Barion Pixel
HIRDETÉS - AIP
HIRDETÉS - AIP

A frissen kaszált fű illata, avagy kik azok a zöldek, és mit akarnak?

Szerző: | 2020. december 19., 07:45 | Könyvesház

Lányi András: Bevezetés az ökofilozófiába – kezdő halódóknak

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

Kell némi (olvasói) bátorság Lányi András új könyvéhez. Nem azért, mert a Bevezetés az ökofilozófiába már a címével vizsgahelyzetet teremt; a kötet megszületése bizonytalanítja el a befogadót: nem tudásában, hanem létezésében. Erre játszik rá a szarkasztikus alcím is: Kezdő halódóknak. Azzal, hogy a kezünkbe vesszük a könyvet, és olvasóként elfogadjuk a ránk osztott szerepet, közel kerülünk a beismeréshez, hogy valóban halódunk, hogy az emberi tevékenység áldásos hatásainak köszönhetően hamarosan megszűnünk könyveket olvasni (is).

HIRDETÉS - AIP

„Társadalmi-gazdasági berendezkedésünk lételeme a terjeszkedés és a növekedés, ennek nélkülözhetetlen természeti feltételei azonban többé nem állnak rendelkezésre. Ezért lehetünk biztosak abban, hogy utódaink egészen másfajta életet fognak élni” – írja az előszóban az ökofilozófus, aki érdeklődési körhöz mérten filmrendezőként, publicistaként, a Védegylet és az Élőlánc Magyarországért alapítójaként, illetve egyetemi oktatóként is ismert. Nem áll meg azonban a diagnózisba kódolt reménytelenségnél: „Hogy az a miénknél rosszabb lesz vagy jobb, elsősorban rajtunk, ma élőkön múlik. Ez tehát politikai kérdés, napjainkban ez »a« politikai kérdés.” Megoldási javaslat híján bajban lennénk, hiszen manapság a politikai kérdés és a közösségi érdek ritkán korrelál, de a bevezetés itt nem csupán áttekintést jelent, a szerző egy pontosan kidolgozott elmélettel kérdőjelezi meg a fogyasztásba belefásult társadalom politikai-ideológiai alapú elvárásainak hitelességét.

Lányi András, az ELTE egyetemi docense ahogy a kötet bemutatóján elárulta, elsősorban tankönyvet szeretett volna írni, hiszen a humánökológia eddig nem rendelkezett átfogó filozófiai bevezetéssel. De ez a meghatározás ne riasszon el senkit. Bár a Bevezetés az ökofilozófiába valóban tudományos munka, amely a kurrens elméleteket a vonatkozó szakirodalom alapján ismerteti, a szöveg kellően ironikus és játékos ahhoz, hogy a laikusok számára is élvezhető legyen, a szerző szakértelme, oktatói tapasztalata és gyakran szépírói igényű okfejtése miatt pedig még a bonyolultabb tételek is megfejthetők egy kis erőfeszítéssel.

A zöld filozófiának lényege szerint (párt)semlegesnek kellene lennie, hiszen az ember életkörülményeinek javítása egyformán érdeke mindenkinek, a gyakorlatban azonban kár szinkretizmusra számítani, nem véletlenül méregeti a zöldeket gyanakodva a hatalom. Lányi András történeti elemzéséből, amelyben gyakran a hajszálrepedésekig feltérképezi az ideológiai törésvonalakat, kiderül, hogy a helyzet ennél sokkal súlyosabb, hiszen még a látszólagos egyetértés mélyén is kibékíthetetlen elméleti ellentétek feszülnek.

De akkor mégis kik azok a zöldek, és mit akarnak? „Döntő érvünk a frissen kaszált fű illata, meg a hársfáké. A madarak éneke. Nem történhet meg, hogy ezek nélkül kelljen élni. Nem szabad megtörténnie.” A zöldek Lányi András értelmezésében a jó élet reményében tevékenykednek, vagyis akkor „kezdtek mozgolódni”, amikor mindez veszélybe került. „A veszélyérzet és a spontán elégedetlenség mozgósító ereje azonban önmagában kevés, előbb-utóbb rá kell mutatniuk a világban észlelt baj elhárításának módjára is.”

