Mi történt Nándorfehérvár 1521-es török ostroma után az oszmán világban? Milyen kihívások elé nézett a mediterrán térségben a nagy, szulejmáni birodalom, és ebbe miként illeszkedett a hosszú évtizedek óta áhított magyar kulcserőd megszerzése? Milyen katonai vállalkozásai voltak a törököknek Szigetvár 1566-os lerohanása előtt, és volt-e olyan fontos pont számukra a tengeren, mint a szárazföldön Bécs?
E kérdésekre is választ találhatunk Roger Crowley Tengeri birodalmak – A kereszténység és az iszlám harca a Földközi-tenger feletti uralomért (1521–1580) című kötetében. A brit író munkája a török hódoltság történelme iránt érdeklődőknek igazi kincsesbánya, „globális” keretbe helyezi ugyanis az eseményeket. Például azt, hogy Nándorfehérvár falai alól miért a johanniták nagymesterének ír levelet a szultáni tisztséget nem sokkal korábban elnyerő I. Nagy Szulejmán (ur. 1520–1566). Nagytotálban tárul fel a történelem, miközben a szerző az apró nüanszokra is figyel. A korabeli források keverednek a grandiózus leírásokkal, mindezt gyakorlatilag lábjegyzetek nélkül, hitelesen, egyúttal életszagúan tudja elmesélni.
Crowley ismeretterjesztő történeti munkákat ír, ügyesen lavírozva a szakmai szöveg és a regényes történetvezetés között. Könyvei épp ezért nem csak fanatikusoknak jelenthetnek nagy élményt. Stílusa gördülékeny, történetírói munkát végez a szó valódi értelmében. Jól értesült, elkalandozó, mégis összeszedett, rendszerező és érthető.
Tengerészcsalád sarja, Málta és Isztambul természetes közege, ahonnan hosszú évtizedes személyes tapasztalatai vannak. Crowley szereti a kora újkor teátrális pillanatait, mint Konstantinápoly 1453-as ostromát. És mindig tengerben gondolkodik: harc a Földközi-tengerért, Velence tündöklése és bukása, illetve a Hódítók, a portugál tengeri birodalom kiépítése.
„Ti ezzel a Koronával mostantól kezdve egyetlen véretekből származó királyt sem fogtok megkoronázni" | Magyar Hang
A magyar történelem egyik legviharosabb időszakában kellett helytállnia. A neki tulajdonított baljós prófécia a mai napig elkíséri: ötszáz éve született és negyven évesen, 1559 szeptember közepén hunyt el az utolsó magyar származású király, Szapolyai János felesége, Jagelló Izabella.
Történetei sokszor plasztikusak, nem finomkodik. Könyveit olvasva pedig újra és újra a kiváló ókorász, Váradi László szemináriumi szállóigéje visszhangozhat az ember fülében: „Ne feledjék, a történelem nem szól másról, mint hogy minden pillanatban térdig gázolunk embertársaink vérében!” Értelmetlen mészárlások, rabszolga-kereskedelem és -sors, felfoghatatlan körülmények között vegetáló gályarabok. Kifejezetten szimpatikus, hogy semmi pártoskodás nincs benne. A muszlimok vérengzései mellett a rabszolga-kereskedelemből szintúgy nagyot kaszáló, brutalitásban a muzulmán kalózokkal versenyre kelő johanniták vagy épp a Habsburg-zsoldosok mai szemmel szinte felfoghatatlan erőszakossága sem marad említés nélkül.
A brit író magyar kiadója, a Park Könyvkiadó meghívására a napokban Budapestre látogatott, mi pedig leültünk vele beszélgetni a történelem és a propaganda párhuzamairól, a populista politika által manapság előszeretettel emlegetett modern kori keresztes hadjáratról, az iszlamizációról, Törökországról, no meg Európa arab és oszmán invázióinak eltérő aspektusairól.
– Lenyűgöznek a szemtanúk beszámolói, még akkor is, ha talán nem igazak, nem tudjuk róluk megmondani, mi belőlük a valóság – mondja Crowley, amikor arról kérdezzük, miért vonzódik ennyire a történelem kulcsmomentumaihoz. – Nincs bennem célzott tudatosság, de való igaz, szeretem az ilyen történeteket. Vegyük például Konstantinápoly 1453-as elestét. 1100 év után lehanyatlik Bizánc, miközben – a magukat a római imperátorok örökösének tartó – oszmán szultánok új birodalmat emelnek. De maga az ostrom a középkor 9/11-e. Mindenki tudja, hol volt, amikor meghallotta a hírt, hogy Bizáncnak vége. Ráadásul mindez egybeesik a nyomtatás megindulásával, a híráramlás, az így növekvő forrásmennyiség robbanásszerű megugrásával.
Érdekes, hogy míg a mai populista, bevándorlásellenes politikusok sokkoltatásképp előszeretettel riogatnak egyfajta Európa felé tartó, fordított keresztes hadjárattal, addig Európa nagyjából az iszlám megjelenése, annak látványos, már a VII. században meginduló terjeszkedése óta több „inváziós rohamnak” is ki volt téve. Nemcsak a törökök, de a kora középkorban az arabok is ólálkodtak Szicília partjainál, illetve tudták magukénak Hispánia nagy részét, ahol utolsó erődjük, Granada csak Amerika felfedezésének évében, 1492-ben esett el.
A templomosok nyomában - Első rész: felemelkedés és virágkor | Magyar Hang
Kilencszáz éves minden idők egyik „legtitkosabb” társasága. Két cikkben bemutatjuk, hogyan látja a rend felemelkedését és bukását a történelem-tudomány.
