Minden bizonnyal a legfontosabb (és legnehezebb) témák megvitatására találták fel a peripatetikus iskolát az ókorban, ahol gyakran sétálva, beszélgetve tanítottak és tanultak. Van benne szimbolikusság (egy úton járás) és az az ősi igény, hogy a kérdésekre válaszok szülessenek. A beszélgetés, a kérdés-felelet forma persze nem nélkülözheti a megelőző tudást, azonban ez a tudás inkább nyitottságot szül, ami pedig újabb és újabb kérdések megszületését. „Az itt olvasható beszélgetésekben – olvasható tárgyalt kötetünk előszavában – egy átlagember, aki a látszat ellenére nem a halállal kel és fekszik, kérdez egy nem átlagos tudású pszichológust, aki egyebek mellett azzal érvel, hogy a bennünk lévő halálfélelem nem nő, hanem csökken, ha szembe merünk nézni a halandósággal”.
A halál életkérdés címmel megjelent, a magyar hospice-szolgálatokról szóló könyv a fentiekkel egyaránt bír. Bérczes Tibor műfordító és Biró Eszter pszichológus, a Magyar Hospice Alapítvány munkatársának közös kötete olyan lényeges kérdések megbeszélésére hív, amelyekről mindenkinek van valamilyen tudása. Két élő ember beszélget, az olvasó pedig mintha ott ülne és hallgatná őket, és közben a benne felmerülő kérdéseket fogalmazgatja magában.
A kötet a Magyar Hospice Alapítvány közreműködésével készült, ennél a szervezetnél dolgozik Biró Eszter, és mint az az utószóból kiderül, az alapítvány által végzett munkáról a kötetben megjelenteken túl még sok minden elmondható. A könyv egyik erénye épp az, hogy bár sok minden jól érthető, nyilvánvaló, de kell a laikus rákérdezése (a könyvben olvasható 533 kérdésnél gyaníthatóan sokkal több hangzott el a beszélgetések során) egy olyan témában, amely az összes valaha megszületettet érinti, és mégis – ez a nyugati tapasztalat – egyre kevésbé rendelkezünk róla hasznos tudással.
Mindezek tetejében még ott van a halállal kapcsolatos összes irracionális vagy nagyon is racionális és eközben érzelmi kérdés, a különböző erkölcsi felvetések, mint például az, hogy a halálra (szerettünk halálára) gondolni egyenesen bűn, meghalni is bűn, engedni meghalni is bűn. „Az etikai kérdéseket nem kerülhetjük meg – mondja a szakember –, de fontos, hogy ne csak belépni tudjunk az erkölcs területére, hanem kilépni is a bűn-bűntelenség dimenziójából, és át tudjunk lépni az érthető és természetes, illetve a nem-érthető és nem-természetes dimenziójába.”
Hiába alaptudás a haláltudás, mint minden fontos élethelyzet (a halál élethelyzet, nemcsak a haldoklónak, de a környezetének) a szélsőségek felől érthető és vizsgálható. A halál nem hozzátartozónk, nem családtagunk, de hozzánk tartozik. Szeretteink halálán, halandóságán mérjük a sajátunkat. A halálközeli helyzetben is meg kell próbálni olyan döntéseket hozni, amelyek utólag segítenek a feldolgozásban, mert a helyzetnél fogva a döntés korrigálására nincs mód. „Nem mindig ad az élet időt arra, hogy elemezzünk. Az élet sokszor gyorsabb és beláthatatlanabb annál, mint hogy mérlegelni tudjunk” – mondja Biró Eszter. Mert a meghalás nem csupán biológiai folyamat, hanem olyan történés, amelynek társadalmi és kulturális, lelki és szellemi, jogi és orvosi vonatkozásai vannak.
Utóbbiakról is beszél a könyv, és mert holisztikusan szemlél, bölcsesség van a kérdésekben és a válaszokban is. Az érzékeny kérdezés és a hasonlóan érzékeny, tapasztalatokon átszűrt válaszok is teszik letehetetlenné a könyvet. A beszélgetés bizonyos pontjain megrendítően mélyre mennek, végig érezhető, hogy az ember elmúlásának természetessége és általánossága nem oltja ki a tragikumot és az egyediséget. Bérczes Tibor alapos, tapasztalt, jó kérdező, irányokat rajzol, de nem akarja sínen vezetni a beszélgetés menetét, a határozottság és az alázat (a téma iránt és a beszélgetőpartner irányában) egyaránt tetten érhető. A kérdések-válaszok-újabb kérdések-újabb válaszok mentén körbejárunk, nem egy helyben toporgunk, haladunk, egyre beljebb jutunk, egyre közelebb egy-egy fontos felismeréshez.
Eközben a palliatív ellátásról, azaz a fájdalom és egyéb kínzó tünetek csillapításával kapcsolatos félelmekről is sokat megtudunk. A WHO megfogalmazása szerint a palliatív ellátás az életet és a halált normális folyamatnak tartja; és nem tesz semmit a halál megrövidítése és meghosszabbítása érdekében (itt fontos, hogy a könyv érinti az eutanázia kérdéskörét, amelynek Bérczes egyébként előző könyvét – Élni és halni hagyni, Corvina, 2016 – szentelte.) Eközben és erről a pszichológus esetleírásokkal is vall, integrálja a betegellátásba a pszichológiai és spirituális tényezőket, és szól arról, hogy mindez csak hálózatban, teammunkában működhet, ahol a kórház, a család, a szociális ellátórendszer, a hospice munkatársai és maga a beteg közös erőfeszítéseire van szükség. Sokat megtudhatunk az ellátási formákról, a nehézségekről, de az örömökről is, olvasunk a betegek különböző típusairól, hogy mi mindennel kell megküzdeniük a segítőknek ahhoz, hogy segíteni tudjanak a beteg küzdelmeiben, az önkéntesek munkájának fontosságáról, a szemlélet-formálásról, a szolgálat jövőjének kérdéseiről. A halál életkérdés enciklopédikus könyv, a szó legnemesebb értelmében.
Kötelező (erősen ajánlott) olvasmány, bár azt nehéz megmondani, milyen korosztálynak milyen élethelyzetekben kellene a kezébe adni. Hiszen mindenre találhatnánk azonnal egy kifogást, nekem ezek jutottak eszembe: fiataloknak korai még ezzel foglalkozni, idősebbeket, ha egészségesek, ne rémisztgessünk vele, betegségben szenvedőknek és családtagjaiknak van elég bajuk, nemhogy még egy könyvből is ez a téma nyomassza őket. Miután másodszor is elolvastam, eltűntek a kifogásaim, a halál valóban életkérdés.
Egyébként a kérdező az előszóban a kötetet így ajánlja: „Ajánlom ezt a könyvet a 91 éves anyukámnak, aki megígérte, hogy garantáltan nem fogja elolvasni.” Megteheti, mert ők biztosan tudnak a könyv segítsége nélkül is egymással beszélgetni. Nekünk meg itt van a könyv.”
Biró Eszter – Bérczes Tibor: A halál életkérdés. Corvina, 2020. 3490 Ft
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/33. számában jelent meg augusztus 14-én.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában! És hogy mit talál még a 2020/33. számban? Itt megnézheti!
