Könnyen támad újabban olyan benyomásunk, hogy minden korábbinál erőszakosabb időket élünk. Nagyban erősíti ezt a média is, hiszen az emberi elme általában annak alapján becsüli meg egy esemény valószínűségét, hogy mennyire könnyen idéz fel rá példákat. Márpedig az Iszlám Állam és más terrorszervezetek által elkövetett kegyetlenségek, gyilkosságok valósággal beleégnek az emlékezetünkbe. De sokszor a saját kultúránk is akadályoz abban, hogy tisztán lássunk, hiszen többnyire vonakodunk elismerni, hogy bármi jó lehet a civilizációban, a modernségben és a nyugati társadalomban.
Az efféle illúziókkal számol le Steven Pinker nemrég magyarul is megjelent könyve, amelyben a szerző azt a célt tűzte ki maga elé, hogy bebizonyítsa, a történelem során fokozatosan csökkent az erőszak mértéke, így valószínűleg most éljük az emberiség történetének legbékésebb napjait. Meglepő állítás ez, ám ha alaposan végignézzük az erőszak történelmét, már sokkal könnyebben értékelhetjük azt a világot, amelyben élünk.
Újságírók nemes ügyek szolgálatában, amelyekért olykor az életüket adják | Magyar Hang
Politkovszkaja sebészi pontossággal mutatja be az orosz politikának azt a metamorfózisát, ami napjainkban – immár illiberális demokrácia néven – egyre több országot fenyeget.
Mi vezetett ehhez az eredményhez? Pinker szerint fajunk erőszaktól való visszavonulásához több trend is hozzájárult. Ahogy az ember eljutott a vadászó, gyűjtögető és a növénytermesztő társadalmak anarchiájától az első, városokkal és kormányzatokkal rendelkező mezőgazdasági civilizációkig, az addig természeti körülmények között töltött életre jellemző portyázás és ellenségeskedés is csökkent. Így körülbelül az ötödére esett vissza az erőszakos halálesetek száma. A következő lépcsőt az a korszak jelentette, amelyben az addig elszigetelt feudális területek központosított hatalommal és kereskedelmi infrastruktúrával rendelkező, kiterjedt királyságokká szerveződtek: mindezek miatt tizedére-ötvenedére esett vissza az emberölések száma.
Ám az európai felvilágosodás is óriási lépés volt ebben a folyamatban: ekkor jelentek meg azok a szervezett mozgalmak az erőszak olyan – egyébként a társadalom jóváhagyását addig élvező – formáinak felszámolása érdekében, mint a despotizmus, a rabszolgaság, a párbaj, az igazságszolgáltatásban teljesen megszokott kínzás, a szadista büntetések és még hosszan sorolhatnánk. Végül pedig nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a második világháborút követően már egyre nagyobb visszatetszést kelt a kisebb léptékű erőszak is, beleértve az etnikai kisebbségekkel, a nőkkel, a gyermekekkel, a homoszexuálisokkal és az állatokkal szembeni agressziót is. A szerző emellett gondosan elemzi azokat a belső, negatív és pozitív késztetéseinket, amelyek eredményeképpen ma már egészen más életet élhetünk, mint elődeink.
Vér, veríték és könnyek a színpadon | Magyar Hang
Shakespeare legvéresebb, ám kevéssé ismert drámáját, a Titus Andronicust Pálfi György vitte színre Szombathelyen.
Steven Pinker művének óriási érdeme, hogy segítségével egészen másként tűnik fel előttünk az életünk.
Sőt, ha megismerjük az erőszak, az embertelenség természetrajzát, ha minderre ok-okozati viszonyként tekintünk, könnyen beláthatjuk, hogy az emberiség igenis rengeteg dolgot helyesen csinált a történelme során. Amennyiben pedig ezeket az igazságokat beépítjük életünkbe, talán mindennél többet tettünk azért, hogy élhetőbb legyen a világ.
Steven Pinker: Az erőszak alkonya. Typotex Kiadó, Budapest, 2018. 8900 Ft
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/10. számában jelent meg, 2019. március 8-án.
Hetilapunkat keresse az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/10. számban? Itt megnézheti!
