HIRDETÉS
HIRDETÉS

Puritán protestáns tűnődések Marilynne Robinsontól

Szerző: | 2020. január 12., 07:13 | Könyvesház

Marilynne Robinson, a népszerű amerikai író protestáns liberálisnak tartja magát (Fotó: Reuters/Dylan Martinez)

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

HIRDETÉS
HIRDETÉS

Marilynne Robinson Pulitzer- és Orange díjas amerikai író, esszéíró egyre népszerűbb a magyar irodalomkedvelők körében is. Az idén az irodalmi Nobel-díjra is esélyesek között számon tartott szerzőt a magyar olvasók elsősorban regénytrilógiája alapján ismerik, a Gilead 2012-ben, a Lila 2016-ban, az Itthon 2019-ben jelent meg a Magvető gondozásában.

A magyarországi sikerben vélhetően szerepet játszott az is, hogy a Gilead című regény a protestáns egyházak hívei körében megkülönböztetett figyelmet kapott, ami a kitűnő műfordításnak is köszönhető. Pásztor Péter gyönyörű, autentikus stílusban, ugyanakkor a bibliai és teológiai vonatkozásokat szakértő pontossággal megtartva ültette át magyar nyelvre. A regénytrilógia második és harmadik részének fordítása Mesterházi Mónika munkája. A harmadik kötet, a Lila kiadása megelőzte a második részt, de 2019-ben kiegészült a sorozat az Itthonnal, így, aki még nem olvasta egyik Robinson-kötetet sem, most már megteheti, hogy a megfelelő sorrendben tegye.

Miközben a Magvető Robinson-trilógiával örvendeztette meg olvasóit, addig a kolozsvári Koinónia Kiadó idén a Szellemtelenség című kötetét adta ki, amely az írónő Yale Egyetem tartott előadás-sorozatából készült vitairat. Alcíme: A bensőségesség száműzése az én modern mítoszából. 2019-ban pedig a Kálvin Kiadó gondozásában jelent meg A gondolkodás szabadsága című esszékötet. Mindkét könyvet Pásztor Péter ültette át magyar nyelvre.

Az író, Marilynne Robinson mélyen hívő, kálvinista keresztény ember, aki teológusokra jellemző hozzáértéssel tárgyal a hittudomány körébe tartozó kérdéseket, és lebilincselő stílusban ír. Akkor is varázslatos élményben lesz részünk, ha olyan nehéz témakörökben osztja meg velünk hosszú évtizedek alatt kiforrott véleményét egy kálvinista keresztyén hitű gondolkodó, mint amilyen a vallás, a kultúra, a tudomány, a környezetvédelem vagy éppen a gazdaság. Robinsont olvasva magától értetődővé válik a szabad akarat, a keresztény szabadság, a liberális gondolkodásmód (amelyet ő is magáénak vall) összeegyeztethetetlensége az illiberalizmussal. Miközben teljesen nyilvánvalóan egy szabadgondolkodó eszmefuttatását olvassuk, akár heteken, hónapokon át, lassan átgondolva, „megemésztve” okos okfejtéseit, aközben rá-rácsodálkozunk arra, hogy milyen harmonikus egységben van meg Robinsonban a hit, a kálvinista hagyomány iránti tisztelet, a társadalmi igazságtalanságokkal szemben a kritikus szemlélet. Teológiai kérdéseket boncolgató, elmélyülést, agyat megmozgató olvasmány A gondolkodás szabadsága – Kálvinista tűnődések alcímmel.

Lássuk, mit ír egy szabadgondolkodó kálvinista például a „szabad akarat” kifejezésről. „Szép humanista csengése van. Azon a meggyőződésen alapszik, hogy ha isten igazságos, akkor az embereket saját választásaik alapján ítéli meg, sőt tekintetbe veszi körülményeiket és esetleges megbánásaikat is. Másként fogalmazva, Isten igazságos, ezért a velünk való bánásmódjának meg kell felelnie a mi igazságossággal kapcsolatos fogalmainknak. De ha valamire a történelem megtanít, az az, hogy az emberek nem túl jók igazságosságból. Úgyhogy talán nem kellene ragaszkodnunk ahhoz, hogy az isteni szándék az emberi elvárásokhoz igazodjék, különösen, ha ezzel nagyon is emberi módon, szűkítenénk az isteni irgalom hatókörét.”

Vagy nézzük, mit gondol a tiszteletről, amelyet meg kell adnunk embertársainknak: „Hiszem, ahogy a jó öreg, predestinációs hitű Kálvin János tanította: a másikkal való találkozásban mindig istennel találkozunk, és ezért mindig a tisztelet a megfelelő viszonyulás.” Merthogy a Szentírás „sehol nem mondja, hogy Isten Káint kevésbé teremtette a képmására, mint a testvérét, Ábelt, vagy Júdást kevésbé, mint Jakabot, Krisztus testvérét. Az általános becsmérlés semmibe veszi az egyes ember élettapasztalatát. Felháborító elbizakodottság azt gondolni, hogy eleget tudunk bárki életéről ahhoz, hogy elutasítsuk, és ezt még inkább súlyosbítja, ha a népesség egészére általánosítva, kisebb vagy nagyobb csoportjaira irányul.”

Sőt, Robinson szerint „a demokrácia azon az előfeltevésen alapul, hogy mindenki tiszteli a másik és a maga értékét s becsületét”. Szerinte a „sikeres tekintélyuralom az egyéni bátorság egyetemes kudarcán alapul. Demokráciában a lelkiismeretről való lemondás soha nem mellékes. Demoralizálja a közéletet, gátolja az őszinteséget, és megbénítja a gondolkodást”.