– Egészen a XIX. század végéig a keresztes hadjárat meg a lovagkor leginkább amolyan francia dolog volt, míg újra be nem hozták a populáris kultúrába – lásd Dan Brown műveit. Aztán azt láttuk, hogy az Egyesült Államok elnöke, George W. Bush keresztes hadjáratról beszél 9/11 után. De az az igazság, hogy manapság keresztes hadjáratról beszélni a történelem teljes félreértelmezése – véli Crowley. Hasonlóan kilóg a lóláb, amikor fordított keresztes hadjáratról, azaz a muszlimok szándékos, egész pályás, Európát és a keresztény vallást bekebelező inváziójáról beszélnek.
A harc a két fél között immár 1400 éve tart. Ideológiai töltete – a brit író szerint – leginkább a korai arab hódítás idején volt, ám az is inkább a jobb, mezőgazdasági szempontból gazdagabb területek megszerzéséről szólt – miközben az algebra, a geometria terén volt mit tanulni tőlük, ahogy sok ókori forrást, auktort is ők őriztek meg számunkra. Az oszmán invázió teljesen más volt, ők nem hoztak semmit, hanem birodalmat építettek. Ráadásul mindezt egy olyan korban, amikor a hajózás fejlődésének köszönhetően Európa kikerült az iszlám szorításából, a portugálok, a spanyolok, majd a többiek elindultak Afrikát, később pedig a Földet körbehajózni.
Ami a politikai propagandát illeti, Crowley szerint jól látszik, hogy a törökökkel mindig, így ma is lehet riogatni, ezt mutatja nevük angol eredete is, amely egyszerűen vadembert jelent. Évszázadok óta ők Európa mumusai, igaz, manapság kicsit másképp.
– Az európaiakban, különösen a közép-európaiakban van egyfajta zsigeri, a tudat legmélyén fészkelő félelem a közép-ázsiai „hordákkal” szemben. Ennek a képnek előbb a mongolok felelnek meg, majd ezt „veszik át” tőlük a törökök. Erre itt van Erdogan, aki most meg azzal fenyeget: ha nem tetszik, mit csinálok Szíriában, akkor rátok eresztek 2-3 millió menekültet. Mindig kijátsszák ezt a jól ismert fenyegetést, és a félelem működik.
Mindezt úgy, hogy a török nemzeti öntudat újjáéledt, a szultánmániás elnök pedig azzal eteti a népet: legyetek ismét büszke törökök! Az újra megtalált oszmán történelmet pedig másképpen ugyan, de megint a propaganda oltárán hasznosítják.
Tudjuk, hogy a történelemben nincsen „ha”, nem beszélhetünk feltételes módban, ám örök kérdés, vajon mi történt volna, ha annak idején a törökök elfoglalják Bécset.
– Mivel mindig, minden hadseregnek Isztambulból kellett indulnia és oda visszatérnie, nehogy fellázadjanak a szultán ellen, így Bécs elfoglalása nem változtatott volna semmin – válaszolja felvetésünkre az író. – Mert nem használták volna kiinduló bázisként a további északi terjeszkedéshez. E nélkül pedig Bécs egyértelműen a végállomás, egy Isztambulból induló seregnek 2-3 hónap odaérni, ostrom plusz a visszaút, ez a maximum, ennél, ilyen feltételek mellett sosem lett volna reális a hódítás északabbra. A török hadsereg működési mechanizmusa behatárolta földrajzi lehetőségeit, határait. Ilyen értelemben a Földközi-tenger Bécse egyértelműen Málta volt.
Álhír, dezinformáció és propaganda Zrínyi téli hadjáratában | Magyar Hang
355 éve, máig vitatott körülmények között elhunyt korának egyik legnagyobb formátumú hadvezére, ifjabb Zrínyi Miklós. A nem sokkal korábbi téli hadjáratában komoly szerepet játszott a horvát bán véleményformáló tevékenysége.
Crowley új könyve, az egyelőre csak angolul megjelent Elátkozott torony közben a történelem másik emblematikus pillanatához visz vissza, csak épp a középkorba: Akkó 1291-es muszlim ostromával és elvesztésével véget érnek a keresztes missziók a Szentföldön. Megindul a lovagrendek lassú korróziója, a templomosokat 1312-ben feloszlatják, vezetőit két évvel később Szép Fülöp francia király koncepciós perben elítélteti és kivégezteti. A johanniták előbb Rodoszra, majd a török elől Máltára vándorolnak, míg a német lovagrend északra, a Baltikumba megy pogányokat téríteni.
– Mindig is érdekelt a katonai technológia, és kíváncsi voltam, kik voltak azok az emberek, akiket a mamelukok 1291-ben kiszorítottak – meséli szerzőnk. – Rengeteg érdekes dolog zajlott a színfalak mögött, a keresztes misszió csak a felszín volt. Rengeteg arabról lefordított forrást néztem át. Nagyon aktív kereskedés folyt a helyi, muszlim pénzek mintájára vert éremhasználat mellett. Megannyi technológiai újítást, így az üveg-, a cukor- vagy épp a papírgyártást innen hozzák. Erről akartam írni, ezt is be akartam mutatni.
A Könyvesház rovatunk további cikkeiért kattintson ide! Ha a történelem érdekli, akkor Időgép rovatunkat érdemes figyelnie! Ha pedig a tudományos cikkeinket keresi, azokat itt találja!
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/46. számában jelent meg november 15-én.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2020/1. számban? Itt megnézheti!
