A kortárs olasz irodalom nagyasszonyaként aposztrofálják Dacia Marainit, akinek magyarul eddig két könyve, a Marianna Ucría hosszú élete és a Végállomás Budapest jelent meg. A Jaffa Kiadó gondozásában nemrég látott napvilágot a Rabolt szerelem című elbeszéléskötet a szerzőtől, amely napjaink egyik égető problémájával, a nők elleni erőszakkal foglalkozik. Tavaly Magyarországon 35 lányt adtak el, 58 nőt gyilkoltak meg, 1464 asszonyt bántalmaztak, több mint 200 nőt erőszakoltak meg, több tucat áldozatot pedig szexuálisan kényszerítettek.
A számok is mutatják, milyen súlyos témáról van szó, amely kellő fegyelmet és higgadtságot követel meg egy írótól, akinek patikamérlegen kell adagolnia minden szót.
A Rabolt szerelem esetében azonban a szerzői szándékot keresztülhúzza a szöveg, ezzel pedig Maraini épp azt éri el, hogy képtelenség bármilyen általa bemutatott tragédiát komolyan venni. Minden mondatából az érződik, meg akarja oldani a nők bántalmazásának és kizsákmányolásának problémáját, komolyan akarja venni önmagát, igyekezete azonban kudarcba fullad. Ez leginkább Az előzékeny erőszaktevő című novellában érhető tetten, amelyben a joviális családapa egyik pillanatról a másikra változik át erőszakoló vadállattá, majd vissza, Maraini pedig mindezt épp ilyen leegyszerűsítően meséli el az olvasójának. Még szomorúbb azonban, hogy a női szereplőket is ugyanilyen sematikusan rajzolja meg, ebből következően minden leírás olyanná válik, mintha a tipikus áldozathibáztató szövegek paródiáját olvasnánk. Nehéz eldönteni, hogy a szerző mindezt komolyan gondolja vagy csak ironizál, miközben a téma meg sem engedné ezt a hangnemet.
Maraini könyvéből fájóan hiányzik az összetett lelki folyamatok érzékeny megjelenítése, kizárólag az általánosítás marad, mégsem olyan kijelentéseket fogalmaz meg, amelyeket bármilyen helyzetre alkalmazhatnánk, vagy amelyekben megtalálhatnánk a hatalmi vagy erőszakos visszaélésekre vonatkozó örök érvényű igazságot. Sokkal inkább sztereotípiákkal dobálódzik, ráadásul ahogy a férfiakkal, úgy a nőkkel szemben is kritikát fogalmaz meg, sokukat a naiva szerepébe taszítva.
Lehet, hogy az eredeti hibája, lehet, hogy a magyar fordítás eredménye, de a kötetet rosszul megírt szövegek alkotják, amelyek már-már a legrosszabb bulvár-romantikus regények fordulataiból állnak össze. A cél Maraininél megelőzte a szöveget, nem az volt fontos számára, hogy novellák szülessenek, hanem hogy jól megfoghatóan körbejárja a témát, pont úgy, ahogy egy középiskolai felvilágosító füzetben szokás. A Rabolt szerelemnek épp ez a legnagyobb tragédiája: a szerző annyira próbálta jól megragadni a témát, hogy az egészből sikerült viccet csinálnia.
Dacia Maraini: Rabolt szerelem. Ford.: Lukácsi Margit. Jaffa Kiadó, 2020. 3499 Ft
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/27. számában jelent meg július 3-án.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, vagy digitálisan! És, hogy miről olvashat még a 27. számban? Itt megnézheti!
