-palota, a Drechsler-palota, a Hübner-udvar, az Andrássy-palota, a Stein-palota, a Schlossberger-palota, az Erdődy-villa, a Rausch-villa, az Edelsheim-Gyulay-villa, a Weninger-villa, a Révay-villa és a Weiss-villa is. A bankároknak, arisztokratának otthon adó épületeket a kor legnevesebb építészeti tervezték, olyanok, mint Ybl Miklós, Linzbauer István, Feszty Adolf vagy Freund Vilmos. A Sugárút a kulturális élet meghatározó helyszínévé vált: itt épült fel a Műcsarnok, a régi Zeneakadémia, az Operaház, vagy a Párisi nagyáruház is. Noha a millenniumra készülve felvetődött, hogy villamosvonalat létesítsenek a Sugárúton, végül ezt a városvezetés nem engedélyezte, de 1896-ra – a kontinensen elsőként – itt készült el Balázs Mór tervei nyomán a földalatti villamosvasút.
A Sugárút 1885-ben Andrássy Gyula miniszterelnök nevét vette fel, a huszadik század során az uralkodó politikai hatalom sajátította ki magának: 1949-ben Sztálin út, 1956-ban Magyar Ifjúság útja, később Népköztársaság útja lett. A rendszerváltás után keresztelték vissza Andrássy útra. Az Andrássy utat szegélyező Kodály körönd az 1930-as évektől a második háború végéig Hitler térként, az Oktogon Mussolini, majd 1950-től November 7. térként létezett a város szövetében.
Séták, nyomozás, kiállítások
A 2002-ben a világörökség részévé választott Andrássy út 150. születésnapját kéthetes programsorozattal ünnepli Terézváros. Augusztus 24. és szeptember 6. között digitális és virtuális kiállítások, építészeti programok, tematikus séták várják az érdeklődőket, a programok többsége ingyenes, de akadnak olyanok, amelyek regisztrációhoz kötöttek. A Titkos Társaság nyomában Budapesten című ingyenes rejtélyfejtő nyomozás, amely családokat és felnőtteket is játékos felfedezésre hív: 150 év történetei és „kincsei” között lehet nyomokat keresni, miközben maga a sugárút válik játéktérré. A kaland ingyenes, és szeptember 6-ig bármikor lehet hozzá csatlakozni.
Az Andrássy út 150 – az út nevei című városi installáció a sugárút történelmi utcanévtábláival mutatja meg, hogyan változott az út neve és jelentése az elmúlt másfél évszázadban. Augusztus 25-én a Liszt Ferenc téren és az Eötvös 10-ben nyílik meg Vincent Baumgartner két kiállítása: a kültéri tárlat az Andrássy út épületeinek történeti és mai arcát állítja egymás mellé, míg az Eötvös10 Gábor Marianne termében az utcáról láthatatlan belső világ – lépcsőházak, udvarok, rejtett terek – kerül a középpontba. Augusztus 27. és 29. között érdemes elidőzni a kisföldalatti megállóiban: a Kis-Földalatti-Múltidézés során 30 percenként szólalnak meg Görbe Márk művészettörténész összeállításai Előd Álmos színművész hangján. Augusztus 27-én este nyolctól a Kodály köröndön fényinstallációkkal és közösségi piknikkel várják az ünneplőket.
A BTM Kiscelli Múzeuma virtuális kiállítást indít a btm.hu oldalon, ahol kiderül, hogyan és kiknek a jóvoltából valósult meg az Andrássy út burkolata, szeptember 3-án pedig ehhez kapcsolódva N. Kósa Judit helytörténész tart előadást a Körúti Könyvtárban „A Sugárút beburkolása ma befejeztetett” címmel. További programok az Andrássy150 Facebook-oldalán.
