Idén is kiosztják a Libri irodalmi díjat. Sorozatunkban rövid beszélgetéseket közlünk a díj jelöltjeivel. A mai kérdezett: Péterfy Gergely, A golyó, amely megölte Puskint című regény írója.
– Mit gondol, a válság utáni világ ugyanolyan lesz, mint előtte?
– Biztos, hogy nem. Készülnünk kell az új világra, és rajtunk is múlik, milyen lesz. Pontosabban: nem szabad hagyni, hogy saját önös érdekei szerint a hatalom sajátítsa ki az új világ megformálásának jogát. Máshogy kell majd élnünk, sokkal nagyobb felelősséggel egymás és a világ iránt. Talán majd gyorsabban is élünk, bizonytalanná válik az idős kor, hamarabb, korábban kell majd minden. Máshogy utazunk és máshogy élvezzük a művészetet, sokkal több időt töltünk az online térben, és ez átalakítja a befogadáshoz és a munkához való viszonyunk.
– Mi lehet az irodalom szerepe a mostani helyzet megértésében, átvészelésében?
– Az irodalom mindig a megértés és a világ szövedékének áttekintése, ennek ilyenkor, válságok idején jóval fontosabb szerepe van, mint békeidőkben. Mindenki tele lesz történetekkel és mindenki kíváncsi lesz a másokéra. Fel kell dolgozzák a kultúrák és a civilizációk ezt a sokkhatást, ez rengeteg könyvben, képben, zenében meg fog jelenni. A tudomány narratívája a járványról nem képes az egyéni szenvedés, az emberi kapcsolatok, az élet átalakulásának elbeszélésére, ezt a művészet teszi és fogja megtenni. És a régi szövegek is új oldalukról mutatkoznak, máshogy olvasod Thuküdidészt az athéni pestisről, Defoe-t a londoniról, máshogy Camus-t és az Iliaszt.
– A golyó, amely megölte Puskint meglehetősen sok határhelyzetet ír le. Az ön személyes stratégiája mi a jelenlegi határhelyzet átvészelésére?
– Minél több információhoz igyekszem jutni minél több forrásból, hogy rálássak a saját helyzetemre, és rengeteget dolgozom azon, milyen új módszerek kínálkoznak az új helyzetben. Március közepe óta napi folytatásokban olvasom fel a Facebook-oldalamon a Kitömött barbár című regényem, ha befejeztem, folytatom valamelyik másikkal. Online író-olvasó találkozót tartok. Örömmel látom, hogy az olvasóim is átlátták az új helyzetet, a weboldalamon keresztül támogatják anyagilag a projektjeimet. A kreatív írás óráim videokonferenciában zajlanak. Nagy Ervin barátunk is él az online tér lehetőségeivel, esténként a Facebook-oldalán olvassa föl a Panda ölelése című kínai útinaplónk, amit a feleségemmel, Évával közösen írtunk.
A sorozat korábbi részeit itt találják:
1. Babarczy Eszter – „A járvány az élet törékenységére mutat rá”
2. Nádasdy Ádám – „Mint egy rémes vihar, ami lefújja a kéményt”
3. Grecsó Krisztián – „Most kellene az inger, nem fél év múlva”
4. Láng Zsolt – Bolyainak volt bátorsága belépni az ismeretlenbe
5. Závada Pál – Hajlamosak vagyunk a történelem tanításait úgy fogadni, mintha egy regényben olvasnánk
6. Tóth Krisztina – Vissza kell térnünk valami egyszerűbb, puritánabb élethez
