HIRDETÉS
HIRDETÉS

Az állat, ez a tiszta, égi lény

Szerző: | 2019. április 23., 07:39 | Könyvesház

Brigitte Bardot 1968-ban (Fotó: Wikimedia/Michel Bernanau)

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

HIRDETÉS
HIRDETÉS

Legnagyobb önáltatásaink egyike, hogy mi mindent csak másokért teszünk. Sosem a szobrunk építgetjük, inkább a világban szeretnénk javulást elérni. Hasonlót figyelhetünk meg Brigitte Bardot esetében is, akinek új, Anne-Cécile Huprelle segítségével írt kötete ellentmondásos olvasmány.

Ambivalens érzéseinket táplálja, hogy az egykori színésznő állatvédelemért tett erőfeszítései fontosak, és nagyon is pozitív eredményekhez vezettek. Ilyen volt, hogy Kanada 1987-ben, látva az export jelentős visszaesését, betiltotta a bébifókák vadászatát. Szintén mérföldkő a 2009-es esztendő, amikor egy uniós rendelet lehetetlenítette el a fókatermékek behozatalát és kereskedelmét.

Vagy ott vannak a kisebb eredmények, amelyek olykor hozzánk is kötődnek. Még gyerekcipőben járt Brigitte Bardot alapítványa, amikor 1991 elején bejelentkezett, hogy megmentene közel száz, Magyarországon halálra ítélt farkast. Bardot azt írja, a szőrmeiparnak vagy kitömésre szánták őket, így mozgósította az alapítvány vezetőjét, az egyébként magyar férjet választó Liliane Sujanszky-t. Az ügyről akkor részletesen tudósított a hazai sajtó is. A Magyarország hetilap írta 1991. március 22-én: „Magyarországon mások az éghajlati viszonyok, mint Mongóliában, az állat itt sosem tudná »kitermelni« azt a minőségű szőrt, amitől igazán értékes és szép lesz a szőrzete – itt folyamatosan »vedlő állapotában« vegetált volna, amíg el nem pusztul. A táplálkozási lehetőségeiről nem is szólva.”

Fontos tehát, hogy ezekbe a küzdelmekbe fokozott erővel áll bele Bardot azóta, hogy 1973 tavaszán eldöntötte, felhagy a színészkedéssel. Állatvédelmi harcait pedig izgalmas sztorikkal fűszerezi: hogyan kereste fel őt egy viharos estén, bőrig ázva Marguerite Yourcenar írónő, aki rendkívül tisztelte kiállását. Hogyan fenyegetőzött azzal pár éve Bardot, hogy ha elaltatnak két elefántot, követi Gérard Depardieu-t, és Oroszországba költözik ő is. Miként értesült 1991 márciusában Serge Gainsbourg halálhíréről, miközben épp a Magyarországról mentett farkasokat szállító konvojhoz csatlakozott.

Mégis vegyesek az érzéseink, köszönhetően annak a típusnak, amit Bardot is tökéletesen jelenít meg. A harcos állatvédőről van szó, aki valamiféle tiszta, égi lénynek tekinti a vele szemben álló négylábút, az emberiséget pedig folyamatosan ostorozza viselkedéséért. Bardot maga is elismeri, hogy többre becsüli az állatokat az embereknél – mintha a természet ragadozói valójában tiszta szívű, mesebeli lények lennének, és nem fogyasztanák el éppúgy a táplálékláncban alattuk elhelyezkedőt.

Bardot mellett szól persze, hogy konfliktusairól is őszintén beszámol, például arról, hogy fiával „nagyon keserves” volt a viszonyuk annak gyerekkorában. Egy korábbi könyvében egyenesen azt írta, nagy botrányt kavarva: inkább egy kutyakölyköt szült volna, nem embert. Tény, azzal kevesebb a gond, olyan személyisége lesz, amilyet mi kitalálunk neki, és később sem támadnak nagyobb elvárásai. Végül fiával való kapcsolata normalizálódott, de a régi időkről sosem beszélnek, és amikor a fiú meglátogatja az anyját, keveset beszélnek, „egymás mellett élünk.”

Nem nehéz belátni, mennyi konfliktust szülhetnek a mindennapok, amikor az anya, ha kell, a konyhában szállásol el egy korábban vágóhídra szánt juhot. Jellemző ez a jelenet is: „Hét kutyával és nyolc macskával mentem vissza Bazoches-ba. Hátul ültem, a szőrgombócok között, a sofőr lába között vagy a fején ugráló macskákkal. A szerencsétlen próbálta így-úgy elkerülni a cikcakkos vezetést.”

Bardot ugyan azt írja, hogy színésznőként leginkább a reflektorfényt utasította el, „a nárcizmus számomra természetellenes.” Könyve alapján ugyanakkor jól látszik, hogy színésznői pályafutásában az nem tetszett neki inkább, hogy mások definiálták őt. Azzal volt problémája, amilyen szerepskatulyákba betették, és amikor már a neki jobban tetsző kép élt róla a köztudatban, azt előszeretettel ápolta, népszerűsítette. Ezzel nincs semmi baj, és valóban fontosak az eredmények. Akkor is, ha többünk számára ő már az idők végezetéig az lesz, aki A megvetés végén annyi érzéssel vágta Michel Piccoli arcába: nem tekinti férfinak, miután nem megvédeni, hanem felhasználni akarta őt.

Brigitte Bardot – Anne-Cécile Huprelle: A küzdelem könnyei, Kossuth Kiadó, 2018, 3400 Ft

Címkék: állat, állatvédelem, Anne-Cécile Huprelle, bébifóka, Brigitte Bardot, könyv, Liliane Sujanszky


HIRDETÉS

HIRDETÉS

FIZESSEN ELŐ A MAGYAR HANG HETILAPRA!

Friss lapszámunk

Támogasson minket!

HIRDETÉS

CSATLAKOZZON HOZZÁNK PATREONON

Az élet, meg minden

Pin It on Pinterest