Míg a három évtizeddel ezelőtt évente mindössze néhány ezren vállalkoztak arra, hogy gyalogszerrel zarándokoljanak el a spanyolországi Santiago de Compostelába, mostanra ez a szám több százezerre nőtt. Hogy a nyugati kultúrkörben élő emberek (hívők és nem hívők) növekvő spirituális éhsége nyilvánul-e meg a zarándoklásban, vagy divatos tömegsport lett a heteken át tartó gyaloglás, hosszasan lehet vitatkozni (egyébként kinek mi).
Az ugyanakkor aligha meglepő, hogy a spanyolországi zarándoklat rengeteg könyv ihletője: kimeríthetetlen témaforrása az ezotériával, a vallással, életmóddal foglalkozó szerzőknek, mint ahogy számtalan útleírással, turisztikai segédanyaggal is találkozni. Ám valóban jó olvasmány csak ritkán terem. Talán azért, mert több hétnyi és több száz kilométernyi séta alatt jobbára olyan felismerések születnek, amelyeket bármekkora meggyőződéssel is vetnek papírra a szerzők, valahogy mégis közhelyszerű igazságoknak hatnak.
Máté-Horváth Nórának viszont sikerült egyszerre személyes, humoros, mély, szórakoztató és informatív könyvet írnia, amely legalább annyira kedvcsináló azoknak, akik kokettálnak a zarándoklás gondolatával, mint emlékidéző azoknak, akik már megjárták az utat. De A Camino maga az Élet jó választás azoknak is, akik csak egy szórakoztató, de tartalmas olvasmányra vágynak.
Séta a „világvégére" | Magyar Hang
Miközben idehaza nap mint nap azt hallani, hogy Európa nyugati fele hátat fordít a keresztény értékrendnek, hagyományoknak és ezáltal saját vesztébe rohan, soha nem látott népszerűségnek örvend a zarándoklás. A legfelkapottabb úti cél a Spanyolország északnyugati csücskében lévő Santiago de Compostela.
A regény azért is hiánypótló, mert a Szent Jakab-út egyelőre kevésbé felkapott ösvényét, a Camino del Nortét, vagyis az óceán partján vezető utat mutatja be. Mégpedig elég hasznosan, hiszen a könyv tele van olyan, tanácsként megfogadható, praktikus információkkal, amelyekkel nyugodtan neki lehet vágni a kalandnak. Az olvasó betekintést nyerhet a zarándokok sokszínű, nyitott és szeretetteljes világába, de a szerző kendőzetlen őszinteséggel mutatja be a szépségek, pozitívumok mellett a zarándok-lét minden árnyoldalát – a monotóniát, magányt, fizikai és lelki nehézségeket – is.
A könyv ugyanakkor nem világmegváltó felismerések gyűjteménye, mint ahogy nem útinapló, élménybeszámoló, vagy zarándokkalauz. (Bár aki ilyen célból veszi kezébe, annak sem kell csalódnia). Ahogy a szerző fogalmaz művéről, az épp ott kezdődik, ahol a többi általában véget ér: a tanulságoknál. Nem elsősorban a caminós mindennapokról szól, hanem mindarról, amit az út adni tud, és arról, ahogyan adja. Szól az életről, döntésekről, vándorlásról és halálról, örömről és bánatról, találkozásokról és búcsúkról és természetesen a belső útról.
A szerzőnek – aki a civil életben orvos-közgazdász, aneszteziológusként, coachként és egészésügyi aktivistaként tevékenykedik – bár ez az első könyve, sok éves írói tapasztalat van a háta mögött: Ragyogd túl nevű blogján rendszeresen jelentkezik novelláival, amelynek több ezres olvasótábora van, emellett cikkeket ír, jellemzően az egészségügyet (főleg az orvos-beteg kapcsolatot, kommunikációt) érintő témákban is.
Máté-Horváth Nóra: A Camino maga az Élet, magánkiadás (caminomagaazelet.hu), 2019. 3890 forint
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/50. számában jelent meg december 13-án!