Bármihez is fogunk, az elhárítás módjainak közös a gyökere: az életünk drasztikus átalakítása, még mélyebbre hatolva pedig az önismeret, saját határaink felfedezése, amivel egyszersmind az otthonunkat is kijelölhetjük. „A nyugati ember ön- és közveszélyes tanácstalansága az élet legalapvetőbb kérdéseiben hontalanságából fakad, ez a hontalanság ugyanis az önismerettől fosztja meg. Ezért tartom civilizációnk példázatos hősének Szophoklész Oidipuszát, akinek erényes cselekedeteit kizárólag az teszi fertelmes bűnné, hogy aki véghez viszi őket, nincs tisztában saját kilétével” – érvel a szerző.

A fogyasztói társadalmak folyamatos növekedésre, pazarlásra és az ehhez szükséges kizsákmányolásra alapozott struktúrájának fenntarthatósága, illetve elkerülhetetlen leépítése politikai kérdés, amit azonban az önismerettel bíró és a (Föld) jövőjéért aggódó ember tesz fel. Ezért is különösen örömteli, hogy az ökológiai politika alapelveinek kifejtése végső soron mindig az egyén otthonosságához vezet a kötetben.

A felelős részvételen alapuló döntéshozatal, a közösségek önrendelkezése, valamint a decentralizáció, az emberi léptékhez való visszatérés „megoldást kínál az ipari tömegtársadalmak egyre mélyülő válságára”. Lányi András véleménye szerint ez lehet az ökológiai alternatíva a jóval kevésbé madárdalos jövőképekkel – globális birodalom és/vagy globális káosz – szemben. Ennek eléréséhez időre van szükség, az ökológiai válság és a globális felmelegedés közepette viszont időnk nem nagyon van, nem várhatunk tehát „elkeseredetten és türelmetlenül a nagy pillanatra, amikor végre a »mieink« kerülnek hatalomra”. Mit tehetünk? „Mindent. Bármit, amit a meggyőződésünk diktál. (…) Semmi se hiábavaló: számítsunk rá, hogy ezek a próbálkozások egymást erősítik, és az utak valahol összeérnek. Nem a hatalmat kell megragadni, hanem az emberek képzeletét.”

Ezen a ponton talán sokan becsukják a könyvet, szelíd mosollyal nyugtázva a magyar közállapotok és a szöveg kívánalmai között tátongó szakadékot. A képzelet azonban valóban csodákra képes, ha a szövegen kívül nem is, a kötet filozófiai végkövetkeztetéseinek poétikus finomságát látva meggyőződhetünk erről. Lányi András a fenomenológiát hívja segítségül, hogy lefektesse egy ökoetika alapjait. Emmanuel Lévinas francia filozófust követve így jutunk el a madárdaltól a másikért vállalt felelősségig, az „erkölcsi univerzum határait illető bizonytalanságig” és „az igazság természetében rejlő megkerülhetetlen igazságtalanság belátásáig”. Fáradságos út végén csekély eredmény – teszi fel a kérdést a szerző. A válasz tétje túlmutat a köteten, egyértelművé téve annak jelentőségét.

Lányi András: Bevezetés az ökofilozófiába – kezdő halódóknak. L’Harmattan Kiadó, 2020. 2990 Ft

Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2020/28. számában jelent meg július 10-én.

HIRDETÉS - AIP

Címkék: humánökológia, Lányi András, ökológia, természet, Zöldek


HIRDETÉS

HIRDETÉS - AIP

FIZESSEN ELŐ A MAGYAR HANGRA!

Friss lapszámunk

Támogasson minket!

Hirdetés

HIRDETÉS - AIP

CSATLAKOZZON HOZZÁNK PATREONON

Az élet meg minden podcast – Presser Gábor

„Izraeli hírszerző lett a lányom” – a palesztin-izraeli fegyveres konfliktus az Árnyék podcastban

Pin It on Pinterest