A Nobel-békedíjas Malala Yousafzai legújabb könyve saját történetével kezdődik, azzal, hogy miként hagyta maga mögött tizenévesként Szvát-völgyi otthonát és miként vált üldözöttként belső menekültté.
A világ békésebb felén élők számára a nyugodt élet magától értetődő, Malala megpróbáltatásainak újramesélésével szembesíteni próbálja az olvasót azzal, mit jelent egy ember számára elveszíteni az otthonát, a közösségét, melyhez tartozik és azt a világot, amelyet ismer és ért.
A tálibok 2012. október 9-én lőtték fejbe Malalát az iskolába vezető úton amiatt, mert az akkor tizenöt éves lány harcba szállt azért, hogy tanulhasson. Csodával határos módon épült fel, és folytatta megkezdett harcát, az erőszakmentes tiltakozás példaképévé válva. Nincs más út című kötetében Malala azonban néhány sorstársa személyes történetét is megosztja, olyanokét, akikkel a táborokban és utazásai során találkozott.
Zajnab nővérével, Szabírínnel együtt menekült el Jemenből, de Amerikában már egyedül kell megvívnia jövőbeli csatáit. A lány eltökéltségét még a háborúk sem tudták megtörni: osztályelsőként végzett nemrég egy gimnáziumban. Testvérének más sors jutott: ő nem kapta meg az amerikai vízumot, életét máshol kell felépítenie, ha egyáltalán lesz rá módja. Muzún a két évig ostrom alatt álló Szíriát hagyta hátra, most Zaatarban küzd azért, hogy a menekültek tanulhassanak.
A kurd nemzetiségű Nadzsla az Iszlám Állam fogságából szökött el, de még ebből a többszörösen traumatizált helyzetből is reménnyel telve tudott felállni és folytatni saját háborúját a nők jogaiért. Luchadora, vagyis harcos lány. Azokat a mexikói lányokat és asszonyokat szólítják így, akiknek a szervezett bűnözés miatt kellett földönfutóvá válniuk, de nem adták fel az emberhez méltó életért folytatott küzdelmet. Közülük az egyik Maria, aki anyjával és testvéreivel menekült el Kolumbiából. Maria tizenhat éves volt, amikor dokumentumfilmet készített a menekültlét viszontagságairól. Az elnyomás, a családi erőszak keserítette meg a guatemalai Analisa életét, aki más országban keresett menedéket, ahogy Marie Claire és családja is ez után kutatott. Nekik először Kongóból, majd Zambiából kellett menekülniük, de csak Marie Claire jutott el az ígéret földjére, ahol a középiskolát is elvégezte meggyilkolt anyja tiszteletére.
Nem véletlen, hogy csak női történetek kerültek be ebbe a kötetbe: a feminizmus és a sokat hajtogatott nemek közötti egyenlőség ellenére, ezeknek az embereknek azért kellett a hátrányos megkülönböztetéssel szembenézniük, kitaszítottá és akár üldözötté válniuk, mert nőnek születtek. Vakmerőségük és bátorságuk segített nekik abban, hogy szembeszálljanak az erőszakkal és az elnyomással, apjuk és más férfi ak haragjával is, azért, hogy szabadon, félelem nélkül élhessenek.
A Nincs más út című kötet rámutat, a menekültkérdés nem lehet fekete vagy fehér: hogy megértsük korunk legnagyobb válságát, nemcsak a politikai mozgatórugókat, de az emberi tényezőket is ismerni kell. Mert mindenki megérdemli a jogot az emberi méltósághoz – és egy otthont.
Malala Yousafzai: Nincs más út. Kolibri Kiadó, 2019. 3499 Ft
A Könyvesház rovatunk további cikkeiért ide érdemes kattintaniuk!
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/40. számában jelent meg, 2019. október 4-én.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/40. számban? Itt megnézheti!
