Ha létezik olyan cél, amely minden embert megmozgat a világon, az bizonyosan a saját boldogságunk. Hogy ez pontosan mit is jelent, az természetesen egyénfüggő, abban azonban mindenki egyetért, hogy ez olyan felszabadult, örömteli állapot, ahol megszűnnek létezni a minket nyomasztó gondok. Ennek a boldogságnak a megtalálására ma már valóságos iparágak épültek: a marketingszakértők naponta verik a fejünkbe a reklámjaikkal, hogy ha az általuk javasolt tusfürdővel mosakszunk, boldog lesz a napunk, vagy ha nagyobb felbontású tévét veszünk, még boldogabbak leszünk.
Nem meglepő ezek után, hogy mostanra a „boldogság” szó motivációs eszközzé vált, melynek gyakori felvillantásával a menedzserek még jobban kizsigerelhetik szellemi és fizikai szalagmunkásaikat. De a film- és zeneipar is zúdítja ránk a maga boldogságvízióját, amitől megrészegülve sokaknak már nem elég a valóság. Hiszen mindennél (és mindenkinél) van szebb, jobb és izgalmasabb, ami még nagyobb boldogságot hozhat számunkra.
Többek között ezekkel az illúziókkal számol le Daniel Gilbert nemrég megjelent Rábukkanni a boldogságra című könyvében, melyben a Harvard Egyetem pszichológia-professzora rámutat: ugyan mindenki a boldogságot keresi, ehhez a legtöbbször rossz eszközt választunk, mivel ilyenkor azt próbáljuk megbecsülni, jövőbeni önmagunkat mi teszi majd boldoggá. Ezt a becslést azonban rengeteg gondolkodási illúzió torzítja, ezért aztán nagyjából annyi esélyünk van megtalálni a boldogságot, mintha csak úgy véletlenül rábukkannánk. A hibák, amelyeket személyes jövőnk elképzelése közben elkövetünk, ugyanis szinte mindig törvényszerűek, rendszeresek és következetesek. Ráadásul ezekben felfedezhető egyfajta minta is, ami éppen úgy árulkodik az előrelátás erejéről és korlátairól, ahogyan az optikai csalódások árulkodnak látásunk erejéről és korlátairól.
Ám a könyv korántsem ígéri azt, hogy ha elolvassuk, akkor boldogabbak leszünk. Ehelyett Gilbert közérthető stílusban magyarázza el, mit mond a tudomány az ügyben, hogyan és mennyire képes jól elképzelni az emberi agy a saját jövőjét, valamint hogy mennyire képes jól megjósolni, milyen jövőt fog majd élvezni a legjobban. Mindehhez a szerző a pszichológia, a kognitív idegtudomány, a filozófia és a viselkedési közgazdaságtan elméleteire támaszkodik, hogy rámutasson elménknek azokra a torzításaira, amelyek lényegében ellehetetlenítik, hogy a most elképzelt jövőbeli boldogságképünk valamikor tényleg boldogságot jelentsen nekünk.
A Rábukkanni a boldogságra így gyökeresen más, mint a napjainkban oly divatos önsegítő vagy önfejlesztő könyvek, melyeknek elolvasása után a legtöbben ugyanolyan nyomorultul érzik magukat, mint korábban. Daniel Gilbert könyve ugyanis éppen arra mutat rá, hogy a boldogság megtalálása egyáltalán nem egyszerű feladat. Azonban ha megértjük, hogyan működik ezen a téren az agyunk, talán lehetőségünk lesz elkerülni azokat a csapdákat, amelyekbe a nagy boldogságkeresésben mindig beleesünk.
Daniel Gilbert: Rábukkanni a boldogságra. Ford.: Pétersz Tamás. HVG Könyvek, 2020. 3900 Ft
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/25. számában jelent meg június 19-én.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, vagy digitálisan! És, hogy miről olvashat még a 25. számban? Itt megnézheti!
