Mindenki elgondolkodott már azon, hogyan is nézne ki egy ideális világ. A filozófusoknak már régóta kedvenc témájuk ez, elég csak Platón Államára gondolnunk, amelyben a nagy hellén gondolkodó a filozófus királyokat, az igazságot és a mértéktartást állította a középpontba. Morus Tamás Utópia című könyve egy toleráns és törvények által uralt helyet írt le, ahol az észszerűség uralkodik. Francis Bacon pedig az Új Atlantisz című művében olyan utópiát vázol fel, ahol nagyra értékelik a tudást, a méltóságot és a kutatást. A huszadik század azonban mintha már jobban kedvelte volna a disztópiákat, elég csak Aldous Huxley Szép új világ, vagy George Orwell 1984 című művére gondolnunk.
A disztópiák világát éljük mostanság is – erre pedig egyre több az okunk, hiszen példátlan kihívásokkal találjuk magunkat szemközt. A koronavírus mellett mindenekelőtt a romló természeti környezet válsága tűnik fel előttünk, ami létében fenyegeti az emberiséget az éghajlatváltozás, a biológiai sokféleség csökkenése, valamint a teljes ökológiai rendszer összeomlására figyelmeztető, egyre szaporodó bizonyítékokon keresztül. Emellett fokozódik a vízválság, az ember által előidézett katasztrófák fenyegetései, a gazdagok és szegények között egyre szélesebb a szakadék, és ott vannak még az oktatási problémák, valamint a világbéke fenntartásának kudarca. Ma már valós veszélyként kell számolnunk azzal is, micsoda pusztítást végezne az, ha akarva vagy akaratlanul kicsúszna a kezünkből a technológia.
De ha az ipari civilizáció fenntarthatatlannak bizonyult, akkor milyen civilizációt kellene helyette létrehoznunk? És milyen alapon reménykedhetünk e roppant kihívás megoldásában? Milyen irányba kellene haladnia a tudománynak és a technológiának? És milyen irányba kellene az emberiségnek továbbfejlődnie? E kérdésekre keresi a választ Csoujing Csin (Zhouying Jin) a világszerte elismert kínai jövőkutató nemrég megjelent, Az emberiség jövője című könyvében. Amellett, hogy a szerző gondosan bizonyítja az átalakulás szükségességét, még útitervet is felkínál a végrehajtáshoz, s mindehhez sorra veszi azokat a fontos döntéseket, amelyeket az emberiségnek meg kell hoznia, illetve azokat a fontos feladatokat, amelyeket el kell végeznünk ahhoz, hogy az ipari korból egy emberibb és fenntarthatóbb posztindusztriális globális civilizációba léphessünk.
Csin professzor könyve mélységét elsősorban az adja, hogy létünknek csaknem minden területére kitér. Habár így a szerző az elméleti technológiára összpontosít a változás motorjaként, kitér olyan egyszerű attitűdökre is, mint hogy úgy kell bánnunk másokkal, ahogy mi is szeretnénk, hogy velünk bánjanak, de a tudomány jövője témát is érinti – a fogalmat a holnaptól az elkövetkezendő évszázadokra terjedő időszakra alkalmazza. Műve nagy erénye az is, hogy megvizsgálja a keleti gondolkodás és hagyományok szerepét is, amely a jövőben óriási szerepet fog még játszani a fenntartható, nagy civilizáció létrehozásában – s ez utóbbiról csak remélhetjük, hogy egyszer valóban eljön.
Zhouying Jin: Az emberiség jövője. Ford.: Lukács Tibor. Pallas Athéné Könyvkiadó, 2019. 3499 Ft
