Aki nem tudja csinálni, az tanítja, aki tanítani sem tudja, abból lesz a tornatanár – mondta az Annie Hallban Woody Allen. Ami azért feltétlen gonoszság. Mert a legínségesebb „értő kommentár- és szakértőszegénységben” is létezik, hogy a tízmillió szövetségi kapitány országában egy páran azért értenek még a focihoz. Ami száz éve már, hogy a legnépszerűbb sportág, és nálunk is az, legyen akár demokrácia, diktatúra vagy átmeneti kor.
A foci hálás téma, ahogy úgy általában a sport is az, ráadásul az utóbbi években az irodalom- és futballkedvelőket elkényeztették a szerzők. Jobbnál jobb kötetek (Pető P.: Leshatár, Szekrényes M.: Budifoci, Gazdag J.: Egy futballfüggő naplója, Egressy Z.: Lila csík, Csepelyi A.: Belemenés stb.), oldalak (Focitipp.hu) és a különféle bajnokságok rajongóinak szájtjai mutatják, van lehetőség a komoly, igényes rajongásra. És bár nem minden futballirodalmi alkotó Esterházy Péter köpenyéből (a „sportszárából” talán túlzás volna itt) bújik elő, valahogy onnan, tőle indul a legújabb kori magyar fociirodalom. Ő a teoretikus, az analizáló, a kellően bátor úttörő, akihez most megjelent kötetével odalép Kukorelly Endre a maga szintetizáló, enciklopédikus módján.
Kukorelly Endre: Tessék lelkesedni! | Magyar Hang
Interjú a „nem csak fociról”, apátiáról, lakhatási válságról és Kovács néni adományáról.
A Pálya ugyanis egy gyűjtemény, nem csak abban az értelemben, hogy szerzője, a közel harminckötetes magyar író, költő, volt országgyűlési képviselő, a(z igen eredményes) magyar íróválogatott szövetségi kapitánya, a volt igazolt ifjúsági futballista sporttal, elsőképpen labdarúgással kapcsolatos írásainak válogatott gyűjteménye. Ennek is megfelel, hiszen a rövid írásoktól a nagy ívű elemzésekig, a parlamenti felszólalástól a versekig, a naplóbejegyzésektől a „kis színesig” mindenféle műfajú, hosszúságú és mélységű cikket közöl ez a kötet. De gyűjtemény abban az értelemben is, hogy Kukorelly a kortárs magyar irodalom nagy (talán egyetlen) enciklopédistája, a szerzőkre oly jellemző monotonitás és egyfókuszúság nála hiányzik. (Lásd ehhez a Porcelánbolt címmel megjelent, a magyar irodalommal foglalkozó, nagy jelentőségű és terjedelmes munkáját.)
Mindent kommentál, mindent lajstromba vesz, figyelmét nem kerüli el semmi. (Idekívánkozik az egyetlen, de hangsúlyos kritikám: viszonylag sok a bántó, bosszantó elírás, neveknél, kötetcímeknél. Nyilván nehéz egy ekkora apparátussal dolgozó szöveget pontosra javítani, de akkor is. Ha lesz második kiadás – legyen! – feltétlenül javítani kell, mert sok a hiba. És én például az osztrák íróválogatott névsorát nem is néztem meg tüzetesen!)
Kukorelly Endre: Pálya, avagy Nyugi, dagi, nem csak a foci van a világon
Kukorelly Endre: Pálya, avagy Nyugi, dagi, nem csak a foci van a világon című könyvének bemutatója az Írók Boltjában. A szerzővel Mészáros Ábel és Mészáros Sándor beszélget. A kiadvány megvásárolható boltunkban: http://www.irokboltja.hu/?t=productoverview&kod=11199186
Az enciklopédikusság persze nem jelenti azt, hogy egyhangú volna a kötet, vagy hogy Kukorelly mindenhez (mindenhez is!) ért, csupán azt, hogy ha futballról van szó, neki vannak emlékei. Ő szedett labdát a (szerinte) legnagyobbnak, Varga Zoltánnak („Én nem láttam nála jobbat. Szebb, meglepőbb, kockáztatóbb, jobban magával ragadó játékot. Az a futball, amit ő művelt.”) Szurkolóként végigkövette a magyar válogatott elmúlt évtizedekben zajló hanyatlását. („S lőn, mert semmi nem a régi, csak a turáni átok, az még a régi! És ha valamiből, hát ebből van elegem. De mi az a turáni átok? A turáni átok az, amikor ráeszmélünk, mekkorák vagyunk. Ekkorák, és csak ekkorák, kicsik, noha jelentéktelenek, és ahelyett, hogy nyugodt munkálkodásba fognánk, marad a frusztráció és a kompenzálás hibás köre. Ez a turáni átok. És mintha nem lenne mód kikerülni belőle.”)
