Csepcsányi István vádlottat látásból ismerem, mint első szomszédomat. A megszállás alatt, amikor csak híre kelt, hogy el fognak jönni Horthy honvédjei, a vádlott feleségével együtt virágot vásárolt és elment, hogy várja őket. Közelebbi életét a háború alatt nem ismerem. Rögtön a felszabadulás után, amikor vonult a Vörös Hadsereg, a vádlott az ő lelkészlakásában az ablak mellett állt és csúfondáros cinizmussal nézte vonulásukat, majd egy pillanatban mindegyik ablakot becsukta, kivéve egyet, melynél egy fiatalember állt, akit nem ismerek, és aki Csepcsányi szobájából nézte a Vörös Hadsereg átvonulását. A vádlott legyintett a kezével, és miután leengedte a rolettát az ablakon, a szobába ment.
Ez csak egy tanúvallomás a sok közül, amelyet az ügyész használt fel abban a perben, amelyben Csepcsányi István nagybecskereki evangélikus lelkészt vádolták meg a második világháború után. Az ügyész szerint ugyanis a férfi nép- és államellenes bűncselekményt követett el, mert „együttműködött az okkupátorokkal”. Hogy mit is jelentett ez a valóságban? Pusztán annyit, hogy a Bánát német megszállása idején, 1941-ben egyesült a településen a szlovák, a német és magyar hitközség, és Csepcsányi került a parókia élére.
Innentől pedig minden gyanússá vált: a Horthynak szánt virágcsokor, amelyet a Gusztáv Adolf Nőegylet készített, tehát nyilván a mögött is csak Hitler állhat (az már nem zavart senkit, hogy Gusztáv Adolf svéd király volt, aki a harmincéves háborúban, 1632-ben halt meg protestánsként). De nem érdekelte a bíróságot az sem, hogy a büntetőper mögött valójában személyes ellentét állt, mert egy másik helyi lelkésznek nem tetszett, hogy Csepcsányi lett a helyi evangélikusok vezetője, ezért később feljelentette őt az új hatalomnak. A megvádolt lelkészt végül elítélték és a pozsareváci Zabela börtönbe került, amely akkoriban az egyik legkeményebb börtön volt Szerbiában.
Ezeket a jogeseteket gyűjtötte kötetbe Népellenes mosoly címen Várady Tibor nemzetközi jogász, aki családja százhúsz éves ügyvédi irodájának megőrzött periratait használta fel, hogy dokumentálja a második világháború utáni büntetőpereket, amelyeket a titói hatalom a helyi lakosok ellen indított. A neves akadémikus – aki a kilencvenes évek elején Jugoszlávia igazságügyi minisztere is volt – könyvében számos jogtiprásról olvashatunk, többek között arról annak a férfinek az ügyéről, akit azzal vádoltak, hogy fejlesztette a hitleri hadsereg hadi teljesítőképességét – tette mindezt úgy, hogy paprikamalmot működtetett, amely a németeknek is árult paprikát. Várady könyve azonban messze túlmutat a puszta jogesetek bemutatásán, hiszen személyes visszaemlékezéseivel, benyomásaival rendkívül érzékletesen mutat rá arra, hogy közvetlenül a világháború után mit kellett elszenvedniük a helyieknek. A Népellenes mosoly azonban nem csak a történelem iránt érdeklődő olvasóknak nyújthat nagyon fontos hátteret a kor megértéséhez: az irodalmi igényességgel megírt könyv óriási hatással világítja meg, mekkora erővel képes szétzúzni a történelem egy soknemzetiségű, békés kis közösség életét.
Várady Tibor: Népellenes mosoly. Fórum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 2021. 2990 Ft + áfa
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2021/21. számában jelent meg május 21-én.
