Nemrég jelent meg a Móra Könyvkiadó gondozásában Pacskovszky Zsolt Dodó című könyve, meseregény hatalomvágyról és barátságról, de legfőképp a szabadság fontosságáról. A történet címszereplője egy dodómadár, az ember által kipusztított állatfajok jelképe. Pacskovszky Zsolt könyvében különleges 3D-s nyomtató segítségével teremtik újra ezt a röpképtelen, dundi lényt, de kérdés, hogy mihez tud kezdeni a ma élő állatok és emberek világában.
– Honnan jött az ötlet, hogy egy kihalt madarat tegyen meg könyve főszereplőjének?
– 1993-ban, egy edinburgh-i múzeumban láttam egy rekonstruált dodót, amit a skót óvodás gyerekek nagy rajongással szemléltek. Elkezdett érdekelni a dodók története, meg akartam tudni, hogy mi okozta a kihalásukat, miért csökevényesedett el a szárnyuk, ami miatt aztán képtelenek voltak elrepülni Mauritiusról, így vesztüket a holland telepesek és a velük érkező sertések és vándorpatkányok okozták. Akkoriban már jelentek meg felnőtteknek írt novelláim a Holmiban, ezért botor módon azt hittem, hogy gyerekkönyvet is tudok írni. Így született meg az első változat, amely sokkal inkább volt felnőtteknek szóló szerelmi történet, mint meseregény. A Móra Könyvkiadó joggal utasította el, és ma, a kiadó szerkesztőjeként én is ugyanezt tenném. Hosszú évekkel később írtam egy új verziót, de nem tudtam kellően elszakadni az eredeti változattól. Végül most, huszonhét év után találtam meg a megfelelő történetet, mostanra került a helyére mindaz, ami 1993 óta kavargott bennem.
– A részletek miként álltak össze végül egésszé?
– Abban az időszakban, amikor találkoztam a múzeumbeli dodóval, egyetemistaként Brüsszelben tanultam. Soha nem éreztem olyan felszabadultnak magam, mint ott, életem legjobb időszaka volt, annak ellenére, hogy a belgák elég zárkózott emberek. A Kádár-rendszerben szocializálódott diákként elképesztő volt megtapasztalni azt a szabadságot és felszabadultságot, amit korábban egyáltalán nem ismertem. Csak utólag értettem meg, hogy akkor lehettem életemben először önmagam, nem kellett semmi miatt feszengenem. Előtte itthon mindig kívülállónak, „dodónak” éreztem magam. Nem volt könnyű búcsút mondani ennek a szabadságnak, és visszatérni a kelet-európai létbe, mert a szabadság megtapasztalása után egyvalami igazán fájdalmas: annak elvesztése. Ezért is szól végül a könyvem a szabadság fontosságáról. A főszereplő madár, Dodó elveszti az esélyét annak, hogy egy hozzá hasonló lényt teremtsenek neki, és egy zsarnok miatt a körülötte lévő állatokkal együtt a szabadságot is elveszíti. Ebben a helyzetben kell megtalálnia a maga helyét, szerepét.
– Noha meseregényről van szó, számos áthallásos részletet találunk benne: egy olyan diktátor lesz az Elmeházy-sziget ura, aki rajong a tehénfociért, kivételez a tehenekkel, fel akarja újítani a stadionjukat, a többi állatot azonban inkább a tányérján látná viszont. Az állatok forradalomra készülnek…
– Szeretem, ha egy gyerekkönyv többrétegű, ha azon túl, hogy humoros, fordulatos, kapcsolódik ahhoz is, amiben élünk. Nekem ez a figurák megteremtésében is segít. A történetbeli forradalomnak nem lett volna igazi tétje, ha az ellenfél nem egy kellőképpen erőszakos és cinikus alak. Ezekről a részletekről könnyen eszünkbe juthat a saját valóságunk, de azt gondolom, hogy egy könyv, ha jó könyv, túl is mutat a maga korán. A jó gyerekkönyvek egy másik ismérve pedig az, hogy mindig van felnőtt olvasatuk is.
– Hasonló témát dolgoz fel friss műfordítása, az ifjú sünről, Zebulonról szóló meseregény is.
– A Zebulon, avagy bűntény a Borzoló Borzollóban egy olyan országban játszódik, ahol két lábon járó, intelligens állatok élnek, akik könyvtárba járnak, mobiltelefont használnak. Ilyen a főhős, a sün Zebulon is, akit igaztalanul gyilkossággal vádolnak. Barátja, Berti malac segítségével nyomozni kezd, a nyomok pedig az emberek országába, hozzánk vezetnek, ahol rémisztő és mulatságos kalandokba keverednek. Valóban vannak átfedések, a Dodó és ez a könyv is az állatok és az emberek kapcsolatát veszi többek közt górcső alá, de a francia szerző, Jean-Claude Mourlevat regénye elsősorban egymás elfogadásáról és az ahhoz vezető útról szól.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/48. számában jelent meg november 27-én.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában! És hogy mit talál még a 2020/48. számban? Itt megnézheti!