Mind a mai napig heti rendszerességgel játszik is, sőt: az íróválogatott megálmodójaként és szervezőjeként gyakorlatban is igyekszik összehangolni a játékot az írással. Érdekes elmélete szerint a magyar foci a század első felében annyira sikeres volt, hogy a második etapban zajló zuhanórepülés még így sem egyenlít – ez például az egyik legeredetibb vigasztalás, amit mostanában olvastam. „Nem mondanám el itt a tutit édes hazám lakosságának életvezetésével kapcsolatban, de ami a focit illeti: ha eztán száz évig folyton égnénk, olykor egy-egy döntetlen Andorrával, a (futball) történelemben akkor is aránytalanul előkelő helyen állnánk. Ez pedig minimum nyugalommal kellene, hogy eltöltsön minket. És akkor gyerünk, higgadt alapozás!”
A nemzeti ügyek hóhérai | Magyar Hang
A „kultúrharcot” provokáló kormánypárt még ott is ellentétet gerjeszt, ahol csaknem teljes a pártok és a polgárok egyetértése, lényegében egyetlen személyt tekintve a nemzeti értékek és érdekek kizárólagos képviselőjének.
Kétévente az aktuális Eb-t, illetve vb-t is figyelemre méltatja – bár minden esetben megjegyzi, hogy nem nézi, unja, illetve hogy nem szurkol senkinek, mert ő csak és kizárólag a magyaroknak tud. „A magyarok miatt izgulok, kizárólag értük, azt viszont túlzottan. Túlzásba viszem, bárki ellen drukkolok nekünk. A szívszélhűdésig. Nem önsanyargatásból. Hanem? Hanem nem” – mondja. Szabálymódosítási javaslatai is vannak, évtizedes labdarúgómúlttal rendelkezik, érdemes volna vitázni a felvetéseiről (folyamatos csere, kevesebb játékos stb. „A lest viszont nem törölném el, még mielőtt megkérdeznéd, hogy a lest eltörölném-e.” De miért nem?).
A szövegek több helyen társadalomkritikák, a futballpoétika pedig néha egészen misztikus, kizáródhatna belőle bárki, aki ezt nem hajlandó elfogadni: „Aki futballozik, az addig nem él. Felfüggeszti az életet, mert egy másikba, másba fog bele. Akkor az előbbiek, az előbbi és a majd aztán folytatandó valódi nem számít, csak ez a meta élet számít. Gólokban számítja, sikeres megmozdulásokban tartja nyilván, úgy tartatik nyilván maga is. Éles helyzet, becsapás nincs, csalni nem lehet, magát csapja be, aki csal. Bármiféle marháskodás elrontja. Nem végzetesen, mert nem a végzet, magunk alakítottuk így, semmi szörnyűség, abbamarad; érdektelen lesz, a játék halála.”
Hol csúszott félre a magyar rendszerváltás, hová jutottunk mostanra? | Magyar Hang
Körkérdés közállapotainkról harminc évvel a rendszerváltozás után.
Kukorelly írja is, hogy kiktől fog komoly ellenvetéseket kapni: nők, fociszkeptikusok, más sportágak művelői, szurkolói, de ez is csak azt mutatja, hogy mindig egyenesen és szenvedélyesen beszél. Igazságos írások, beszédek, firkák és dörmögések a futballról. Szentenciái egy-egy meccs előtt, közben és után is elraktározhatók, megjegyzendők, használandók, mint például: „a futball mesterség és forma, szükséges kellő önirónia is, hűvös-mosolygós distancia, hogy siker vagy kudarc, igen, de (éppen ebbe) nem fogunk belehalni”; vagy az, hogy a futball „humor és modor. Úriemberré válni. Aki nem fetreng, próbál föltápászkodni, önként lebiceg, elismeri, ha róla ment ki, nem reklamál, legföljebb mosolyog, semmiképp sem köpköd, nem köpi le, elismeri az ellenfelet. Tulajdonképp bírja is őt, noha igyekszik legyőzni”.
Kukorelly Endre: Pálya, avagy Nyugi, dagi, nem csak a foci van a világon. Kalligram, 2018. 3500 Ft
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/2. számában jelent meg, 2019. január 11-én.
Hetilapunkat megtalálja az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még a 2019/2. Magyar Hangban? Itt megnézheti.
