Nevezték a századvég realistájának, Ady Endre egyenesen a legradikálisabb reformátornak tartotta, mára mégis a feledésbe merült írók sorát gyarapítja Tolnai Lajos. Aki 1837 januárján született Györkönyben, és harmincas éveire fordult, amikor új életet kezdett Józsefvárosban. A Tisztviselőtelep egyik alapítója, haláláig pedig lakója, a városrészt így lehetősége volt alaposan kiismerni. Tapasztalatait pedig meg is osztotta a nagyközönséggel: Új föld, új szerencse című tárcaregénye a Pesti Napló hasábjain futott 1890 végén. Mondani sem kell, a telepiek tetszését nem nyerte el a viszonyaikat szatirikusan ábrázoló Tolnai munkája. Nem véletlenül fogalmazott úgy 1902-es nekrológjában Ady Endre: „Éles volt a szeme, tehát keserű volt nagyságos szíve, s rombolóan lázas az agyveleje. Mellékesen pedig legelső íróembere volt ez országnak, és még ezt meg is bocsátották neki... De hogy látni és beszélni mert, ezt nem bocsátották meg soha.”
A közlés kurtán-furcsán véget is ért, a szerző pedig egy ugyancsak ironikus szövegben mesélt róla, miként akadályozta meg a telepiek küldöttsége a folytatást. Hogy ha korábban nem is igen próbáltuk magunkban elválasztani a valóságot és a fikciót, hát ezzel még nehezebb dolgunk legyen. Igaz, eddig sok lehetőségünk nem volt a szöveg megítélésére. Tolnai olyan művei elszórtan megjelentek, mint A polgármester úr vagy A báróné ténsasszony, az Új föld, új szerencsét viszont csak most hozta ki a Máglyatűz című „geopolitikai thrillerrel” debütált Reakció. A kiadó a Mandiner elődlapjához köthető, a megjelenés is a korábbi főszerkesztő Balogh Ákos Gergelynek köszönhető, akinek érdeklődését felkeltette a telep viharos születése.
Az elbeszélő a fiatal, de megfontolt, racionális Tili, akinek édesapja, Peterdy Károly a lecsúszás elől menekülne, élére állva az „új argonautáknak.” De megromlott házassága sem épp maradásra sarkallja. Felesége, Bella felvilágosult nő, akinek elege van a leláncoltságból, életét szabadon akarja élni. Még ha vissza magát a házasságban sem fogja, egy pillanatot nem szalasztva el, hogy az őt, s egyben a fél várost körül udvarló tanárember bókjait fogadja. Féltékenyen rontva lányának is, aki két tűz közé szorul, majd inkább a szülői tekintélyét gyakorolni ugyancsak nem tudó, viszont elesettebb apjához sodródik.
Két világ határán vagyunk. Tolnai hősei közül ki maradna, elégedetten a frissen jött társasági megbecsültséggel, ki menne, remélve ettől az új esélyt, új életet. Lecsúszásból az adósságcsapdába: aktuális tanulsággal is bőven szolgálhat a regény. Ebben a világban mindenki lelkesül a modern eszmékért, de csak jelszavak szintjén, az önfényezés erejéig. Tili apja új világot teremtene, de csupán mert a régiben már tönkrement, míg a feleség önállóságról és szabadságról beszél, de csak mert nem tud szembenézni a változó kor kihívásaival. Újra kamaszlány lenne hát, miközben rendre a saját lányát vádolja romlottsággal, s azzal, hogy francia regénybe képzeli magát. Valójában épp ők tesznek így, szemben a józan Tilivel, akivel egy új generáció haladhatná meg a korábbi hibáit, ha az nem rántaná őt is magával.
Ma is élvezetes, lendületes szöveg Tolnaié, amit feldobnak a találó, éleslátásról árulkodó személyiségrajzok. Jó, hogy ennyi év után újra olvasható.
Tolnai Lajos: Új föld, új szerencse, Reakció Kiadó, 2018, 3290 Ft
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/28. számában jelent meg, 2019. július 12-én.
