A Turócszentmártonban 1889-ben született Nagy László, aki korábbi katonai szolgálatából hadapródként szerelt le, 1914-ben bevonult a Monarchia hadseregébe. Valahol az északi fronton harcolt, november 11-én pedig orosz fogságba esett. Ezzel indult el majd hét évig tartó hadifogolyléte, amelynek során megjárta Oroszországot, Ázsiát és a Távol-Keletet. Rajzokkal illusztrált, élvezetes stílusban megírt, informatív naplója fennmaradt, és tavaly év végén kiadták Vácott. Azért éppen ott, mert élete második felét ebben a városban töltötte.
Köszönet illeti a város levéltárát, hogy közzétette az anyagot. A személyes hangú elbeszélésből nem csak a hadifoglyok mindennapi – függően aktuális rabtartóik jó- vagy rosszindulatától hol fölöttébb viszontagságos, hol kimondottan kellemesnek tűnő – életéről alkothatunk képet, egy rendkívül nyitott és érdeklődő ember impresszióit is olvashatjuk a különleges utazásról, amelynek végén a létező leghosszabb úton, 1921-ben hazatérhetett.
„Igazi orosz jelleget a vidéknek egy végtelennek látszó szánkókaraván adott, mely kígyó módjára siklott az Urál folyó keményre fagyott tükrén. Mozdonyunk egy nagyot fütyült, s a következő pillanatban benn voltunk az alagútban. Kiérve, a foszladozó füstön átszűrődő vidék már egy más világrész: Ázsia volt. Nem tudom leírni azt a bensőséges örömöt, mely elöntötte egész lelkemet arra a tudatra, hogy íme, gyermekkori álmaim váltak valóra” – olvassuk az úti beszámoló elején, hogy aztán Naggyal együtt bepillanthassunk az orosz hétköznapokba, átéljük a forradalom győzelmét – már azt, amit egy Szibériában raboskodó magyar katonatiszt érzékelhetett belőle (nem is olyan keveset egyébként) –, ellátogathassunk Francia-Indokína varázslatos központjába, Saigonba, onnan Triesztbe, és tovább, egészen hazáig, az akkor már Csehszlovákiához tartozó Radványig.
Nagy erénye, izgalmas leírásai mellett, hogy legszorultabb pillanataiban is az újra, az egzotikusra, valamint mindig az adott helyen megismert emberekre nyitottan tudósít. Helyenként úgy érezzük, mindent összevetve inkább élvezi a kényszerű kalandot, semmint hogy egy pillanatig is keseregne sorsa fölött. A szerkesztők érdeme pedig a kiváló záró tanulmány, az alapos jegyzetapparátus és a szerző rajzait kiegészítő, remek képanyag. Karcsú, de annál érdekfeszítőbb és tanulságosabb kötet az Emlékeim a hadifogságból – ám mivel mindössze háromszáz példányban nyomták, a beszerzése ütközhet nehézségbe. Ebben azonban egészen biztosan segítségünkre lesz a napló kiadásával nagy fegyvertényt véghez vivő váci levéltár.
Nagy László: Emlékeim a hadifogságból, 1914–1921. Szerk.: Gál Judit és Horváth M. Ferenc. Vác Város Levéltára, 2018. Ármegjelölés nélkül
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/11. számában jelent meg, 2019. március 14-én.
Hetilapunkat megtalálja az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még a 2019/11. Magyar Hangban? Itt megnézheti.
