Az 1944. október 15-én lezajlott háborús kiugrási kísérletnek volt egy, a szélesebb hazai közönség előtt máig ismeretlen szereplője, akinek sokak által keresett visszaemlékezései a közelmúltban láttak napvilágot Magyarországon.
Dr. Magyary Gyula, a római Urbania egyetem tanára, titkos pápai kamarás volt valószínűleg az utolsó ember, aki a nyilas hatalomátvétel előtti napon a szövetségesek küldötteként hivatalos minőségben tárgyalt Horthy Miklós kormányzóval. Őt az OSS, a Stratégiai Szolgáltatások Hivatala, vagyis az Egyesült Államok háborús hírszerző ügynöksége Apor Gábor római szentszéki követ ajánlására kérte fel arra, hogy eljuttassa a Casertában székelő Angol–Amerikai Főparancsnokság üzenetét a magyar államfőnek.
A professzor kalandos úton jött Budapestre. Az átmenetileg szlovák partizánok által ellenőrzött területre amerikai katonai géppel, amerikai egyenruhában érkezett, majd civilben folytatta útját a fővárosba. A már a németek által ellenőrzött Várba Vattay Antal altábornagynak, a kormányzó katonai irodája vezetőjének révén sikerült bejutnia, ahol átadta Horthy Miklósnak a kapcsolattartáshoz szükséges, magával hozott rejtjelkulcsokat, illetve a szövetségesek üzenetét. Ebben az angolszászok felszólították a kormányzót egy nemcsak az oroszokat illető, hanem nekik is szóló fegyverszünet elküldésére, amivel a háború utáni pozícióikat kívánták nálunk erősíteni. Ezenkívül azt is tudatták Horthy Miklóssal, hogy sürgősen nevezzen ki az addigi németbarát kormányok után egy olyan demokratikus kabinetet, amely a keresztény pártoktól a szocialistákig minden hazai politikai erőt magában foglal. Ennek megtörténte után pedig elvárják, hogy vonuljon vissza a hatalomból.
Miután a kormányzó válaszában tájékoztatta a professzort a Moszkvában folyó fegyverszüneti tárgyalásokról, Magyary Gyula elhagyta a várat, s másnap már saját szemével győződhetett meg a kiugrási kísérlet kudarcáról. A főváros ostroma után jelentkezett az oroszoknál, akik néhány hetes őrizet után átadták az angolszászoknak, így sikerült Debrecenen át visszajutnia Olaszországba.
Évekkel később hét magnószalagra mondta visszaemlékezéseit, különös tekintettel magyarországi missziójára, azzal a céllal, hogy idővel könyv alakjában nyilvánosságra hozza őket. Miután számos elfoglaltsága nem tette lehetővé ennek a célkitűzésének megvalósítását, a szalagokat a hangfelvételek készítésében is közreműködő, Rómában élő unokahúgára és keresztlányára, Lantos Erzsébetre bízta.
A sokak által keresett, forrásértékű visszaemlékezéseket Lantos Erzsébet a professzor halála után hosszú évek munkájával tette át írásba, majd ennek végeztével nagybátyja szándékának megfelelően előkészítette a könyv megjelentetését. A kötet előszavát Lantos Erzsébet írta meg, szerkesztésére és a történelmi hátteret megvilágító tanulmány megírására Fejérdy András történészt kérte fel. A kiadásának alapjául szolgáló gépelt szöveget pedig az Országos Széchényi Könyvtár dokumentumtárának adományozta. Most e munka révén vehetjük kézbe egyik XX. századi történelmi sorsfordulónk körülményeinek új, fontos dokumentumát.
I was Francis Moly. Szerk.: Fejérdy András. MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet Budapest, 2019. 3990 Ft
