Két szoba hall az egész városnegyed, ahova katedrálist is építettek volna

„Mikor fiatal voltam, ez a városrész kerítésekből állt. A kerítések alól kutyák ugrottak ki féltesttel, az ugatásuktól az ember megcsúszott az út jegén, felkelt, és szégyellte magát. De azért szép volt, és messzire ki lehetett sétálni Újpest felé, amit csak a mesékből és félelmekből ismertem. Ma itt vannak a leglaposabb modern paloták. A palotákban fiatal pszichoanalitikusok teregetik ki egymás lelkét a díványokon, a bridzs délceg amazonjai ábrándoznak hófehér fürdőszobák mélyén, rendkívül intelligens tisztviselők Moszkvát fogják a rádión. (…) Minden modern és egyszerű és tárgyilagos és egyforma itt. Két szoba hall az egész városnegyed, dacosan, fiatalosan és lendülettel leplezik lakói halavány életük egyetlen őszinte valóságát: hogy nincsen pénzük, senkinek.” 1935-ben így írta le a Budapesti kalauz – Marslakók számára című könyvében Szerb Antal a Szent István körút, a Duna-part és a Váci út határolta szakaszt.

Ha úgy vesszük, Újlipótváros ma is különc részlete Budapestnek, ahol a lokálpatrióta lakók szinte mind ismerik egymást, és a betérő úgy érezheti, mintha a Margit hídon vagy a Lehel téren túl nem létezne semmi. Persze van az egészben valami fensőségesség, de akárhogy is: Újlipótvárosban élni életforma.

És ebben elvitathatatlan szerepe van azoknak az 1882 és 1944 között felépült bérházaknak, melyek a negyed ma ismert arculatát alakították. A hazai art déco építészetet feltérképező Bolla Zoltán legújabb könyvében Újlipótváros kialakulásának történetét dolgozza fel, a hatalmas gyűjtőmunka nyomán, melyet Kiss Attilával közösen folytatott, a kerület 700 történelmi épülete nyílik meg az avatatlan szemek előtt. A XVIII. század végén halászok, vámosok és a hóhér lakta ezt a negyedet, a reformkorban egymással rivalizáló dohánykereskedők területe lett, Széchenyi itt keresett gőzmalmának helyet, és talán ennek is köszönhető, hogy a városrész a dualizmus idején az itt kialakult malomiparral nemzetközi hírnévre tett szert.

De itt működött Pest-Buda első gépesített „sörgyára”, a Tüköry-serfőzde is, melynek italát megkóstolva határozta el Dreher Antal, hogy sörgyárat fog létesíteni a székesfővárosban. Újlipótváros a századfordulón is az egyik legfontosabb ipari terület volt, hisz 1894-ben innen indult Budapest áramellátása, pár évvel később pedig itt üzemelték be Magyarország első gőzturbináját.

Egykoron a legnagyobb építészek, Pollack Mihály, Hild József, Feszl Frigyes, Ybl Miklós és Steindl Imre terveztek itt épületeket, amelyek azóta már mind elpusztultak, így már csak a negyed modern része az, ami számunkra ismerős. De a kerület mai arcát ismerve ki hinné, hogy az 1928-as közmunkatanácsi szabályozási terv szerint a Szent István parkban eredetileg egy katedrálist is felépítettek volna, míg a második szabályozási terv (1929) már „Budapest fürdőváros” üdülő- és szállodaközpontjává akarta fejleszteni a területet. A tervek azonban nem valósulhattak meg a világgazdasági válság miatt.

Nem messze innen képzelte el egy évtizeddel később Vágó József az új budapesti városházát, mely a rajzok alapján akár Rómában vagy Amszterdamban is felépülhetett volna. Ezek mind kiderülnek Bolla Zoltán könyvéből a pesti oldal legfiatalabb városrészéről, mely modernista arculatával ma is sokakat elvarázsol. A kötet a XIII. Kerületi Önkormányzat támogatásával készült (itt bele is olvashat).

Bolla Zoltán: Újlipótváros építészete 1861–1945. 2019. Ariton Kft. 8990 Ft.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/46. számában jelent meg november 15-én!