Könyvek és filmek egész sora szembesít minket újra meg újra a második világháborús pogromok borzalmaival. Javarészt visszaemlékezéseken, történeti kutatásokon alapuló szövegek idézik fel az embertelenséget, talán Ulrich Alexander Boschwitz Az utazó című regénye az egyetlen, amely a történések valós idejében született meg. A német szerző munkássága azonban sokak számára még ismeretlen lehet, hisz sovány, de annál jelentősebb életművét csak most kezdik el széles körben felfedezni.
Boschwitz 1915-ben, Berlinben született zsidó kereskedőcsalád gyermekeként. Húszévesen kényszerült emigrációba, előbb Skandináviában élt, majd Luxemburgban és Brüsszelben próbált menedéket találni. A feltevések szerint épp ekkor, mindössze négy hét alatt vetette papírra élete regényét, Az utazót. Boschwitz Angliában tartózkodott, amikor a nácik elől menekülő sorstársaival együtt Ausztráliába internálták, a háború végét azonban már nem érhette meg. 1942. október 29-én a brit kormány által bérelt hajó, az M. V. Abosso fedélzetén utazott, amikor az U–575-ös német tengeralattjáró megtorpedózta azt; 362 utasa a tengerben lelte halálát. Boschwitz csupán 27 éves volt, utolsó kéziratát, Az utazó átdolgozott változatát a testéhez kötözve viselte.
A regény már a második világháború előestéjén, 1939-ben megjelent, először Londonban The man who took trains, majd 1940-ben az Egyesült Államokban The fugitive címmel, de Boschwitz munkássága ezt követően szinte teljesen feledésbe merült. Noha Heinrich Böll már 1963-ban próbálta elérni a regény kiadását, Németországban csak nemrég kezdték el feldolgozni Boschwitz életművét, akinek megrázó írása 2018-ban jelent meg először német nyelven.
Az utazó főhőse, Otto Silbermann zsidó kereskedő és első világháborús veterán megalázó menekülésre kényszerül az antiszemitizmussal megmérgezett német társadalomban. A kristályéjszakán egész léte hullik darabokra. „Tíz perccel ezelőtt még a házam, a vagyonom egy része forgott kockán. Most meg már a bőröm. Milyen gyorsan is megy ez. Hadat üzentek ellenem, személyesen énellenem. Ez az. Az előbb véglegesen és ténylegesen hadat üzentek, és most egyedül maradtam – az ellenség földjén.” Silbermann vonatról vonatra szállva, űzött vadként próbál túlélni, először vagyonát, majd emberi méltóságát, végül valósághoz való viszonyát veszíti el. Utazása során a német társadalom legkülönfélébb alakjaival hozza össze a sors: a menekülő zsidók, önzetlen polgárok mellett meggyőződéses nácik és szégyentelen opportunisták szegélyezik útját, akik teljesen közömbösek a zsidók sorsa iránt. Boschwitz mindössze 23 éves volt a regény megalkotásakor, mégis világosan írja le a náci Németország működését, hangulatát.
„Egy jó kisebbség még mindig jobb, mint egy rossz többség” – fogalmazza meg a szerző, akinek könyve nemcsak a múlt, de a jelen – a globális menekültválság és a szélsőjobboldal világszintű megjelenése – megértése miatt is kötelező olvasmány kell, hogy legyen.
Ulrich Alexander Boschwitz: Az utazó. Fordította: Blaschtik Éva. Jelenkor Kiadó, 2019; 3499 Ft
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/36. számában jelent meg, 2019. szeptember 6-án.
