Mit lehet elmondani még Hollywood legsikeresebb színésznője, Meryl Streep életéről, aki több mint négy évtizede reflektorfényben él? Összesen nyolcvanöt film- és sorozatszerepet játszott el, huszonegyszer jelölték Oscar-díjra, ebből háromszor meg is kapta az elismerést, a Golden Globe-on pedig harmincnyolc jelölésből kilencet vehetett át.
Erin Carlson újságíró, a The Hollywood Reporter munkatársa a könyvében, mely nemrég a Kossuth Kiadó gondozásában magyarul is megjelent, kollégákkal és barátokkal készült mélyinterjúk nyomán próbálja megrajzolni Meryl Streep portréját, és megfejteni sikere titkát.
Átlagos középosztálybeli fruska volt, aki noha a középiskolában pomponlányként ugrándozott, öntudatossága miatt osztálytársai azonban nem igazán kedvelték, így a kis Meryl kitalált magának egy alternatív személyiséget, egy huncut, hajdobálós szőkeséget, aki lekenyerezte a többieket. Színészi képességeiről tehát már idejekorán tanúbizonyságot tett, de a szépreményű amatőrnek így is kemény csatákat kellett vívnia, hogy a szakma befogadja. Az áttörést A szarvasvadász hozta el számára. „Streepeld meg!” – neve mára már színházi szólásmondás lett, nagyjából így fordítható: foglald el, töltsd be a színpadot. Ez jelenti Streep művészetének lényegét, a teljes belehelyezkedés – bár kritikusai időről időre épp a spontaneitás hiányát róják fel neki, ezt pedig Erin Carlson sem hallgatja el. A szerző hosszasan boncolgatja Streep munkamódszerét, hogy alakításait mindig alapos kutatómunka előzi meg, tökéletesen hozza például az eljátszott hírességek legapróbb manírját, nem beszélve a különböző akcentusokról, amely témában a színésznő nem ismer lehetetlent.
Carlson néha terjengőssé váló írása is csak azt bizonyítja, ami eddig is egyértelmű volt: egy olyan iparágban, amelyben a nők folyamatosan a szeximus és a ráncok ellen harcolnak, Meryl Streepnek sikerült önazonosnak maradnia, a hetvenéves művész bátor nő, ösztönös és megfontolt színész, aki az eltelt négy évtized alatt úgy tört egyre feljebb, hogy egy pillanatig sem kellett azért erőlködnie. Számára ez az egyetlen egy út létezett.
A szerző végigköveti Streep karrierjének legfontosabb állomásait, gyors pillantást vet az odaadó feleség és négygyermekes anya magánéletére, majd beszél a közszereplőről, a fegyverellenes pacifistáról és humanistáról, a higgadt feministáról. Streep ugyanis nem átallja nyíltan megfogalmazni metsző kritikáját az amerikai társadalom legégetőbb problémáival – mint az éghajlatváltozás, Donald Trump – kapcsolatban. Ahogy Carlson rámutat, Meryl Streep minden szerepével, közéleti megnyilvánulásaival is arra akarja az emberek figyelmét felhívni: a nők tökéletessége épp abban rejlik, hogy felvállalják valódi énjüket, nem pedig azt a képet erőltetik magukra, amit a férfiak akarnak viszontlátni.
Erin Carlson könyve bebizonyítja, Meryl Streep egész életében ódzkodott attól, hogy irányítsák, sorsáért egyedül ő felelt, felrajzolta a határokat és néha megszegte a szabályokat. Bátor választásai, alakváltásai mögött racionális érvek húzódnak meg: lecserélhetetlenné tette magát. Örökké ő marad Kramer exfelesége, a francia hadnagy szeretője, Karen Blixen, Mrs. Dalloway, Margaret Thatcher, Miranda Priestly vagy Florence Foster Jenkins.
Erin Carlson: Meryl Streep – Hollywood királynője. Kossuth kiadó, 2020. 4500 Ft
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2020/28. számában jelent meg július 10-én.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában! És hogy mit talál még a 2020/28. számban? Itt megnézheti!
