E sorok szerzője texasi barátjától hallotta, hogy Barack Obama elnök 2009. január 20-ai beiktatásakor egy vendéglőben a „fehér” vendégek szemlesütve hallgatták a beiktatást a kihelyezett televízióból. Hamburgerükbe temetkeztek, és föl sem emelték szemüket a képernyőre. A jelenet érzékeltet valamit abból, hogyan vélekedett a déli lakosság egy része az első (és vélhetően nem utolsó) színes bőrű elnökről. Obama hiába próbált érvelni azzal, hogy ne a bőrszínére, hanem az elképzeléseire figyeljenek. A „fehéreknek” afroamerikai, a „feketéknek” pedig „fehér” volt.
Obama Egy ígéret földje című emlékirata magyarul is olvasható a HVG Könyvek Kiadó jóvoltából. Nem lehetünk eléggé hálásak a kiadónak, hogy vállalta a 759 oldalas könyv lefordíttatását. Könnyű az eltévedés az amerikai politikai döntéshozatal útvesztőiben és a nagyüzemmé vált kampánytanácsadás labirintusaiban, ezért nem méltathatjuk eléggé a fordítók – Pétersz Tamás, Darnyik Judit és Kenyeres Anna – munkáját, valamint Magyarics Tamás szakmai lektorálását, hogy átültették magyar nyelvre az amerikai politika szakkifejezéseit anélkül, hogy a könyv olvasmányossága csorbát szenvedne. A kiadó szükségét érezte annak, hogy a kiadáshoz fűzött jegyzetben magyarázza el a magyar olvasóknak a fogalmak és összefüggések jelentését. Olyan fogalmakat magyaráznak el, amelyeket a tömegmédia nap mint nap használ magától értetődően, ám olykor nem ismertetik a jelentését (például „rozsdaövezet”). Az amerikai hagyományokhoz hűen részletes név- és tárgymutató egészíti ki a kötetet, amely 30 oldalt tesz ki.
Mindig fölmerül a kérdés az amerikai elnöki emlékiratok lefordításával kapcsolatban, hogy ezeknek mi értelme van. Úgy is fogalmazhatunk: mit lehet tanulni ezekből az emlékiratokból? A politológusok általában azt szokták válaszolni, hogy megismerhetjük az amerikai politikai rendszer működését, betekintést nyerhetünk a döntéshozatal, a lobbizás, a törvényalkotás boszorkánykonyhájába. Ám igazából ehhez nem kellenek memoárok, mert az amerikai politikáról sok – olykor már nyomasztóan sok – információ áll rendelkezésre. A lényeges az egyes elnökök gondolkodásának és motivációinak megértése.
Barack Obama emlékiratának legérdekesebb része az, ahol fölvázolja, miért lépett kétségei és családja kérése ellenére politikusi pályára. Hajlamosak vagyunk úgy gondolni a politikusokra, hogy kezdettől egyenesen vezetett az útjuk a politikusi pályára. Obamát szinte minden ellenkező irányba taszította volna. Nagyszülei és édesanyja példája, akiknek megvolt a maguk hétköznapi filozófiája az életről, de a nagypolitikára nagyjából úgy gondoltak, mint dr. Moreau szigetére, ahol veszélyes szörnyek tanyáznak, és amitől jobb távol tartania magát az embernek. A sikeres ügyvédi pálya, amely szintén nyújtott lehetőséget a társadalmi igazságtalanságok elleni küzdelemre. Végül, de nem utolsósorban pedig a felesége, Michelle, aki a legutolsó pillanatig rossz szemmel nézte férje ambícióját az ország és a világ megváltására, s jobban szerette volna, ha nagyobb mértékben kiveszi részét két kislányuk neveléséből.
Obama ifjúkorában egy elemet találhatunk, amely utalt arra, hogy alkalmas lenne a politikusi pályára: szüntelenül kérdezett a körülötte lévő világgal kapcsolatban. Fontos, hogy egy fiatalnak legyenek kérdései, és ne kész válaszai. A Reagan-korszak pangása (a szövetségi segélyek és támogatások megnyirbálása, a pozitív diszkrimináció lefékeződése, a szegénység növekedése, a latin-amerikai intervenciók) erősen hatott a reményteljes harvardi fiatalember gondolkodására.
Obama szerencséje, hogy multikulturális családi környezetből jött. Ennek az örökségnek nagy hasznát vette elnöksége alatt. Nagyszülei középnyugati amerikaiak voltak, nevelőapja révén kisgyermekkora egy részét Indonéziában töltötte. Legtöbb amerikai kortársánál többet látott a világból. Ez érzékennyé tette a külvilág szempontja iránt, és megóvta a túlzottan önostorozó mentalitástól, amely Vietnám, Nicaragua, a faji kérdések és sok más rossz élmény hatására elterjedt az amerikai baloldalon. Elnöksége alatt Obama hasznát vette kulturális nyitottságának és széles látókörének. Ezért immunis tudott maradni a Bush-korszak idején a féktelen muszlimellenességgel szemben. Pontosan tudta – ellentétben honfitársai többségével –, miben különbözik az indonéziai és a szaúdi iszlám. Könyvében részletesen elemzi, mennyire meglepte a kétféle régió iszlámja közötti különbség. A multikulturális környezet fölvértezte azzal, hogy ne higgyen el mindent, amit a jól csengő propaganda mond. Ugyanakkor nem vált cinikussá sem.
Obama életrajza segít bennünket jobban megérteni azokat a dilemmákat, amelyeket egy kívülálló, a hivatásos politikusok világán túlról érkezett ember érez, amikor jót akar tenni az országgal, de egyúttal szeretne megfelelni minden tábornak. Utódja emlékének fényében, de saját értékén is Obama toleranciájával, a világra nyitott gondolkodásával méltó arra, hogy a szerethető elnökök sorába tartozzon Amerikán kívül is.
Barack Obama: Egy ígéret földje – Elnöki memoár. Ford.: Darnyik J., Kenyeres A., Pétersz T. HVG Könyvek, 2020. 7900 Ft
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2021/2. számában jelent meg.
