Magyar fiatalok milliói nőttek fel az elmúlt évtizedekben James Fenimore Cooper ötkötetes Bőrharisnya-sorozatán, amely Nagy indiánkönyv néven is ismert. A történetek főhőse Nathaniel Bumppo (más néven Vadölő, Sólyomszem, Hosszú Puska vagy Nyomkereső) és hű barátja, a delavár indián Chingachgook. Volt azonban egy igen komoly, viszont csak kevesek által ismert probléma az eddig magyarul megjelent könyvekkel. Az amerikai irodalom első komoly regényírójának tartott Cooper az 1800-as évek első felében írt romantikus történeteit ugyanis itthon ifjúsági átdolgozásokban adták csak ki, általában jócskán megcsonkítva. Egészen mostanáig.
Történt ugyanis, hogy a sorozat legismertebb darabja, a több filmes feldolgozást is megért Az utolsó mohikán végre teljes szövegével megjelent magyarul, Gy. Horváth László fordításában. (Persze nem Cooper az egyetlen író, aki így járt, például Karl May regényeiből is ifjúsági irodalmat gyártottak itthon, és csak néhány éve kezdtek megjelenni a teljes szövegek magyarul.) Az új, csonkítatlan fordítás a korábbinál sokkal nagyobb mélységet ad az 1757-ben a mai Kanada területén az angolok és a franciák, valamint a hozzájuk csatlakozott indián törzsek véres összecsapása idején játszódó regénynek.
„Meg kell találnom, mi okozza a defektust a pártban" | Magyar HangValós esemény, a William Henry-erőd eleste és az elvonuló angolok (a legfrissebb kutatások szerint csak kis részének, kevesebb mint 200 embernek) indiánok általi lemészárlása köré szőtte Cooper a tragikus sorsú Uncas, Sólyomszem, Chingachgook, a Munro lányok, Heyward őrnagy és a gonosz huron, Magua történetét. Azt nem lehet mondani, hogy az ifjúsági változat ne lett volna felkavaró és véres, de távolról sem olyan részletgazdag és árnyalt, mint az eredeti szöveg, amely sokkal feszültebb és kegyetlenebb is az eddig magyarul ismertnél. Gyilkosságok, skalpolások, baljós csöndek és zajok – ezek most visszakerültek eredeti helyükre.
Álljon itt egy példa a változtatásokra! A regény első harmadánál hőseink kiszabadítják a huronok által elrabolt lányokat. Réz Ádám (az ő és Szinnai Tivadar nevéhez több mű ifjúsági átdolgozása fűződik) a 60-as években készült fordítása szerint Sólyomszem „körbejárta a csatateret, és megvizsgálta, hogy valóban halott-e minden ellenségük. Már egyiket sem találta életben”. Cora pedig kiszabadította Alice-t. Ehhez képest az eredeti szövegben ez a jelenet így néz ki: „…a becsületes, de könyörtelen felderítő egymás után odalépett a halottakhoz, és beledöfte hosszú kését a mellükbe, olyan szenvtelenül, mintha csak állati tetemek volnának. Ám az idősebbik mohikán megelőzte: sorra lerántotta a skalpokat a semmi ellenállást nem tanúsító elesettek fejéről. Uncas szokásának, majdnem azt mondottuk, természetének fittyet hányva, ösztönös sietséggel a hölgyekhez iramodott, és Heywarddal együtt kiszabadította Alice-t a kötelékeiből”.
A törzs matrónájából lesz a legkegyetlenebb maffiavezér | Magyar HangEbből az idézetből is látszik: egyáltalán nem ifjúsági regénnyel, hanem valódi felnőtt irodalommal van dolgunk – ami persze nem jelenti azt, hogy ne adhatnánk fiatalok kezébe, sőt! És hogy mennyire jó lenne a teljes sorozatot újrafordítani, annak alátámasztására talán elég ennyi: Gy. Horváth László egy friss interjúban arról beszélt, hogy az első rész, a Vadölő eddigi magyar kiadásaiból az eredeti regény felét kihagyták, de a többi rész is átdolgozva jelent meg…
James Fenimore Cooper: Az utolsó mohikán. Elbeszélés 1757-ből. Fordította Gy. Horváth László. Park Könyvkiadó, 2019. 3950 Ft
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/20. számában jelent meg, 2019. május 17-én.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/20. számban? Itt megnézheti!
