Kérem, ugorják át e könyv első harminc oldalát, mert akkor kifejezetten érdekesnek fog tűnni az utána következő 260. Ha viszont elkövetik azt a hibát, hogy a kerettörténettel kezdik, a szerző kompetenciáját utána már nehéz lesz komolyan venni – pedig a közeljövő technológiai trendjeit és ezek társadalmi hatásait illetően valószínűleg vannak megfontolandó gondolatai.
Byron Reese A negyedik kor című könyvéről van szó. A szerző egy Szilícium-völgyi techvállalkozó, aki a pénzgyártáson kívül gyakran ad elő és publikál autodidakta jövőkutatóként is. Az egyik legtöbbet szereplő figurája a „Megváltást vagy tragédiát hoznak-e a robotok és a mesterséges intelligencia?” vitának, és ő inkább az optimista oldal felé húz (bár, el kell ismerni, igyekszik objektív módon minden érvet ütköztetni egymással).
Hogy mi a baj az első 30 oldallal? A negyedik kor nem az új ipari forradalomra utal, hanem Reese szerint a robotizálás egyenesen az emberiség történetének új korszakát hozza majd el. Az első kor a szerző szerint 100 ezer évvel ezelőtt kezdődött, mert ekkor kezdtük el rutinszerűen használni a tüzet, és közvetetten emiatt alakulhatott ki a nyelv. Na most, 400 ezer évvel ezelőtt már biztosan használtak az emberelődök tüzet, de egyesek szerint már 1 millió éve is. A nyelv kialakulásának időzítésére pedig a legtöbb kutató még csak kísérletet sem tesz, hiszen a nyelv nem fosszilizálódik, egyszerűen nincsenek támpontok.
A második kor Reese szerint a mezőgazdaság, a harmadik pedig a kerék, illetve az írás kifejlesztésével kezdődött. És itt a szerző szerint vége is a paradigmaváltásoknak, az elmúlt 5000 évben szerinte nem történt semmi korszakalkotó, egészen mostanáig. Ez az egész annyira dilettáns, légből kapott és helyenként hiányos ismeretekről árulkodik, hogy nehéz nem előítéletesen állni a fennmaradó részhez. Irodalomjegyzék, hivatkozások sehol sincsenek a könyvben, de nem is lehet túl hosszú a források listája.
Pedig, ha egy következő kiadásban kidobnák az egész antropológiai, régészeti maszlagot (és a későbbi fejezetek egyes részeit, például a növények érzelmeiről), teljesen korrekt könyv kerekedne ki a fennmaradó tetemes részből. Hiszen itt Reese olyasmiről ír, amiről láthatóan van fogalma. Arról, hogy elveszik-e a robotok a munkánkat, és van-e bármilyen szakma, amelynek képviselői biztonságban érezhetik magukat. Arról, hogy veszélyessé válhat-e a számítógép, ha az emberi elme egyre több képességével, tulajdonságával ruházzuk fel – illetve ruházza fel magát, akár a mi tudtunk nélkül.
A könyvből pozitív jövőkép bontakozik ki, kicsit (vagy túlságosan is) hasonló a Star Trek optimizmusához, de csak akkor, ha tudatosan alakítjuk a technológiát, és nem hagyjuk a fejünkre nőni. Ha Reese-nek igaza lesz, attól nem kell félnünk, hogy az élet minden elképzelhető (és ma még elképzelhetetlen) részének automatizálása azzal fenyeget, hogy az unalomba fogunk belehalni.
Byron Reese: A negyedik kor. Ford.: Dedinszky Zsófi a. Typotex Kiadó, 2020. 4500 Ft
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2021/3. számában jelent meg január 15-én.