Ahogy azt mi, magyarok is, annyiszor megtapasztaltuk már. De lássuk, hogyan vélekedik egy protestáns liberális a Föld egyik legsúlyosabb gondjáról, élő környezetünk pusztításáról! „Hallottam jó szándékú emberekről, hogy környezetrendőrséget akarnak fölállítani a ENSZ biztonsági tanácsában képviselt kormányok égisze alatt. Szerintem előbb nézzük meg ezeknek a kormányoknak a környezetvédelmi gyakorlatát és előtörténetét. Az lehet, hogy ezek a kormányok az ENSZ tagjaként valóban az önzetlenség és a racionalitás magasabb szintjére lépnek, és ebben az esetben tényleg ruha teszi az embert. Vagy mégsem. A világmédiát uraló gazdag országok nagyon rendesnek és civilizáltnak látszanak, de ezekért a díszletekért és kiváltságokért gondosan kiszipolyozzák a világot, mint mindenki tudja. Ez nem jelenti azt, hogy rosszabbak más nemzeteknél, csak azt, hogy pillanatnyilag sikeresebben tartják fönn gazdaságukat és hírnevüket.”

Marilynne Robinson ma az egyik legnépszerűbb kortárs író Amerikában, a volt elnök, Barack Obama egyik kedvenc szerzője, az Egyesült Államokban a száz legbefolyásosabb személy között tartják számon. Első regényét 1980-ban írta meg Housekeeping címmel, amelyet két évvel később irodalmi Pulitzer-díjra jelöltek, ez után több mint két évtizeden át teológiai, erkölcsi, eszmetörténeti, társadalmi esszéket írt. Csak 2004-ben tért vissza az irodalomba a Gileaddal, amely átütő sikert, népszerűséget és rangos díjakat hozott neki.

A regény központi alakja az Iowa állambeli Gileadban élő John Ames, 76 éves református (kongregacionalista) lelkipásztor, aki értesülvén súlyos betegségéről, a halálra készülődik. (Kongregacionalistáknak nevezik Angliában és Amerikában azokat a kálvinistákat, akik azt az egyházszervezeti nézetet vallják magukénak, hogy minden egyes, bármily csekély létszámú gyülekezet vallási ügyekben minden egyházi és világi hatóságtól teljesen független.)

Mivel John Ames lelkész nem tudja felnevelni hétéves fiát, családja történeteinek elbeszélésén keresztül akarja átadni neki mindazt az élettapasztalatot, értékrendet, gondolkodásmódot, amely összegyűlt benne és elődeiben az évek során; valamiképpen pótolva ezzel azt a hiányt, amelyet az apa nélkül felnövekvő fiúk törvényszerűen megszenvednek. A fiú – atyja szándéka szerint – akkor veheti kézbe a ráhagyott atyai testamentumot, amikor eléri a felnőttkort. És Robinson tényleg elmondott mindent, amire egy fiúnak szüksége lehet ahhoz, hogy Istenbe vetett rendíthetetlen hittel, stabil erkölcsi értékrenddel eligazodjon a zűrzavaros világban.

Gilead a valóságban nem létezik, elnevezése biblikus eredetű. Az Ószövetségben Gileád hegye fontos békekötés helyszíne Jákob történetében, amikor Isten szavának engedelmeskedve hazafelé tart az atyai házba.

Ames hosszú évtizedekig élt magányban, első felesége meghalt kislányuk születése után, a gyermek is követte őt a halálba. A tiszteletes 67 évesen ismerte meg második feleségét a gyülekezetében, ő hozta világra a fiát. Robinson teológiai eszmefuttatásai – Ames lelkésszel elmondatva – hol magától értetődő természetességükkel adnak megerősítést az olvasónak, hol pedig üde forrásként oltják a régóta kínzó szomjúságot, amelyet gyarlóságunk okán saját magunk idéztünk elő magunknak.

A trilógia második része, az Itthon is Gileadban játszódik. Ott él a Boughton család. Az idős apa, a visszavonult lelkész ápolására érkezik haza Glory, az ő elbeszéléséből ismerhetjük meg a család titkokkal és elhallgatásokkal teli viszonyait, különös tekintettel Jackre, aki a család fekete báránya.

A harmadik részben, a Lila című regényben Lila Dahlt egy kérdés foglalkoztatja: miért történnek a dolgok úgy, ahogy történnek? Lila nem ismeri a szüleit, egy Doll nevű nő neveli fel, aki valószínűleg elrabolta őt a családjától. Később egy bordélyházba kerül, de onnan is el tud szabadulni: a magányt találja a túlélés egyedüli lehetőségének. Egy nap egy Gilead nevű város határában talál menedéket egy lakatlan kunyhóban, és nemsokára megismerkedik a kisváros idős, özvegy lelkészével.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang ünnepi, 2019/51-52. számában jelent meg december 20-án.

Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/51-52. számban? Itt megnézheti!

Címkék: egyház, hittudomány, irodalom, kereszténység, Marilynne Robinson


HIRDETÉS
Novemberben folytatódik a Quaestor-ügy tárgyalása

Novemberben folytatódik a Quaestor-ügy tárgyalása

Eddig több mint 200 tárgyalási napot tartottak az ügy miatt. Közben az egyik vádlott védője meghatalmazásának megszűnéséről tájékoztatta a bíróságot, ezért a törvényszék haladéktalanul új védő kirendeléséről rendelkezett.

HIRDETÉS

FIZESSEN ELŐ A MAGYAR HANG HETILAPRA!

Friss lapszámunk

Támogasson minket!

CSATLAKOZZON HOZZÁNK PATREONON

Az élet, meg minden

Pin It on Pinterest